Győzhetünk, ikszelhetünk, kikaphatunk – a Liverpoolnál semmi sem biztos

Szinte hihetetlen, de létezik egy olyan csapat, ami még a Liverpoolnál is rosszabb a helyzetkihasználásban: a Wigan Athletic. És mi történik, ha összeeresztjük a kettőt? Gőzünk nincs, mert a Liverpool idén teljességgel kiszámíthatatlan.

A Wigan jelenleg komoly harcot folytat a Wolves-szal a megtisztelő utolsó helyért: Martínezék augusztus közepe óta négy mérkőzést tudtak megnyerni, és ahogy azt említettük a bevezetőben, helyzetkihasználásuk még a mienket is alulmúlja, ami azért elismerésre méltó teljesítmény. A sérülteket illetően: Kelly elvileg újra játszhat, Adam viszont még nem épült fel, így Kenny rá, Aggerre és Lucasra sem számíthat.

A valószínűsíthető kezdőnk: Reina, Enrique, Skrtel, Coates, Kelly, Spearing, Gerrard, Henderson, Downing, Suárez, Carroll, de elképzelhető, hogy Shelvey is szerepet kap, mivel Kenny már jelezte, az elúszott szezon miatt (jó, ezt így nem tette elé) eljött a fiatalok ideje. A mostanában sokat problémázó Raheem Sterling például ott lehet a kezdőben.

Kicsit nehezen viseli a Liverpool-szurkoló idegrendszere, hogy idén jó meccs – rossz meccs párosokban gondolkodik a csapat: az egyik nap gond nélkül verjük az Evertont, a másik nap bealáz minket a QPR. Az egyik nap szétszed minket egy Bolton, a másik nap kétszer felállunk a City ellen. Most is ez a helyzet: írom ezt a beharangot, és csak annyit tudok mondani, hogy nyerhetünk, ikszelhetünk vagy kikaphatunk. Pedig alapvetően mindenkiben megfogalmazódik, hogy egy mindenkori Liverpoolnak mindig meg kellene vernie a mindenkori Wigant, de idén ezek a “meg kellene”-mondatok egyáltalán nem működnek. Mostanra ott tartunk, hogy nézzük a hátralevő meccsek listáját és csak annyit mondunk, hogy hát nyerhetünk, ikszelhetünk, esetleg kikaphatunk ezektől a csapatoktól. Nem az zavar senkit sem, hogy veszít a csapat, még a döntetleneket is elfogadjuk, sokkal inkább az, hogy mindezek teljesen váratlan szögből, orvul csapnak le ránk.

Ezekhez az elvárható eredményekhez kell visszatérnünk. Szépen lassan. Például egy Wigan elleni győzelemmel.

Vajon az milyen előjelnek számít, hogy írás közben leesett a falamon lógó “This is Anfield”-poszter?…