A tegnap este igazi vesztese: Sebastian Coates

Kevés olyan csapat létezik, amely egy mindkét fél számára fontos Chelsea – Manchester City mérkőzést is képes letolni a címlapokról, de a Liverpool ebben az elitklubban van. Tegnap este nagyon rossz érzés volt Liverpool-szurkolónak lenni, ez pedig mára sem változott sokat. És akkor mit mondjon Coates, aki meglőtte élete gólját a nagy semmiért?

“Mit művelt tegnap a Liverpool???” – kérdezte ma tőlem három ismerősöm is, én meg csak széttártam a kezem. Azóta többször átrágtam magam a tegnap estén, és némileg tisztább lett a kép.

Ott van mindjárt a második félidőre kiálló kezdőnk, ami nélkülözte Lucast, Aggert, Johnsont, Kellyt, Adamet, Bellamyt, tehát öt mezőnyjátékos már kapásból nem volt bevethető. Több-e ez, mint a PL átlag? Nem valószínű. Az átlagnál értékesebb játékosok ezek? Igen. Jobban megérezzük a sérültjeink hiányát, mint bárki más? Igen. Egy ilyen legyengített csapat mégis képes volt két gólos előnyt szerezni, tehát ez önmagában nem volt elég ok.

Adam kényszerű cseréje azt jelentette, hogy a védelemben korlátozott, támadójátékban pedig hasznavehetetlen középpályást Henderson váltotta, aki szintén nem védekezési képességeiről híres, – habár ezek bevetésére igazából nem is lett volna szükség. Kennyék valószínűleg úgy számoltak, hogy a kapujába szorult QPR legfeljebb kontrákkal fog próbálkozni, amit még a szedett-vedett védelmünk is meg tud majd oldani a hátul keletkező emberelőnynek köszönhetően. A terv egyébként viszonylag jól működött, az előző két mérkőzéshez hasonlóan szövögettük a támadásainkat, amelyek persze rendre fennakadtak, de Coates zseniális (akkora de akkora szégyen, hogy nem róla szólt ez az este…) ollózása valamelyest megtörte a jeget. Kuyt gólja ismét abból a típusú játékból született, amit az elmúlt másfél hétben mondogattunk: Suárez előkészít (szándékosan vagy nem, a lényeg a zavarkeltés), a szélső befelé húz, rátűz. Kuyt pedig profi módon jókor volt jó helyen.

Pedig a 007-es ügynök is nekünk szurkolt…

Aztán jött az összeomlás. Mint valami Légi Katasztrófák-rész a National Geographicon, ahol mindig elmondják, hogy legalább ezer csavarnak kellett kilazulnia és hetvenhat alkalmazottnak hibáznia ahhoz, hogy ilyen bekövetkezzen – de mégis összejött. A QPR – Liverpool ilyen volt.

Óriási hiba volt, hogy az első tíz percben nem tudtunk legalább egy gólt beerőltetni, de ez Kuyt második góljakor nem volt akkora probléma: a könnyebb és a nehezebb út közül utóbbit választottuk, de ez a három pont szempontjából mindegy volt. A 70. perc környékén aztán megjelentek a fáradás első jelei.

…Hát igen, nem tudunk mit kezdeni a szögletekkel. Egyszerűen túl sok védekezésben balfasz van a csapatban ahhoz, hogy megoldjuk az olyan szituációkat, ahol mindenkire szükség lenne. De legyen, elfogadjuk, 2-1. A kimerültség már itt is látszódott, Suárez cseréje csak még látványosabbá tette – ez ok egy izzadós végjátékra, de nem a tegnap látottakra. Szóval még mindig nyerő pozícióban voltunk – azaz lettünk volna…

„Ha így lehajolok az jó?”

…Ha Suárez cseréje egy hasonlóan energikus Bellamy lehetett volna, esetleg Carroll többet tesz puszta bámészkodásnál, a QPR óvatosabban bánt volna a támadásokkal. Ez nem történt meg, a QPR tehát teljes erőbedobással rohamozhatott. Oké, most már tényleg necces lesz a vége, izzadós, izgulós, de meglehet. Azaz meg lehetett volna.

…Ha nem tegnap dönt úgy Skrtel, hogy fejpárbajt veszít egy kritikus pillanatban és nem tegnap nézi be a létfontosságú tisztázását Enrique. Ha Reina esetleg megfog egyet a háromból. Egyik gólban sem volt benne, de mégis. Donnelly jól fogalmazta meg: a “Fogjál már meg valamit, bazmeg” érzése zavaró volt.

Erről kellene beszélnünk…

…És ha ezek nem egyszerre következnek be. Egyéni hibák egész sorozata, a rossz helyzetkihasználásunk, fontosabb játékosok sérülése és a mindig megbízható védelem összeomlása együttesen eredményezte azt, amit tegnap láttunk. A négy kiváltó ok mindegyike megtörténhetett volna külön-külön, sőt, akár három egyszerre is, és tegnap akkor is simán nyertünk volna – mert azt senki nem vitatja, hogy a QPR egy nulla kreativitású szar csapat, ami a közelünkbe sem ér.

Így együtt viszont sok volt ez egy olyan Liverpoolnak, amely ekkora hibák nélkül is nehezen tud győzni.

Képek: Sky Sports