Távozik Kuyt

Kuyt eligazol. A Fenerbahce hivatalos honlapján bejelentette, hogy három éves szerződést írt alá velük. Már egy ideje tudtuk, hogy Kuyt lépni szeretne a nyáron, de – különösen az edzőváltással – bíztunk benne, letesz erről a tervéről. Nemcsak egy nagyszerű játékost vesztettünk ma el, hanem egy jelképet: Dirk Kuyt a szorgalom, a munkabírás, a soha fel nem adás és a kötelességtudat élő szobra volt. Kész, nem tudunk mit kezdeni ezzel az infóval, zokogunk.



A tegnap este igazi vesztese: Sebastian Coates

Kevés olyan csapat létezik, amely egy mindkét fél számára fontos Chelsea – Manchester City mérkőzést is képes letolni a címlapokról, de a Liverpool ebben az elitklubban van. Tegnap este nagyon rossz érzés volt Liverpool-szurkolónak lenni, ez pedig mára sem változott sokat. És akkor mit mondjon Coates, aki meglőtte élete gólját a nagy semmiért?



Manchester – pipa!

Még mindig nehéz elhinni, hogy a Liverpool egy hét alatt kiejtette a Manchester Cityt és a Unitedet is Anglia két kupasorozatából. Szürreális az egész: három kulcsemberünk is hiányzik, a játékosok egy része mélyrepülésben van, nem tudunk gólt lőni és mégis, amikor elvi kérdést csinálunk egy mérkőzésből, a Liverpool megállíthatatlan, leállíthatatlan, kicsinálhatatlan.



A Kuyt-probléma

Szederbokor keresett meg minket azzal, hogy egy órányi BKV-zás után összeállt a fejében egy nagy Kuyt-poszt, amit megosztana a nagyérdeművel, íme:

A tavalyi év házi gólkirályának vajon az utolsó valamirevaló szezonja zárult le tavaly tavasszal? Vajon formába tud lendülni még valaha Kuyt? Hasznos tagja vajon a csapatnak? Kell ő ide? Vajon a cirka 12 milliós árából már csak veszíteni fog, ezért most kéne őt eladni? Kell nekünk egy kiöregedő, amolyan unsung hero?



Az év játékosa

Noha a szurkolók Lucas Leivát szavazták meg az év Pool-játékosának, nekünk más az elképzelésünk erről a címről. Az egy dolog, hogy habitang kolléga csak Benítez rehabilitálását látja ebben az egészben, viszont Lucas statisztikái tényleg megkapóak – még úgy is, hogy az előrejátékhoz nem nagyon teszi hozzá a magáét. De ez a poszt most nem Lucas Leiváról szól, hanem az év játékosáról.



A 2010/11-es idény legviccesebb jelenetei

Ez a szezon annyira nem volt vicces: az első felében zokogtunk, mint az ovis, aki a játszótéren leesett a mászókáról, aztán félidőben jött apa, és letörölte a könnyeinket, mi egy kicsit szipogtunk, és felszabadultan rohantunk vissza játszani a többi gyerek közé. De ez mind halál komoly volt. A játékot tekintve az első fele halál komolyan az évszázad legsötétebb félszezonja volt, a másik meg talán a legpozitívabb – mindenféle nevetés nélkül. Két jelenetet azért mégis kiemeltünk, mert ezek mellett nem lehetett elmenni egy jóízű kacaj nélkül.



Ha az alázatnak egyszer szobrot állítanának

Igazából a United elleni győzelem óta érett ez a poszt, a nemzetközi szünet okozta csend pedig szinte felhívás volt keringőre: írnunk kell Dirk Kuytről. Végiggondolva a holland munkásságát, kis lelkiismeret-furdalás gyötör minket, hisz túl régóta és túl sokszor hanyagoltuk el. Talán most pótolni tudjuk valamelyest. Hajtás után elmondjuk, miért jó, hogy Kuyt van, és miért jó, hogy Kuyt nálunk van.