Carroll nélkül ívelgetni
Jaj de rossz meccs volt ez – sóhajtottam fel tegnap, miután kilőttem a streamet: A Liverpool borzalmasan játszott és két elég pitiáner gólt adományozott a Unitednak, támadásainak, valamint egyetlen góljának mozgatórugója pedig leginkább a szerencse volt. A 90 perc meg csak úgy elcsordogált. A legjobb lesz elfelejteni ezt a mérkőzést. Manchester United – Liverpool: 2 – 1.
Mivel a középpályánk erejének jelentős részét a védekezésre fordítottuk, a Liverpool első félidei taktikáját a “hátha bejön” alapon Kuytnek ívelt labdák jelentették. Kenny, most komolyan? Ez a játék még ért is volna valamit, ha Suárez helyett (aki megint kicsit olyan szájízzel került be, hogy na, ezt is meg merjük tenni) Carroll kezd. Nélküle csak halálba frusztrált mindenkit.
A széleken történő labdafelhozatalt testületileg szüneteltette a Liverpool. Hogy mennyire merev volt ez a felállás, azt a második félidei jelenetek bizonyították: miután a Unitednek már nem volt szüksége labdára, a letámadásokat sem vették olyan komolyan. A 60. perc környékén Gerrard megállt a felezővonal környékén, és öt másodpercig állt, levegőben tartva lábát. Senkinek nem tudott passzolni. Carroll és Suárez versenyezve kérték volna tőle a labdát? Nem. Ők a tizenhatos előterében álltak, és figyelték a szituációt.
Persze mindezt jól egészítette ki az is, hogy többen inkább a rekordjaikkal foglalkoztak: Henderson megdöntötte a 90 perces semmittevés világrekordját (az eddigi csúcstartó Joe Cole volt), Suárez a 90 perc alatt elszigeteltségben és céltalanságban lefutott méterek új bajnoka lett. Komolyra fordítva a szót: csapatként és egyénileg is rosszabbak voltunk.
A szögletnél előbb Henderson és Gerrard, majd Johnson maradt le az emberéről, a második gólt Spearing hozta össze. Mindkét gól könnyen elkerülhető lett volna, mégis azt kell mondanunk, a United tegnap jobb volt ennyivel.
Nagyon gáz lett volna, ha tegnap ponttal távozunk: a visszatérésnek tűnő gólunkat rögzített helyzetből szereztük, és ami teljes egészében Rio Ferdinand hibájának volt köszönhető, nem hi-he-tet-len teljesítményünknek.
A United megérdemelten nyert tegnap, a Liverpool pedig megérdemelten kapott ki. A túlságosan is gyáva/biztosra menő taktikában igazából az volt a különösen zavaró, hogy már a nulladik perctől látszott: ez nem fog működni. Welbeck és Rooney úgy és ott mozogtak ahogy és ahol akartak, a hátrébb rendelt középpálya viszont esélytelenné tette a támadásokat.
Most egy kis PL-szünet következik, március 3-án folytatjuk az Arsenallal, kedvenc ellenfelünkkel (not), ha pedig így folytatjuk, lassan a Norwich-csal küzdhetünk a 7-8. helyért. Jövő héten a Brighton látogat Liverpoolba (kiscsapat, veszélyesek!), majd két hét múlva Carling Cup döntő. Tisztuljanak a fejek, ezt a tegnapot meg felejtsük el, mert nem volt jó semmilyen tekintetben sem.
