A hónap képe – január

A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van balbekkünk, Hendersonról nem derült ki semmi, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Suarez bajban, meg megint bajban, Kelly végre gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az Everton-drukkerek pedig kritikán aluliak. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.

Már szinte hozzászoktunk, hogy havonta jelentkező sorozatunk bajban van: választhattuk volna ismét Craig Bellamyt, aki december után januárban is a legjobb játékosunk volt; esetleg Andy Carrollt, aki látványos fejlődésen ment keresztül; vagy talán Kuytöt, aki végre megtalálta saját magát. Egy személy azonban még náluk is látványosabbat tett:

Kenny visszatérésének első évfordulóját ünnepelhette, a Bolton elleni zakó után pedig olyat tett, amit eddig még sohasem: leszidta játékosait. Habár saját embereid kritizálása nagyjából azóta kockázatos dolog, mióta az ember ismeri a hierarchia fogalmát, Kenny tekintélyével nem volt kérdés, hogy be fog válni. A Liverpool válaszként egy parádés meccsen legyőzte a Manchester Cityt, pár napra rá a Unitedet, kedden pedig a Wolves-t, s tette mindezt Luis Suárez nélkül.

Egy nagyon rosszul induló hónapot fordított meg Kenny, aki a 2-2-es City elleni sikert követően nem tudta visszatartani könnyeit. Nem tudta, mert hirtelen őt is letaglózta: nem a saját hangját és helyét kereső Liverpoolt látta aznap, hanem azt, amelyik öt BL-t és 18 bajnoki trófeát nyert. A keretünk ereje még messze jár a hasonló sikerektől, de a hozzáállás, a küzdeni akarás már megvan – ez pedig a Liverpool lelke és mindennél fontosabb.

A Liverpool ismét ott van a Carling Cup döntőjében, visszatértünk a negyedik helyért zajló harcba, és jól állunk az FA-kupában is. Szép volt Kenny!