Gratulálunk Owen Coyle-nak!
…mert nagyon mást nem tehetünk. Már-már múltidéző jellege volt ennek a tegnapi mérkőzésnek, ahol gyakorlatilag az utolsó bedobásig minden szánnivalóan rossz volt: rossz egyéni teljesítmények, rossz taktika, rossz összjáték, pontatlanság, és hajmeresztő megoldások valami olyan sorozata, amivel még minket is meg tudott lepni a Liverpool (pedig láttunk már ezt-azt). Ami viszont pozitívum… ja nem, ilyen nem volt.
A meccs tökéletes összefoglalóját azzal a tíz másodperces jelenettel lehetne elintézni, amiben a labdát terelgető José Enrique rövid gondolkodás után megfordul a pálya egyharmadánál, majd sebes vágtával megpróbálja külső íven megverni az őt támadó Bolton-játékost – a saját (Krisztusakereszten) kapunk irányába és ahogy ennek lennie kell, a tizenhatos sarkánál labdát veszt. Enrique teljesítménye mostanában amúgy is kifogásolható, bár mentségére legyen mondva, egy hasmenéses, vírusos betegségből tért vissza nemrég, ami alaposan ki tudja venni az embert.
Persze kár lenne bárkit is kiemelni ebből a tegnapi Liverpoolból, mert még véletlenül is megfosztanánk itt egyeseket a dicsőségtől: a csapat úgy egészében játszott katasztrofálisan rosszul, ami – mentségükre szóljon – csak részben magyarázható a csapnivaló egyéni teljesítményekkel.
Az alapvető probléma ugyanis az volt, hogy Kenny bizony alaposan benézte ezt a kezdőt. Ez akkor is világossá válhatott, ha különösebben nem értünk a formációkhoz: ahol egy Bolton így fölénk tud nőni, ott valami szerkezeti probléma van. A Bolton ravaszságára donnelly hívta fel figyelmemet, amit aztán maradéktalanul igazoltnak találtam: a 4-4-2-nk ellen Coyle egy háromvédős Boltont dobott be. Mit is jelentett ez számukra? A két csatár őrizete mellett a hazaiaknak még akadt egy tartalékvédője is, miközben értékes emberrel tudták bővíteni saját középpályájukat. Mit jelentett ez nekünk? A csatáraink megjátszhatatlanok voltak, a középpályán pedig emberhátrányban voltunk, amit csak a védők felfutásaival tudtunk kompenzálni (innen válik érthetővé, hogy miért Agger volt a legjobb támadónk).
A kusza helyzetet tovább nehezítette, hogy a Liverpoolnak jelenleg nincs bevethető védekező-középpályása: mind az első, mind a második gól abból adódott, hogy a védőink emberhátrányba kerültek a lemaradó középpályánknak hála. Gerrard sosem volt a védők gyöngye, Adam pedig egy fatuskó egyszerűségével dolgozik ezen a poszton, így csak részben okolhatóak, elvégre egyikük sem vkp.
Namost akkor adott volt fél óra után két gól, egy egyértelműen szenvedő Liverpool, ami mind egyénileg, mind csapatszinten gyengébb volt a Boltonnál. Mit tesz erre Kenny? Vígan játszatja tovább a teljesen működésképtelen 4-4-2-t. És véleményem szerint ez sokkal súlyosabb hiba az elcseszett kezdőnél: utóbbi megeshet, Coyle is húzhat váratlant, de hogy Kenny miért nem változtatott?? Ez rejtély marad.
Talán az egyetlen értékelhető tény, hogy KK szokatlanul kemény szavakkal illette játékosait a mérkőzés után (többek közt azzal vádolva őket, hogy nem vették komolyan a meccset) – tette mindezt teljesen jogosan.
A Bolton, pontosabban Owen Coyle taktikája ott is szétvert minket, ahol aztán igazán nem gondoltunk volna rá: a védelmünkben. Kenny és Clarke nem reagáltak – bár a padot, illetve a pályán levő játékosok eredeti pozíciót figyelembe véve lehet, hogy nem is tudtak reagálni – ami aztán meg is adta a kegyelemdöfést.
Összességében zavaró és kifejezetten irritáló volt ez a tegnapi mérkőzés, egy nagyon csúnya vereség – sokkal csúnyább, mint a City elleni. Radikálisan új hibákat vétettünk, ami még fájóbbá teszi ezt az egészet. Alapvetően az “oldjuk meg házon belül”-megoldás hívei vagyunk, de most lehet, hogy körül kellene nézni, akad-e eladó hétszámjegyű védekező-középpályás.
Képek: Sky Sports
