Jó volt látni a Liverpoolt

Annyira, de annyira kár Lucas sérüléséért, mert ha az nincs, egy tökéletes estét kaptunk volna: bíztunk Kennyben és jól tettük, mert a Liverpool odament a Stamford Bridge-re és idén harmadszorra is bohócot csinált a Chelsea-ből. Jó volt tegnap látni Bellamyt, a gólokat, Henderson okos passzát, Maxi és Kelly örömét, a két napon belül másodszor is játszókat. Jó volt látni a Liverpoolt.

Csak Lucas sérülése… Pedig valahogy úgy képzeltük el a tegnapi meccset, hogy Lucas kiállt a pálya közepére, hátraszólt, hogy “Carra, intézzétek a védelmet!”, előreszólt, hogy “Bellamy, intézzétek a támadást!”, majd hogy tudja mindenki mi lesz, megjegyezte: “ezt a Chelsea-t meg bízzátok csak rám.” Kicsit féltünk tőle, hogy egy Adam-féle irányító nélkül mi lesz itt, de a brazil gyorsan átfutotta a másik poszt teendőit is és pályára dobott egy már-már Xabi Alonsót idéző produkciót. Alig 50 órával a City elleni meccs után ugyanúgy ott csüngött a labdás emberen, indított, szerelt, lökött, ha kellett, szabálytalankodott. Lucast liverpooli pályájának kezdetén sokat kritizáltam, ám úgy érzem, soha nem tévedtem még ekkorát játékossal kapcsolatban: a láthatatlan kapitányi karszalag tegnap az ő kezén volt.

Az este másik abszolút királya Craig Bellamy volt: hihetetlen és mélységesen megható volt látni, ahogy a Gary Speednek szentelt egy percet még megkönnyezte, majd a következő 79 percben már ugyanaz a nyakas(?) walesi volt, akit annyira szeretünk. Két gólpassz, a támadások motorja, ennél nehéz jobban teljesíteni.

De nem csak őket, Hendersont (szép indítás Bellamynak), Enriquét (Úristen, mit össze nem futott ez az ember), Reinát, Maxit (jó mint mindig), Kellyt (első gól), Coatest, Carraghert és Spearinget ugyanekkora dicséret illet, kiemelve azokat, akik különösebb probléma nélkül a második 90 percüket nyomták le tegnap. Ugyanaz az érzés fogott el minket a mérkőzés után, mint anno februárban: a világ ellenünk fordult (Torres – időpont), de mi csakazértis leköpjük az oddsokat, mert mi vagyunk a Liverpool. És lehet itt jönni a fiatal Chelsea-csapattal, de 1. nem volt ez oly fiatal, 2. a veteránok egy extra napot pihenhettek, 3. hazai pálya, gyermekeim az Úrban.

Carrollt kihagytuk a felsorolásból, pedig igazából semmi olyat nem tett, amin meglepődhettünk volna. Sajnos Andy valamit félreért a taktikában: az, hogy mi a fejét szeretnénk használni, nem azt jelenti, hogy ő már teheti meg ugyanezt. Persze nem tudjuk eldönteni, ki a hülyébb: Carroll, vagy az, aki rábízta a tizenegyest. Bár ha jól megnézzük a jelenetet, Andy egész jól felfogta a fundamentumokat: a labdát arról a fehérrel jelölt pontról kell lőni, a kapus majd megpróbál védeni, neki pedig el kell rúgnia a labdát, lehetőleg a hálóba. Nem Carroll védelmében: talán még rossz is lett volna, ha túl korán szerzünk vezetést….

Összefoglalva: nagyon jó volt tegnap ezt a Liverpoolt nézni. Az utolsó felszabadítástól Bellamy gólpasszán át Kelly, vagy Maxi góljáig. Úgy tűnik, Kenny megállíthatlan a nagyok ellen, most már csak valami hasonló gátlástalanságra lenne szükség a kishalakkal szemben is, és a Liverpool ott loholna a City nyakában. A 10 nap három rangadója arra emlékeztetett minket, hogy simán ott vagyunk a Premier League legjobbjai közt és érdemes lenne felpörögni: ez a szezon többet is adhat nekünk, mint a Carling Cup.

De a legfontosabb: Lucas for president!

szólj hozzá: Chelsea v Liverpool 0:2

0:18-ig reklám, utána kezdődik az összefoglaló!

Képek: LFC.tv, Sky Sports