Nem tudunk mindent elkapni
Tegnap leginkább olyan érzésem volt, mintha a Liverpool egy tizennégy főre tervezett játékot próbálna megvalósítani tripla emberhátrányban: dúlt az end-to-end foci, mintha csak a Championshipben lennénk, a pálya úgy nézett ki, mint egy csatatér. Egy dolgot lehetett egyértelműen látni: az elszúrt taktikát. Azt mondtuk, hogy kínos lesz, ha nem sikerül legyőzni a Swansea-t. Hát a kínos bizony finom kifejezés. Liverpool-Swansea 0-0.
Az igazság az, hogy a Liverpool jelenleg egy olyan ember benyomását kelti, aki a teljes családi porcelánkészletet elejti: mivel minden darabját meg szeretné menteni a nagy hadonászásban végül egyiket sem kapja el.
Az egyik szép tányér például az új igazolások erőltetése: lehet ezt játszani, de akkor a Carroll-Suarez kettősnek, azaz a 4-4-2-nek, és Carrollnak mennie kell, hogy kellő fölényben legyünk a középpályán.
Fókuszálhatunk a nagymama teáscsészéire is: játszhatunk 4-4-2-t, de akkor olyan szélsőkre van szükség, akik képesek védekezni is, sőt, alkalmanként besegítenek középen is. Ezzel természetesen ugrott Downing és Henderson, akikről sajnos ismét kiderült, hogy – már elnézést a kifejezésért, de – puhapöcsök, azaz egyszerűen nem ütköznek. Ezt tovább rontotta a helyzet, hogy Henderson még magához képest is rosszul játszott.
Vagy rámehetünk arra a méregdrága Herendire, amit nemrég kaptunk: a Suarez-Carroll kettős istápolására. Ehhez hasonló lépéseket kell tenni: Középre (is) mozgó szélsők kellenek, akik mind támadásban, mind védekezésben pótolják azt a hiányt, amelyet a kétcsatáros megoldás okoz a középpályán.
Ehelyett kapkodtunk, jobbra meg balra, két csatár, 4-4-2, meg az újak is egyszerre. A végeredmény egy teljesen impotens, a hazai pályáján nemegyszer kőkeményen szorongatott Liverpool, ami nemhogy a BL-ről nem álmodhat ilyen teljesítménnyel, de még az EL is necces lehet.
Hogy miért is tizennégy kellett volna ehhez tizennégy ember? Részben már választ adtam: Downing és Henderson sajnos hiányoztak a “A szélsők márpedig védekeznek is”-óráról, ezért szélenként még két védekező játékosra alapból szükség lett volna. Az utolsó hiányzó láncszem pedig nem más, mint a 4-2-3-1 támadó középpályása.
A helyzet ugyanis az, hogy a 4-4-2-ből adódóan a pálya közepén csupán két emberünk tartózkodik. Őket viszont az ellenfél középpályája és védősora is távol tartja a két csatártól. A Liverpoolt ez a probléma különösen komolyan érinti: az ok Lucas személye, aki a szükséges kreativitás hiányában nem képes a támadások koordinálására. Félreértés ne essék, védőmunkája abszolút elengedhetetlen részét képezi a Liverpool működésének, így nem vele, sokkal inkább a formációval van baj. Az itt leírtakból egyenesen következik, hogy Adam egyedül marad középen.
Mit lehet ilyenkor tenni? Ívelünk vagy szélekről adjuk be. Mindkét megoldásról elmondható, hogy drasztikusan csökkentik a pontosságot, ráadásul fokozottan kitesz olyan veszélyeknek mint a les, vagy a labdáért ugró szabálytalankodása. Ennek megfelelően nem is nagyon sikerül gólt lőni.
Ívelünk ezerrel
És mivel sem a szélsőink nem képesek védekezni, sem a középpálya közepén nem tudunk fölényt kialakítani, egyszer csak eljön az a jól megszokott 20-30-40 perc, amikor az ellenfél játékosai akadálytalanul robognak át középpályánkon, hogy aztán vagy a Norwich-féle fejessel, vagy egy eladott labdával fejezzék be támadásukat. Lehet ezt is csinálni, csak akkor nekünk pontosan egy góllal többet kell belapátolnunk a másik oldalon…
Az itt leírtakat tovább tetézte a probléma, hogy sem Suarez, sem Adam, sem Kuyt nem volt jó formában – valamint maga a Swansea, akik bizony makacs fajták. Megtörtént, ami szinte minden ilyen meccs során megesik: csodakapust faragtunk az amúgy semmilyen Vormból. Ha lenne elég időm, most kikockáznám még azt is, milyen profi emberfogást alkalmazott a walesi csapat: alig-alig volt megjátszható ember, és csak ritkán lehetett mögéjük kerülni – ha pedig ez megtörtént (Adam passza Downingnak), elmaradt a jó beadás, vagy a jó befejezés.
Henry pár hete úgy nyilatkozott: amikor idejött, nem értette az angol focit. Hát a tegnapi mérkőzés alapján nem kerülhetett közelebb a megfejtéshez. Az az igazán komoly probléma itt, hogy egy Liverpool – Swansea még csak megközelítőleg sem az a dimenzió, mint egy Liverpool – Manchester City, vagy egy BL-selejtezőkör, vagy akár az egyenes kieséses szakasz. A többiek már deriválnak, mi meg még azon rágódunk, hogy hogyan kell hatványozni.
Nem tudunk mindent elkapni: újak is, két csatár is – egyszerűen nem megy. November 6. van ma. Még mindig nincs késő.
Kennynek pedig csak ennyit üzennék:
