Kár azért a két pontért
Nem született meglepetés, holott simán születhetett volna a meccs képe alapján: Steven Gerrard fél év után úgy szántotta fel a pályát, ahogy azt tőle elvárhattuk, Kenny végre kidobta a 4-4-2-t, mi pedig láthattunk egy Liverpoolt, amely majdnem legyőzte Anglia talán legerősebb csapatát. A rengeteg pozitívum ellenére mégis teljes joggal lehetünk csalódottak.
Elsőként szeretnénk megköszönni Kennynek, amiért megszabadult ettől a teljesen használhatatlan 4-4-2-től. A pozíciójukhoz csomózott játékosok látványa már augusztus óta kísértett minket, tiszta felüdülés volt Kuyt vagy épp Gerrard mobilitását. Egyedül Lucasra vagyunk mérgesek, mert ma régi, 2007-2009-es formáját hozta, amivel legfeljebb egy vesztésre álló Ligakupa-meccs 117. percében küldenénk pályára: teljesen érthetetlen és amatőr hibák sorát vétette, abszolút jogosan cserélte le Kenny.
Steven Gerrard márciusban kiszállt, majd október 15-én visszaszállt úgy, mintha mi sem történt volna, ilyen játékkal pedig még nagyon sokáig helye lehet a Liverpool kezdőjében. Csak odaállt a labda mögé, végiggondolta, hogy akkor mondjuk legyen a hatos formáció, az már úgy is bejött egyszer, majd különösebb eltökélt arc vagy erőlködés nélkül berúgta. The captain is back.
forrás: LFC.tv
Többé-kevésbé elégedettek lehettünk az új igazolásokkal is: Henderson például kilóra megvett minket játékával (az átemelése menő gól lett volna), de Adamre sem panaszkodhattunk, aki a gólhoz vezető szabadrúgást harcolta ki.
Sajnos nem mondható el ugyanez José Enrique és Downing párosáról, akik öt percenként botlottak egymásba. Szinte minden bal oldalt futó támadásunk úgy nézett ki, hogy egyikük vitte a labdát, másikuk pedig körülbelül három-négy méterre, ugyanolyan tempóval haladt: így nem működik az overlap. És sajnos van egy olyan rossz érzésünk, hogy ebben Downing a hibás, ugyanis Bellamy már az Arsenal és az Everton ellen is bizonyította, mire képes ebben a műfajban.
forrás: LFC.tv
Nem igazán értjük továbbá, hogy miért nem lépett pályára Carroll, vagy még inkább Bellamy. Downing immáron sokadik fordulóban képtelen minket meggyőzni arról, hogy mégis melyik testrésze ért 20 milliót. Ennek vagy a már említett, valamifajta kommunikációs zavar lehet az oka Enriquével szemben, vagy szimplán nem megy neki. Így vagy úgy, minket ez nem igazán érdekel. Mi olyan beadásokat szeretnénk látni (egynél többet meccsenként), mint amit Kuyt irányába eresztett meg közvetlenül a United gólja után.
Csalódott – ezzel az egy szóval össze tudjuk foglalni minden érzésünket, ugyanis egy kicsivel jobb lapjárással ma simán meglett volna ez a három pont. Külön öröm volt, hogy Suarez nélkül is adódtak látványos megmozdulások, hol Enrique tartotta meg látványosan a labdát, hol Adam szlalomozott át a középpályán.
forrás: LFC.tv
Volt még egy megnyugtató üzenete a mérkőzésnek, miszerint Kenny nem feledkezett meg a tavalyi 4-2-3-1/4-4-2 formációról. Habár ez szinte egyértelműen Carroll padoztatását jelenti, reménykedünk benne, hogy minél többször fogjuk látni így a csapatot.
A legfontosabbat azonban a végére hagytuk: abszolút vállalható játékkal buktuk be ezt az extra két pontot, ami egy ilyen fontos, tempós, ám mégis kiegyenlített meccsen mindig benne van a pakliban. Persze, sosem öröm az ilyen, de túlzott önmarcangolásra nincs okunk.
