Egy győzelem után nem ezt várjuk
Szörnyű – nagyjából e szóval tudnám körülírni a Liverpool – Wolves kilencven percét. Ismét megállapíthattuk ugyanazokat a hibákat, amiket lassan már három hete sorolunk fel a csapat meccsei kapcsán, és ismét csak Luis Suarez földöntúli képességeinek köszönhetően nem lett ezekből baj. Ahelyett, hogy megnyugtatott volna minket a mérkőzés, csak újabb kérdéseket vetett fel. Egy győztes meccs után pedig nem ezt várjuk.
Azon most udvariasan átugrom, hogy az első tíz percben megint teret engedtünk a Wolves-nak, és ha emlékszünk rá, ez volt az a kritikus időszak a Spurs ellen is: teljes káosz, a védelem anarchiája. Aztán legnagyobb mázlinkra Adam megpattanó lövése elkedvtelenítette McCarthyékat, így az első félidő többé-kevésbé zseniális helyzeteink elbaltázásával telt.
Majd jött a második félidő és elszabadult a pokol. Ismét a védelemmel volt gond: a Wolves meglepően könnyen kontrázhatott, sőt még csak sietniük sem kellett, a liverpooli védelem komótosan battyogott vissza állásaiba. Már ha egyáltalán voltak neki ilyenek.
A tavalyi 4-2-3-1-nek megvolt az a nagyon jó tulajdonsága, hogy bevonta a védekezésbe a középpálya szélsőit is (amit Kuyt és Maxi zseniálisan meg is oldott), ezt kiegészítette a középen őrjáratozó Spearing-Lucas duó, a valós védelemről pedig még nem is beszélve.
A jelenlegi 4-4-2-ben ez valahogy elfelejtődött. Lucas és Adam egy nagyjából a Liverpool tizenhatosától induló, és a félpályán enyhén túlnyúló négyzetet kell, hogy őrizzen, ami értelemszerűen megoldhatatlan feladat. Ezt jól egészíti ki a tény, hogy Downing még csak-csak, Henderson azonban szinte semmit nem tesz hozzá a szélen felfutó támadások kiszűrésében, így a középső kettős gyakran kényszerül egyszerre több emberre is vigyázni. És hogy mi lesz ebből?
Mind most, mind a Spurs ellen egy halom üresen hagyott ember segítette ellenfelünk összjátékát. A Spurs ellen megszívtuk, ma csak a szerencsén múlott, hogy nem. A konklúzió?
Először is rossz a felállás. Kenny most már igazán megkaphatná a software update-et, hogy 2011-ben át lehet ám állni 4-2-3-1-re is, ha szorít az ellen. Valami az emberfogással sem stimmel, érdemes a lenti videót 0:11-nél megállítani és megnézni, ki mit csinál rajta.
Másodszor is Henderson és Downing monnyonle. Downing még csak hagyján, a támadásokban dolgozott tisztességgel, és a védekezésben sem volt teljesen használhatatlan. Hendersonra viszont nincsenek szavak: gyakorlatilag egy épkézláb mozdulatára sem emlékszem, ő úgy ellébecolt ott a jobb oldalon. Performanszáról egyébként a klasszikus Monty Python jutott eszembe (természetesen a heuréka nélkül):
Pozitív dolgot szinte nem is tudunk megállapítani, talán annyit, hogy Suarez ma is zseniálisnak és nélkülözhetetlennek bizonyult, Gerrard visszatért, és a meccset is szerencsére már lefújták. De tényleg ennyi.
Egy erősebb csapat, vagy a hazai pálya nélkül (esetleg mindkettő) ugyanis kicsináltak volna minket. Szurkolóként pedig csak frusztráltabbá tett ez a meccs, holott pont az lett volna a feladata, hogy megerősítsen minket és megnyugtasson, az előző két vereség csak egy kisiklás volt.
Ez mind-mind elmaradt, most pedig megint itt állunk egy hétig bután, kíváncsian, és egy fura érzéssel: ma túléltük, de vajon holnap is megadják azt az első gólt? Vajon a Szentlélek holnap is kikanalazza a gólvonalról azt a labdát? Suarez akkor is gólt fog lőni?
szólj hozzá: Liverpool 2-0 Wolverhampton
Az itt a probléma, hogy nem ezeket a kérdéseket szeretnénk feltenni egy győztes meccs után. Most már tényleg itt az ideje annak, hogy az új szerzemények szemébe nézzen Kenny, és udvariasan a padra ültesse őket. Nem az összeset, csak mondjuk kettőt. Talán nem csak a képernyő előtt ülve tűnt fel, hogy a középpálya stabilitását egy Dirk Kuyt nevű fószer hozta el, aki egy Henderson nevűt váltott.
És sírva könyörgöm, hagyjuk most már ezt a 4-4-2-t. Vagy tanítsa meg a két újoncot védekezni. Vagy mindkettő.
P.S.: egyébként Carroll ma teljesen úgy játszott, mint egy focista. Még a végén lesz belőle valaki.
