Öt kérdés a Spurs-Liverpool elé

Ez a londoni kirándulás valahogy mindig egy 2-1-es hazai sikerrel ér véget, azonban idén már sikerült megtörni az Emirates-hoodoot, hasonlót várunk a Spurs otthonában is. A Tottenhammel pedig még személyes elintéznivalóm is akad: képesek voltak beleköpni tavaly májusi látogatásom levesébe, amit egyhamar nem fogok nekik elfelejteni. Öt kérdés a Spurs-Liverpool elé.

1. Sikerül végleg megtörni a londoni átkot?

Hosszú idő után győztünk az Emirates-ben, ami már félsikerként könyvelhető el az általában béna fővárosi szereplések közepette. A White Hart Lane három éve 2-1-gyel enged csak minket haza, ami – lássuk be – több, mint frusztráló: 2008 novemberében a veretlenségi sorozatunknak vetettek véget, tavalyelőtt itt kezdődött meg mélyrepülésünk, előző idényünkben pedig Konchesky emlékezetes védekezése (ha valakinek el akarnám magyarázni, miért utáltam azt az embert, csak megmutatnám Lennon gólját) szerzett három pontot a Spursnek.

2. Skrtel vagy Flanagan?

Elég sablonos dolog, de foglalkoznunk kell Christian Gareth Bale kérdésével is (talán ennél is nagyobb közhely: “de nem csak rá kell figyelnünk”). Illetve ez nem csak róla szól, sokkal inkább arról, esélyt ad-e Dalglish az idényt viszonylag – viszonylag, hisz alig 180 percet kapott – gyengén kezdő Flanagannek, vagy tovább terhelve Skrtelt, őt nevezi a jobb oldalra? Mi hajlanánk előbbire, Flanno eddig jobban teljesített, ha nagy volt a nyomás.

3. Kit rak előre Dalglish?

Kuyt és Suarez? Carroll és Suarez? Bellamy? Egy csatár, két csatár? Egy Bellamy-Suarez kettőst má nagyon, de nagyon megnéznénk, a Stoke ellen volt néhány egész használható megmozdulásuk – Kuytöt meg Henderson helyére tennénk, pihenjen már egy kicsit. Redknapp egyébként nagyjából január 31. óta veri a fejét a falba, amiért a Tottenham képtelen volt 22 millió fontot összelapátolni az Ajaxnak. Mondjuk fél éve még úgy hangzott ez a sztori, hogy ‘Arry közölte, a megfigyelői szerint Suarez nem tudott volna egyedül játszani elől. Nem tudom, melyik sírva röhögősebb, hajlok rá, hogy az utóbbi.

4. De hol is van ez a Tottenham?

Ezt bátran kimondjuk: gőzünk sincs. A Unitedtól hármat, a Citytől ötöt kaptak, de félünk tőle, egy hasonló párosításban mi is valahol itt végeztünk volna augusztusban. Sokkal érdekesebb viszont, hogy hazai pályán eddig egy gólt sikerült bekotorniuk, ami alaphangon is a “gáz” jelzővel illethető. Ellenben igazoltak azóta egy Adebayort, akit hiába vet meg a fél világ, a hálóval burkolt objektum környékén jelentős károkat tud okozni mindenkori ellenfelének. A további szereplőket illetően: hál’Istennek nem játszhat az a Dawson, aki májusban egymaga végezte el egy teljes védősor dolgát. Pienaar, Huddlestone, King, Sandro, Lennon, VDV, Gallas a további sérültlista, de az első kettő kivételével még mindenkit összekanalazhat a Spurs orvosi stábja.

5. De hol is van ez a Liverpool?

Az Arsenal tegnapi buktája alapján valahol a tavalyi, esetleg a tavalyelőtti idényünk kopizásán dolgozik, és a Spurs is egy szétesett csapat képét nyújtja itt, a negyedik helyre törekvők klubjában. A rangadókat már az előző szezonban is nagyrészt hoztuk, sanszosnak érezzük most is a győzelmet. Ugyanakkor – szinte már mi is unjuk, de újra hangsúlyoznunk kell – hiába verjük a topfájv tagjait, ha 60%-os labdabirtoklás mellett kikapunk a Stoke-tól. Egy utolsó gondolat erejéig visszakanyarodva: nem látjuk az átütő erőt ebben a Spursben, viszont az elmúlt három évben rendre kiegyenlített meccseket játszott a két csapat. Hogy három év után a negyedikben is a Tottenhamnek repüljön a velőscsont? Valószínűtlen.

P.S.: A blog testületileg a Magyar Sörözőbe fog vonulni közös meccsnézésre. Jöjjön mindenki!