Megráztuk a pofonfát

Már ott gyanús volt ez a délután, hogy nem sikerült életre lehelni a Magyar Söröző Digisport+-át. Folytatódott azzal, hogy lemaradtunk az első pár percről. Aztán rájöttünk, hogy kálváriánk első két állomása baráti ölelés volt ahhoz képest, ami ezután következett. Hajtás után nem is tudom mit csinálunk… Valahogy megpróbálunk magunkhoz térni.

A hetedik percben megkaptuk azt a gólt, amit teljesen jogosan lőtt meg a Spurs: Modric betekerte, Reina pedig az esélytelenek nyugalmával repült utána. Egynull, hát Istenem, láttunk mi már ilyet, pörögjünk fel srácok.

Agger megsérült, jó ez már idegesítő, de lássuk be, tőle egyáltalán nem szokatlan. Coates bejön, új gyerek, most majd megtanulja, mi az angolok istene.

Charlie Adam teljesen megérdemelten távozik a pályáról. Itt azért már tudtuk, hogy nem fogjuk megalázni a Spurst.

Félidőben kis megingás a tévé környékén, szomszédos társaság a Juve-meccs eredményére volt kiváncsi, későn találunk vissza a Digire. Hű aztarohadt, Defoe mit hagyott ki…

63. perc, Skrtel is megy. Itt már az ikszben sem hittünk. 66. és 68. perc. És végül 93.

Felmerült ötletként, hogy esetleg taktika volt az egész: Kenny látta, hogy nem válik be a 4-4-2, ezért átálltunk 4-3-2-re, és mikor ez is kudarcot vallott, a jóval merészebb 3-3-2-t vetette be. De végül leszavaztuk ezt.

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, a Liverpool teljes kezdő tizenegye, az edzői stáb, új és régi igazolások egyaránt alaposan beégtek. Talán Reinát választanánk a meccs emberének, de azt már tudjuk, gáz meccs volt, ahol a kapus kapja ezt a címet… Skrtelt gyakorlatilag nem tudom értékelni. Carragher még úgy-ahogy elment, Agger szokásához híven megsérült. Coatest (pontosabban mi megtanultuk a helyes kiejtést a Digisektől: Kótsz!) egyáltalán nem irigyeltük, de teljesen kulturáltan védekezett.

Adamről nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire gyökér lenne, vagy csak ma nem jött ki neki a lépés. Spearing például dupla emberhátrányban is bealázta, tiszta mázli, hogy jövő héten nem kell odaállni elé és közölni, Charlie, maradj a csokigyárnál, megteszi ezt helyettünk az eltiltása.

Downing és Henderson nagyjából két zsák krumpli effektivitásával mozogtak a pályán. És ahogy a mondás tartja: a (szemünkben) halottról jót vagy semmit, szóval hallgatunk.

Suarez küzdött, de ha 3 Spurs-védő jut rá, nehéz varázsolni, nem igazán hibáztatjuk. A többiek szerint Carroll is gáz volt, én speciel nem láttam még ilyen jónak a City-meccs óta, de lehet, hogy csak a mai meccsen hülyült hozzá a csapat.

Most ugye kézenfekvő nekiesni Adamnek vagy Skrtelnek, de abban az első huszonakárhány percben sem volt semmi esélyünk. Nem is az, hogy kicsit jobbak voltak, vagy ma rosszul jött volna ki a lépés. Ma úgy tűnt, egy Barcelona-Osasunát nézünk ott, a roppant ironikus nevű Mentsvár Sörözőben.

Utánanéztem a Liverweben, mikor kaptunk ki utoljára négy góllal a bajnokságban: egy 2003 márciusi OT-látogatást találtam. 2003. De igazából nem is a négy gól fáj, mert lehet négy gólt becsülettel is kapni. Ez viszont egy nagyon savanyú változat volt. És nem is értem: ez volt az elképzelés, Kenny? Steve, ezt videóztátok össze a srácokkal? És most hogyan tovább?

Olyan, mintha rossz csapat ellen készültünk volna fel. Egy századmásodpercre sem tűnt úgy, mintha közünk lenne ehhez a mérkőzéshez. És ez nem a City volt, nem is a United. Ezek itt ötöt kaptak előbbitől és hármat utóbbitól. Ez pedig riasztó.

Verseny van a helyekért? Akkor induljon a verseny: Kuyt, Spearing, Maxi, Bellamy, irány a kezdő!

P.S.: A blogtali résztvevőinek azért köszönjük, hogy eljöttek, legközelebb valami kiesőjelölt ellen szervezünk meccsnézést, hátha több lesz a sikerélményünk.