Hisz ez csak az Arsenal!
Az idejét sem tudom, mióta gyalulja idegeinket ez az Arsenal – Liverpool párosítás: láttunk itt már nyolcgólos vérfürdőt, drámai BL-meccseket, kiállításokat, 103. percben értékesített büntetőt – egyszóval mindent, amit egy rangadó produkálni képes. Mindent, kivéve egyet: liverpooli győzelmet. Hajtás után legyintünk, majd óvatosságra intünk, és egy kicsit beszélünk a Liverpool gondjairól.
Egy héttel ezelőtt egy igencsak sok sebből vérző Liverpoolt láthattunk a Sunderland elleni nyitóforduló alkalmával: egy rossz bírói döntés, egy elbaltázott tizenegyes, nem megfelelő erőnlét, valamint egy kirakatcsapat pályára küldése együtt voltak felelősek azért, hogy a csaknem 100 millió fontnyi erősítés a szemünk láttára égett be hazai pályán. A hibák nagy része azonban kiküszöbölhető.
A nagyobbik probléma az, hogy az Emirates-be nem javítani járnak a csapatok. Pláne nem a Liverpool. Utálom azt a helyet, mert egyszerűen semmi jó nem történt még velünk ott. A PL-mérkőzéseket figyelembe véve négy és fél éve sikerült utoljára legyőznünk a londoniakat, akkor is hazai pályán.
Pedig minden évben felhúzom a szemöldököm, gyerekek, ne hülyéskedjünk már, ez csak az Arsenal. Ezek mindig lábon lövik magukat a célegyenesben, a védelmükön röhög fél Európa, Wenger már rég skizó, 17 éves lángelméket vesznek, akiket vagy eltrafál egy angol tuskó, vagy csak egy fűcsomó láttán megsérülnek, régebb óta nem nyertek semmit, mint mi (!!!), a tulajok egymást ölik a részvényekért, és még Joey Barton is folyamatosan megtalálja őket.
Aztán mindig ott ér véget a sztori, hogy mi szépen kikapunk vagy leikszelünk. Szóval What. The. Hell. A legutóbbi 11 Emirates-ben játszott meccsen veretlen maradt az Arsenal?! A legutóbbi tizenegy meccsből csak egyet tudtunk megnyerni?!
Az Arsenal minden kétséget kizáróan a mumusunk. Ennek ellenére talán még sosem voltunk olyan közel a győzelemhez mint most: Wenger elvesztette csapatkapitányát, valamint Ebouét és Bendtnert, Song és Gervinho eltiltott, Gibbs, Djorou, Traore, Wilshere, és Diaby sérültek, míg Rosickyt pihentetik. A nagy meglepetés Nasri szerepeltetése lehet, aki fél lábbal már az arab cégnél csapatnál van, másik felével pedig betegségből lábadozik. A listát eltekintve megalapozott az Útwenger állítása, miszerint egy meglepő 3-3-1-es formációban fognak pályára lépni.
Kenny és Clarke párosának ellenben nem kell aggódnia a sérültek miatt: egyedül Johnson és Gerrard marad ki a londoni kiruccanásból. De hogy pontosabban fogalmazzunk: nem a sérültek miatt kell aggódniuk.
Van ugyanis egy raklapnyi megoldandó feladat. Az egyik talán legnyugtalanítóbbnak a csapat állóképessége körüli problémákat tartjuk: a Sunderland ellen körülbelül 60 percet bírt a kezdő tizenegy, ezt követően szinte pillanatok alatt összeomlott minden kulcsposzt. Ezzel párhuzamosan Kenny fél éves regnálásának legnagyobb bakiját vétette, amikor a Flanagan-Henderson kettőst nevezte a csapat jobb oldalára: a tapasztalatlan védő, akit egy tapasztalatlan ÉS lámpalázas szélső próbált segíteni – csak idő kérdése volt a gól.
forrás: LFC.tv
Nagy hiba volt továbbá pályára küldeni minden újoncot, mikor lett volna elegendő játékos nélkülük is. Ennek megfelelően követeljük vissza a kezdőbe Kuytöt. A szokásos 4-4-2-t pedig így képzeljük el: Reina előtt Enrique, Skrtel, Carragher és Kelly négyesével (érdekes pedagógiai kérdés, hogy vajon mi a jobb: Flanagant bent hagyni, hisz’ tanult az esetből és mert Kuyt mögött több keresnivalója van, vagy simán lecserélni, tanulja csak meg, nálunk nem lehet hibázni), középen a Downing-Lucas-Adam-Kuyt tengellyel, elől pedig Carroll és Suarez párosával. A padra pedig Maxi Rogriguezt – mert nem kérdés, hogy legalább ott helye van.
A támadások terén is lenne mit orvosolni: a Manchester City elleni áprilisi bajnokin már bebizonyította a csapat, képes Carrollal együttműködve játszani. Azóta viszont nem működik ez a rendszer: hiányzik belőle a Carroll mögött folyamatosan helyet cserélő hármas variációs képessége, amit tavaly Suarez, Kuyt és Meireles már tökélyre fejlesztett. Sokkal inkább egy olyan 4-2-3-1-re lenne szükség, amiben a hármas állandó pozícióváltásokkal igyekszik helyzetbe hozni egymást, illetve az elől játszó csatárt. Amit a Sunderland ellen tapasztaltunk, az nem volt más, mint meddő ívelgetés Carroll fejére, aki ugyan minden labdát levett, ám láthattuk mennyire volt velük veszélyes a kapura… Hiába került 35 millió fontba a colos támadó, fontos lenne bevallania Kennyéknek is, hogy Carroll nem a támadási opció, hanem csak egy támadási opció a sok közül.
forrás: LFC.tv
Még egy érdekes adat, amire kell felhívnunk a figyelmet, hogy a nyitóforduló kezdőcsapata Reina, Agger, Carragher és Lucas kivételével összesen 27-szer lépett pályára Liverpool-mezben. Összesen. Ez átlagban durván 4 szereplés fejenként (ennek is egyébként Suarez teszi ki a felét [14 db]). Egy ilyen kezdőtől egyszerűen nem várható el normális team chemistry – ezért volt rossz döntés egy pont ezt a keretet pályára küldeni.
Sajnos Bendtner sem segíthet már nekünk
Nagyon régóta nem voltak ilyen jó oddsaink arra, hogy legyőzzük az Arsenalt: a hibáink orvosolhatóak, Wenger csapata pedig talán még soha nem volt ilyen gyenge. Idén már nem csak azt kell megmutatnunk, képesek vagyunk visszatérni a sírból, tét nélkül: a Bajnokok Ligája visszaszerzése ugyanis ott kezdődik, hogy képesek vagyunk legyőzni egy Arsenalt nyomás alatt is.
És ha csak pár órára is, de a holnapi találkozó győztese – már ha lesz ilyen – vezetni fogja a Premier League tabelláját. Nevetséges és kicsinyes öröm. De velünk mikor is esett ez meg utoljára?
Holnapután blogtalálkozó, aki kedvet érez hozzá, jelentkezzen itt!
