Forever alone

Sírva vigadós szezonon vagyunk túl, több fordulat volt az Anfielden, mint egy kolumbiai maffiózós szappanoperában, ideje hát lenyugodnunk, megmérni a vérnyomásunkat, és feltuningolni immunrendszerünket a következő idényre. Önirónia tekintetében mi vagyunk Európa királyai, ez nem is vitás – mi mással is zárhatnám ezt a tragikomikus időszakot, mint egy kis akasztófahumorral. Hajtás után mémekkel támadok. Visszatértem!

Bevallom, az év végi bakik óta morfondírozok azon, közzétegyem-e ezt a gondolatomat, ám most végre határoztam, nem tartom magamban. 2010. december 17-én posztoltam azt a nagy vihart kavaró bejegyzést, amelyben kifejtettem az alábbiakat:

Uraim! Önök, akik akkor fröcsögve küldtek vissza a konyhába, mit szólnak most? Véletlen, mi? Ha! :)

Most, hogy kicsit letisztultak a szezon fájdalmas és örömtől egy helyben ugrálós momentumai, talán már halványabb a keserű szájíz is, és belefér egy kis humor. Úgy gondoltam, mindenki hormonháztartásának jót tesz, ha egy sajátos összeállítással térek vissza a Vörös Fonatra – a szezon (ilyen-olyan szempontból, de) nagy pillanatait foglaltam össze nektek, méghozzá saját készítésű mémekben.

Jó szórakozást, éljen a Paint! Terjesszétek!