Itt az ideje dönteni

Véget nem érő szitokáradatot lehetne összeállítani a Birmingham City játékstílusáról (favágó, darabos, veszélyes, kíméletlen, a fair playt csak hírből ismerik), de egyet nem tudunk tőlük elvitatni: hét mérkőzés óta képtelenek vagyunk föléjük kerekedni. Miért lenne fontos most megtörni ezt a kellemetlen hagyományt? Hol járnak a riválisok? Hajtás után mindenre választ adunk.

Már csak öt forduló van hátra, de szívproblémákkal küzdőknek továbbra sem ajánljuk a Premier League-et: a United ugyan hat ponttal vezet az Arsenal és a Chelsea előtt is, de mindkettejükkel játszik; a Tottenham még megy a Chelsea-hez, a Cityhez és jön hozzánk is, míg a nyomunkban loholó Everton ma az Old Traffordra látogat, később a Cityt, végül pedig a Chelsea-t fogadja. A Liverpool szemszögéből nézve már csak a Tottenham anfieldi vendégsége minősül rangadónak, így ellenfeleinkhez képest viszonylag barátságosnak mondható a célegyenes.

Mivel gyakorlatilag végtelen számú pontkombinációt tudnánk most összeállítani, úgy döntöttünk, felcsapjuk a lovaknál is bevált szemellenzőt és rövidlátó lelkek módjára csak a saját kis három pontunkra fókuszálunk.

Habár egy nyolcadik döntetlen új rekordot jelentene a Premier League-ben, ezt a megtisztelő posztot nagy örömmel cserélnénk el egy győzelemre, amire minden esélyünk megvan: amióta King Kenny visszatért, a Liverpool még nem szenvedett vereséget az Anfielden sőt, január 1-je óta minden PL-mérkőzésen betalált a csapat. A Kenny regnálásától számított megszerzett pontokat illetően – bármennyire is hihetetlen – harmadik helyen állunk, a hízelgő, ám gyakorlatilag semmit sem jelentő tabellán csak a United és a Chelsea előz meg minket. A védelemre sem lehet panasz: az elmúlt 33 anfieldi mérkőzés során egyszer sem kaptunk egy gólnál többet, Lucas pedig magasan vezeti a bajnokság szerelési listáját 147 darabbal.

A sérültek terén továbbra is impozáns listáról beszélhetünk: Agger, Gerrard, Aurelio, Johnson, Kelly biztosan kimaradnak, míg Carragher és Carroll kérdésesek. A Birmingham Scott Dann, Nikola Zigic, Obafemi Martins, McFadden, Taylor és Valles nélkül kell, hogy boldoguljon.

Átnyargalva a formációra, minden azon múlik, hogy Carroll visszatér-e vagy sem: ha pályára lép, minden bizonnyal a jól megszokott 4-4-2-t fogja játszatni King Kenny, ha nem, áttérhetünk egy 4-2-3-1-re, de akár maradhat a kétcsatáros megoldás is, amiben Kuyt és Suarez kettőse alkotná a támadó éket – ezzel egyrészt nem siettetnénk Andy Carroll visszatérését, másrészt a United ellen már bizonyították, mire képesek. Nehéz itt bármit is mondani, Kenny nagy spíler a formációkban (másban is).

A védelemben nem számíthatunk nagy meglepetésre, Reina előtt Robinson, Skrtel, Carragher/Kirjakosz és Flanagan helyezkedhetnek majd el, előttük a – lassan áttörhetetlennek bizonyuló – Spearing-Lucas duó szűrhet.

Jelentős fegyvertény, hogy a birminghamiek csupán három napot pihenhettek a Chelsea ellen elszenvedett 3-1-es vereség után (amin természetesen megint nem talált be torres). A két csapat századik bajnokiját illene egy hazai sikerrel megkoronázni, ahogy nem ártana fenntartani az Evertonnal szembeni távolságot is (ami jelenleg két pont, egygólos gólkülönbséggel), de ha kicsit optimistábbak vagyunk, a Tottenham sincs befoghatatlan távolságban.

És ha eddig – valami folytán – úgy éreztük, unalmas lesz ez a találkozó, jöjjön a csattanó: a bíró nem más, mint Howard “SAF’s bro’” Webb.