Ezek cserbenhagytak minket!
Van egy mondás, miszerint a focimeccset 22-en játsszák, 90 percig tart és mindig a Wengerék veszítenek. Ha bárki is azt gondolná, hogy Liverpool-szurkolóként nehéz boldogulni a világban, akkor rá kell mutatnunk: tizenhárom nap alatt három kupából kizúgni olyan teljesítmény, aminek mi a nyomába sem érhetünk. Hajtás után elmeséljük, miért is kell ma bosszút állnunk az Arsenalon.
Pedig nagyon bíztam az Arsenalban, hogy idén képesek lesznek megszorongatni a Unitedet, sőt, le is győzni őket: kellett volna valaki, aki távol tartja őket a tizenkilencediktől, amíg a Liverpool újra meg nem erősödhet. De az ágyúsok valamiért évek óta ragaszkodnak egy jól bevált recepthez, amiben az első lépésben nagyon belekezdenek, majd december tájában lesérül két játékos, morálisan összeomlanak, Wenger elkezdi puhítani a sajtót, hogy „jóleszazamásodikhely”, meg „almuniajóember”. Nem mondom, hogy az Arsenal minden szembejövő problémát elkerülhetett volna, de Wengerre Liverpool-szurkolóként is dühösek lehetünk, amiért hagyott ellépni egy olyan Unitedet, ami jelenleg egy nevetségesen könnyen megnyert PL felé halad.
Ez a mostanra morálisan megrogyott Arsenal annyi ponton támadható, hogy még Roy Keane is esélyesnek érezhetné magát: mentálisan ingatabb ez a csapat, mint egy mániás depressziós, akivel épp most nézettek végig egy „torres a Chelseaben”-összeállítást. Igazából az a legfigyelemreméltóbb az Arsenal esetében, hogy mennyire látványosan tudnak teljesen pitiáner helyzetekben csődöt mondani. Szinte hihetetlen, de az ágyúsok régebben szereztek trófeát, mint mi, ami – figyelembe véve a két csapat közti anyagi különbségeket – enyhén vérciki. Erre ott állnak a Ligakupa döntőjében, és képesek kártyavár módjára összezuhanni. Ott állnak a Nou Camp gyepén, előnyben, és kapura rúgás nélkül akarják megoldani a továbbjutást. A United kikap az Anfielden, erre ők mit jászanak előtte? Döntetlent a Sunderlanddel. Négy gólt akasztanak a Newcastle-nek, erre pont ennyit kapnak a második félidőben. Ilyen megmozdulásokkal nem trófeát, hanem fejenként egy tockost érdemelnek – tőlünk is: mi számítottunk rájuk a bajnokságban, erre ők cserbenhagynak?!
A morális tartásuk mellett Wengernek felróható egy másik szarvashiba is: egy Almunia-Fabianski kettőssel mégis melyik bajnokság megnyerésére lehet esélye egy csapatnak?Egy kapu felé tartó labda láttán a pacemakeres ágyúsok már a távirányító után kapnak, egészséges társaik visszatartják lélegzetüket, az ellenfél pedig csak szimplán szurkol. Nem elég, hogy előttük is tizenegy játékossal kell megküzdeni, az Arsenal igazi menő módjára „insane”-re állítja a difficultyt és saját kapujába is egy randomgenerátort állít. És erre visszahozzák Lehmannt… Ezt a magaslabdát már szinte etikátlan lenne leütni. Oké, ott van Szcesny, de azért mégis vicces, ahogy két hétmérföldes potyagépre bízták (ismét) a kaput.
Ha ez még nem lenne elég, a Liverpool kifejezetten jó formában van a nagyok ellen: King Kenny visszatérése óta a Chelsea, a United és a City is belefutott egy-egy méretesnek mondható pofonba. A Carroll-Suarez kettős úgy tűnik, mégsem csak a PES 2011-ben működhet sőt, előbbi belekezdett a gólgyártásba is. Kuyt legjobb 2008/2009-es énjét hozza, a Liverpool – mint csapat – pedig végre nem csinálja össze magát egy szembejövő nagyobbtól. De nem csak ez fontos: az év eleji nyitó döntetlen kezdőjéhez képest 7 helyen változott a tizenegy, amely jó eséllyel a Cityhez képest változatlan módon fog felállni ma délután is: a 4-4-2-nek álcázott formációban Reina előtt Aurelio-Skrtel-Carragher-Flanagan négyes kaphat majd helyet, előtte Spearing és Lucas, valamint Meireles és Kuyt szűrnek, illetve támadnak, elől pedig a Premier League legdrágább csatárkettőse (a Drogba-torres-féle impotens párost mellőzve) oszthatja az áldást. Ez a felállás azonban nincs betonba öntve, érdemes talán ezt Suarez passzain keresztül szemléltetni. (Igazából hol nem járt?!)
Az Arsenal mindent elbukott, beleértve a bajnokságot is. Sőt, Reina potyájával két értékes ponttól fosztották meg a Liverpoolt, egyszóval nem érdemelnek ma kegyelmet. A londoniak nem teljesítettek jól a nagycsapatok ellen, de legutóbbi tíz látogatásunk során egyszer sikerült csak legyőznünk az ágyúsokat, ami lassan már tarthatatlan. Semleges szurkolók számára is érdemes lehet követni a ma délutáni találkozót: egy párosítás sem látott több mesterhármast, mint a Liverpool-Arsenal sőt, van Persie 20 gólt lőtt legutóbbi 21 bajnoki meccsén, amikor kezdett.
A mérkőzés azonban korántsem olyan tét nélküli, mint azt gondoljuk: az Everton nemcsak térben, de a tabellán is túl közel került hozzánk, míg a Tottenham pont az ágyúsok ellen játszik a következő fordulóban. Az Arsenal cserbenhagyott minket. Az árulókat pedig lefejezik.
