A vadnyugat árnyoldala

A Liverpool jelenlegi keretének egyik legnagyobb problémája, hogy a klub meglepően sok béna játékost halmozott fel az évek során – meglepően magas fizetésekért. Ami talán még ennél is rosszabb: nem csak arányaiban van sok rossz focistánk: darabra is rengetegen vannak. Hogy miért is érdekes ez most, a Manchester City elleni bajnoki előtt? Hajtás után elmeséljük.

Ha azt gondoljuk, hogy sok cifra védelmi megoldást láttunk már idén a csapattól, vagy egyenesen azt, hogy a legrosszabbakon már túl vagyunk, el kell hogy keserítsünk mindenkit: sajnos a java még csak most jön, sőt a maradék hét fordulóban szembejövő csapatokat figyelembe véve a hatodik hely megtartása is emberes feladatnak tűnik. De hol vannak a védőink? Kell-e nekünk Agger? És hová tűnt Daemon Hill?

Hogy a probléma okát is röviden átfussuk: Daniel Agger szezonja a West Brom ellen véget is ért, míg Johnson és Kelly további egy hónapig nem lesznek bevethetőek. Ez a teljes első védelmünk 75%-a, amit ha összekombinálunk a liverpooli kispad minőségével, egy instant tragikomédiát kapunk.

Nem is azzal van a probléma, hogy megsérülnek a játékosaink. Még csak azzal sem, hogy egyszerre hárman – elvégre nem tehetnek arról, hogy egy izom épp aznap, épp abban a pillanatban döntött úgy, hogy elszakad. Azonban egy focista esetében óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy szükség van-e rá, képes-e feladata ellátására, ha a szezon nagy részét könnyített edzéssel és lábadozással tölti? Meddig nézhetőek el Daniel Agger sérülései? Meddig mondhatja azt a Liverpool, hogy Agger tesz annyit aktív perceiben, hogy ellensúlyozza sérülési hullámát?

Daniel Agger a Premier League egyik legjobb védője lehetne, ha sérülései nem akasztanák meg szinte minden második hónapban. Bal lába életveszélyes, középső védőként kulcsa a támadásoknak, szögletnél ott a helye, a védelemben biztos pont. De hiába a Liverpool legjobb védője, ilyen sérülési mutatókkal nem tud, és soha nem is fog naggyá válni, olyanná mint Terry, Vidic, vagy épp Ivanovic.

21 mérkőzés. Ha épp Ryan Giggs, vagy Paul Scholes neve mellett állna egy ilyen adat, nem lenne vele semmi probléma: 30 felett minden perc ajándék a pályán. Peches szezon, ha egy 26 éves neve mellett látjuk. De mit mondhatunk akkor, ha figyelembe vesszük Agger teljes angol karrierjét? Egyedül 2006/2007-ben lépett pályára 40-nél többször, egy idénnyel később hatszor játszott, majd 26-szor, tavaly pedig kiemelkedőnek vehető 36-szor kapott lehetőséget. A kiszámíthatatlanság egy ilyen szinonimája nem lehet egy védelem alapja sem, mert ez pont olyan szánalmassá teszi a klubot, ahogy tette azt torres hangulatingadozása a támadások terén.

Azonban mégsem ebben, vagy épp vele van probléma. Egy tehetséges, ám sérülékeny játékost bármely csapat elbír, ha helyettesei legalábbis megközelítik a helyettesítendő képességeit. És itt jön a képbe a Liverpool kerete: Kyrgiakos, Wilson, Konchesky, egy haszontalannak ítélt Insua, Degen, Fabio Aurelio, az idén 23 éves Darby, és a 20 éves Irwin. Egy névsor, amely nem több, mint egy elúszó fontokat szimbolizáló lista.

Jó eséllyel egy Carragher-Skrtel-Kyrgiakos-Wilson/Aurelio négyes fog kifutni hétfőn este a City ellen. Wilson egy szálon képes csak gondolkodni, agyában végtelenítve fut a program, és kiabál: “Fut, lő, passzol, védekezik, gondolkodik – Ön egyet választhat.” Aurelio esetleg benéz majd egy sérülés erejéig, míg Kyrgiakosszal kapcsolatban felmerülhet annak kérdése is, hogy egyáltalán van-e helye még a kezdőben. A válasz: van, mivel nincs még egy középső védőnk.

És akkor még vissza sem gondoltunk az elmúlt 2 év többi „nagy fogására”: ki volt az az ügynök, aki úgy gondolta, hogy Degen egyszer majd jó lehet valamire? Aki szerint Dossena egy PL-aspiráns klub legjobb választása? Ki engedte el Hyypiát? De Hodgson sem tud olyan érvet mondani, ami Konchesky mellett szólt volna Insuával szemben, Darby pedig 23 évével hat nevetséges szereplést tud felmutatni a neve mellett.

Az a nagy baja a focinak, hogy a “ha ló nincs, a szamár is megteszi”-elv egyáltalán nem alkalmazható. A szamarat lesprintelik, megforgatják, megerőszakolják, hulláját elássák, kiássák és újra lefutják. Sokadik éve írhatjuk le, hogy ez a szezon elment, jöjjön a nyár satöbbi. Talán az idei év az első, amikor valóban sokat várhatunk attól a három hónaptól – az egyetlen bökkenő már csak az a maradék hét mérkőzés, ami még elválaszt minket az átmeneti békétől. Mert sajnos a Liverpool védelme jelenleg olyan, akár egy western-film díszlete: a szellemváros furnér-homlokzata egész jól mutat addig, amíg a szél fel nem dönti. Aztán rájövünk, hogy mögötte semmi nincs.