Kuyt háta sosem ért továbbjutást
Hát jaj. Röviden így foglalhatom össze ezt a tegnapi… minek is nevezzük ezt? Égés? Hétmérföldes bukta? A Northampton Town elleni mérkőzés egy küzdelmes joga bonito volt ehhez képest. Most akkor tényleg ennyit tud a csapat? Vagy nem is akartak küzdeni? Az EL nem elég motivációs erő? Hajtás után megpróbálunk válaszokat találni.
Legalább kaptunk volna ki három, vagy négy góllal, úgy emberesen. 2006-ban a Benfica is tudta, hogy a címvédőt illik hazai pályán is kettővel verni ahhoz, hogy elfogadhatóvá tegyék a kiesést. De ez? Egy nevetséges 0-0? Ez mi? Ezt hol lehet eladni? És mégis miért?
Első forgatókönyv-változat: Kenny úgy dönt, a Premier League-re összpontosít.
Tegyük fel, hogy így történt. Az eredmény ezt tükrözi, a látott foci ezt tükrözi. Egyetlen probléma akad ezzel: Kuyt, Meireles, Maxi, Lucas, Carroll, Skrtel, Johnson, Carragher. Ők mit kerestek az kezdőcsapatban, ha egyszer nem vettük komolyan? Ott lett volna Spearing, Poulsen, Pacheco, Kyrgiakos, Jovanovic, és Ngog is. Ráadásul a fent említett sorból Maxi kivételével mindenki pályán maradt a lefújásig. Ez nem volt tartalékos felállás.
Második forgatókönyv-változat: Kenny bármennyire is akar, ez a csapat ennyit tud.
Ez sokkal hihetőbb. Az persze más kérdés, hogy egy alapvetően elrontott taktikával állt ki a Liverpool, amelyről 30 perc után kiderült, nem lesz jó. És ezzel nincs is semmi baj, tévedni emberi dolog, ahogy korrigálni is. Csakhogy ez utóbbi egyáltalán nem történt meg. Hozzászoktunk, hogy a vesztésre álló csapat az utolsó percekben felívelgetésekkel próbálkozik: na ez a hirtelen váltás tegnap nem történt meg – mivel kilencven percig csak levegőben játszott a a csapat. Carroll magas, erre lehet is taktikát építeni, de hogy akkor is a lobogó lófarkat keressük, mikor négy védő rángatja?
Akkor ennyit tud a csapat? Nem. Egy Carroll-típusú játékossal ezt a meccset nem lehetett megnyerni. Ellenben az is röhej, de Ngog beállásával sokkal veszélyesebbé vált a támadójáték. Ja hogy ez összefüggésben van azzal, hogy agyatlan emelgetések helyett ő a földön szeret játszani? Hmmm.
Persze nem csak a taktika felelős a tegnapi eredményért. Joe Cole – vagy lassan már csak Joke Cole – önmaga paródiája kezd lenni. Körülményes, elhagyja a labdákat, passzol amikor nem kéne, és cselez amikor passzolni kéne. Még vicces is lenne, ha nem rajta ment volna el a támadások egy jelentős százaléka. Vagy ott van Danny Wilson… A fiatal skót egész egyszerűen vagy nem érti, hogy mit kéne csinálnia, vagy érti, csak nem képes rá. Áll, mint egy cövek, olyan mint egy Commodore64 a Core2Duók között: egyszerre csak egy feladat, futunk vagy gondolkodunk vagy lövünk, egyet lehet csak választani. Lehet, középső védőként még be fog válni egy napon, de wingbacknek előbb küldeném fel Sammy Lee-t, mint őt.
Az a nagy helyzet, hogy IFA-kamionnal indultunk egy gyorsulási versenyen. És ez nem az IFA hibája, mert ha öt mázsa földet kellett volna elvinni, jó választás lett volna. De ez egy gyorsulási verseny volt, ahova mi beállítottunk a koszos, sáros, hortyogó teherautónkkal, a portugál Ferrari meg csak járkált körülöttünk, hogy ezmiez. Ez a taktika még akár eredményes is lehetett volna egy West Brom, vagy Trabzonspor ellen. A körülményeskedésről szóló, alaptételeket összefoglaló jegyzet mellett simán összeállíthatunk egy “Hogyan játszd meg az ellenfél tizenhatosáról a saját kapusodat? – tippek, tanácsok kezdő alibizőknek”-zsebkönyvet is a tegnap látottakból.
Lehetett volna emberesebben is búcsúzni ettől a sorozattól. Esetleg egy fiatalabb csapattal. Egy jobb taktikával. De ez így olyan savanyú, olyan béna vég lett, amilyet ez a sorozat amúgy simán megérdemelne akkor, ha az FA-kupában még talpon lennénk, esetleg bajnokaspiráns csapatunk lenne. Azonban az utolsó trófealehetőségtől ilyen körülmények közt megválni idegesítőbb, mint egy átlagos Poulsen-performansz. Lehet itt beszélni színészkedő portugálokról (kár érte, pár emberes rúgást igazán megnéztem volna a védőinktől), de alapvetően nem ezen múlt. Nem a kiesés zavar. A mikéntje.
