Braga imádkozik

Ma este tovább zakatol az EL-sorozat, mit nekünk Barcelona-Arsenal, vagy épp Tottenham-Milan, nevetséges csapatok még nevetségesebb próbálkozásait nem szokásunk megtekinteni. Elvégre itt van nekünk egy Braga-Liverpool is, amely mind színvonalában, mind iramában a fent említett két meccs fölé igér. Hajtás után utánanézünk a portugáloknak, és kicsit az oddsokat is megvizsgáljuk.

Számomra az Európa-Liga eddigi legnagyobb tanulsága, hogy a kontinens nagymúltú középcsapatait bizony nem sok fantáziával áldotta meg az ég: ahogy a Sparta Praha, úgy a Braga is Londonba utazott kreativitásért: (a történetnek két változata is ismert, azonban most inkább a szívünkhöz közelebb állót meséljük el) ahogy azt már megszokhattuk, a fontos dolgok létrejöttéhez elengedhetetlen a magyar közreműködés. A 40-es évek második felében a Bragánál edzősködő Szabó József (korábbi Fradi-játékos) nagy rajongója volt az Arsenal játékának, ezért megkérte a klubelnököt, cseréljék le az addigi zöld-fehér mezt vörös-fehérre. A váltás miatt, vagy nem, – ezt nem tudjuk -, de a Braga megnyerte abban az évben a másodosztályt, és történetében először feljutott az élvonalba. Hogy mennyire sok idő telt el azóta, azt az is érzékelteti, hogy a klub idén már a BL-csoportkörből (ide idén kerültek be először) hullott az EL-be úgy, hogy az Arsenalt 2-0-ra verték hazai pályán.

mondjuk a stadionjuk megér egy misét

Ugyanakkor a Braga története során egyszer sem tudta megnyerni a portugál bajnokságot, sőt, eredmények terén egyedül egy 1966-os kupagyőzelmet és egy 2008-as UEFA Intertoto-Kupát tudnak felmutatni, ami – valljuk be – nem teszi népszerű turisztikai célponttá a klub trófeatermét. Még sincs okunk megnyugodni.

A Celtic, a Sevilla, valamint az Arsenal is elvérzett idén az Estádio Axában. A jelenleg hatodik helyen szambázó klub hazai pályán van olyan jó, mint az Arsenal célegyenesben való leszereplésben. Meglepően keveset tudunk ugyanakkor a csapat játékáról. Egyrészt európai szereplésük újkeletű, másrészt a Liverpoollal még sosem találkoztak, harmadrészt a portugál foci mélyreható követése majdnem akkora aberráció, mint Liverpool-szurkolónak lenni (a kettő együtt egyenesen végzetes). Nem vagyunk, voltunk egyedül a problémával, az LFC.tv is egy portugál sportújságírót faggatott a csapatról: a Braga számos kulcsemberét elvesztette januárban, a benevezett tizennyolc fős keret pedig sérülések folytán a kispadot is alig tudja megtölteni. Általában 4-4-2-t vagy 4-3-3-at játszanak, az ellenféltől függően variálva a taktikát.

Mellettük szól továbbá, hogy a Liverpoolnál sem épp rózsás a helyzet: a konzisztens teljesítmény egyelőre csak szavak szintjén valósult meg, az idegenbeli szereplések pedig vagy dögunalomba (Sparta Praha), vagy tömeges elhalálozásba (West Ham) torkollanak. A sérültek terén sem dúl a rákenról: Agger, illetve Fabio Aurelio szinte már megszokott pihenőjüket töltik, míg Gerrarddal kapcsolatban egyre többen emlegetnek műtétet. Érdekesség, hogy sem Shelvey, sem Kelly nem bevethető még, ám Luis Suarez társaságában ők is a csapattal tartottak Portugáliába. Két fiatal ezúttal is lehetőséget kapott: John Flanagan és Emmanuel Mendy tapasztalhatják meg, milyen a felnőtt kerettel utazni.

29-es számmal játszhat

“Lisszabon szórakozik Porto dolgozik, Braga imádkozik.” – tartja a portugál mondás. Ők reménykednek, mi pedig elalszunk hét órától, ahogy tettük azt a Praha ellen is (pedig még azon is gondolkodtam, hogy kilátogatok Prágába, micsoda mázli, hogy elvetettem). A Liverpool jó eséllyel ma sem fogja megváltani a világot, ám sokkal nyugodtabban várhatná a visszavágót, ha egy, esetleg kettő idegenbeli góllal vágna neki. Nem kérünk sokat. Bár a prágait nehéz lenne alúlmúlni…