Fél háromtól elszabadulnak az indulatok
Gary Neville valószínűleg már éjszaka sem aludt, rutinos gyűlölködőként több napja készíti elő szervezetét a mai megmérettetésre. De nincs egyedül, mi is jó ideje trenírozzuk magunkat, beszéltünk már a mencseszteri állatfajról, az elmúlt öt meccsről és azok tanulságairól. Most, hajtás után, megnézzük a kicsit távolabbi múltat, a statisztikákat, sérülteket, és hümmögünk valamit a várható formációhoz is.
Mivel a Liverpool – Manchester United sokkal több egy puszta mérkőzésnél, érdemes mélyebbre ásnunk a két klub múltját illetően. A nagy harc ugyanis már jóval a csapatok megalapítása előtt megkezdődött: a két város egyaránt Anglia virágzó kereskedelmi központja volt a ipari forradalom idején. Liverpool kedvező partmenti elhelyezkedése folytán a XIX. század elejére odáig jutott, hogy a világ kereskedelmének 40%-a a város kikötőjén keresztül jutott el Nagy-Britanniába és a kontinensre, valamint innen indult útnak, amely érthető módon nem tetszett a keletebbre elhelyezkedő, hajóval nem megközelíthető Manchesternek. Érthető tehát, honnan a genetikai frusztráltság: a város állandó második volt a merseyside-iak mögött. A század végére azonban megépült a riválisok kikötője is, amely ettől fogva sokkal kedvezőbb pozícióban volt: mivel beljebb feküdt a szárazföldön, nem sok értelme maradt a majdnem part menti Liverpoolban kirakodni az árukat, amely komoly munkanélküliségbe taszította az addig uralkodó kereskedelmi központot. Az 1970-es évektől már más volt a helyzet: a két város kéz a kézben indult el a lejtőn, amely az ipari termelés visszaesésének következménye volt.
Aztán persze itt van ez a fránya “Anglia legsikeresebb klubja” elnevezés. Mindkét fél előszeretettel használja, manapság inkább a mencseszteri állatkák, de történelmi távlatba helyezve a címet, a Liverpool és a Manchester United is hajlamos magára aggatni. Nem mehetünk el szó nélkül a trófeák száma mellett sem. A jelenleg egyenlőséget mutató mérleg láttán inkább a liverpooliak kezdhetnek sűrű öklendezésbe: a keleti riválisok gyakorlatilag két évtized alatt behozták teljes lemaradásukat, és Sir Alex “a bírók vagy nekem fújjanak, vagy ne is fújjanak” Ferguson vezetésével, valamint az Arsenal hathatós segédletével, jó tempóban haladnak a tizenkilencedik felé.
Sőt, rendelkeznek egy másik, nagyon érdekes statisztikával is: legutóbbi kilenc, elvesztett mérkőzést követő találkozójukat egy kivételével mind megnyerték. De ha valaki még mindig nem akarná megnézni ezt a találkozót, annak jöjjön pár bíztató szám: egyedül a Liverpool-Everton párharc látott több piroslapot (19 darabot), mint a mai (13), sőt, a legutóbbi hét derbin hét pirosat és négy büntetőt osztottak ki Ferguson emberei. Egy kevésbé hízelgő adat szerint King Kenny csupán négy mérkőzését nyerte meg a skót lovag ellen, ami az összesített huszonhármat nézve elég karcsú eredménynek mondható. És ha még most sem kapott volna kedvet valaki a meccshez, akkor előrántjuk az OPTÁ-ból, akarom mondani a kalapunkból ezt: a két csapat legutóbbi huszonegy találkozójából csupán egy ért véget döntetlennel.
Sérülteket tekintve viszonylagos béke honol a Liverpool háza táján: egyedül Martin Kelly hiánya okozhat problémát, aki Shelvey-vel együtt a nézőtéren kaphat csak szerepet. Ezzel ellentétben rosszul állunk a kérdéses elemeket illetően: Raul Meireles, Agger, Fabio Aurelio, Gerrard, sőt, Andy Carroll kezdése sem lenne meglepő, ahogy az sem, ha a padra sem kerülnének. A manchesteriek biztos nem számíthatnak az eltiltását töltő Vidicre, a sérült Rio Ferdinandra, valamint Parkra.
A formációra térve… Meg se merünk szólalni. King Kenny folyamatos itt-a-piros-hol-a-pirosa nemhogy nekünk, de az ellenfeleknek is feladja a leckét. Lehet ez akár egy 4-4-2 is, amiben Suarez és Kuyt a két csatár, vagy egy 4-4-2/4-2-3-1, amiben Suarez visszább lépve árnyékcsatár Carroll mögött. De ugyanígy lehet újra egy 5-3-2, vagy a megszokott 4-2-3-1 is a pályán. Idáig hallani a United staffjának kattogó fogaskerekeit.
14:30-tól tehát elszabadulnak az indulatok, elvégre mindkét csapat fontos három pontot szerezhetne ma. A Liverpool visszakapaszkodhatna a hatodik helyre, míg a United megnyugtató távolságba tudna kerülni üldözőitől. Mi belerúghatnánk a bajnoki reményeikbe, ők belerúghatnának a becsületünkbe. Hát igen, kinek mi jutott az évek során…
