Spártai körülmények az Anfielden is

A beharangozóban kérdeztük, most viszont kijelentjük: ez megint nem volt valami fényes. Joe Cole, Poulsen és Ngog egyaránt megmutatták, miért is szorultak a keret peremére, viszont velük ellentétben Kuytöt már tényleg nem tudjuk hova magasztalni. Hajtás után értékeljük a tegnapi performanszt, de főleg a három alulteljesítő játékost.

Próbálom összegyűjteni a pozitívumokat, de erősen kell keresgélnem, hogy találjak bármit is. Talán a továbbjutás ténye, Kuyt újabb kiemelkedő teljesítménye és Spearing visszatérése említhető meg itt. Ezeken kívül sírás és fogcsikorgatás, bármerre nézünk. Például tekintsünk a három legrosszabb teljesítményre!

Poulsenre egészen egyszerűen nincsenek szavak: abszolút példa nélküli, hogy valaki a Schalke-Sevilla-Juventus-Liverpool tengelyt bejárva továbbra sem tudja, hogy kell focizni. Már nem ott tartunk, hogy ‘ugyanmár, mondjunk egy értékelhető mozdulatot tőle’, hanem egy szimpla megoldott feladatot sem említehetünk, pedig tényleg nagyítóval kerestük. Máig a szemem előtt lebeg Hodgson egy szezon elején tett nyilatkozata, amiben Poulsen megvételét ‘no-brainer’ (kvázi: annyira jó üzlet, hogy nem is gondolkodott rajta) döntésnek nevezte. Nos igen, ez így visszanézve máshogy is értelmezhető. Hozzátesszük, ő lehetne a focitörténelem első embere, akit play-as-you-pay alapon foglalkoztat egy klub.

Joe Cole küzdött, hajtott, és egész szimpatikus játékos lenne ő heti 35 ezer fontos fizetésért. De 90-ért ez nem volt több, mint kocogás. Vettünk egy húsz litert fogyasztó álterepjárót, ami gyorsan nem megy, sokat fogyaszt, terepre meg nem alkalmas. Ha nem keresne ennyit, még sajnálnánk is. Így csak a fejünket verjük a falba.

Harmadik jómadarunk, Ngog pedig rávetette magát egy olyan lejtőre, amin pillanatnyilag távolinak tűnik a megállás, esetleg a megfordulás. Eddig sem volt egy Leo Messi, de még egy Kevin Davies sem, tegnap viszont egyenesen Torghelle Sanyai magasságokba emelkedett. Az egy dolog, hogy nem alkot helyzetet, még az is rendben van (nagy francot van rendben, inkább elfogadható), hogy a más által elé tálalt ziccert kihagyja. Na de az, hogy még a mások által, másnak előkészített akcióba is belekontárkodik – ráadásul rosszul – ez már egy kicsit sok. Látjuk mi a bizonyítani akarás tüzét, de azt hittük, egy PL-csatár már tudja, hogy nem minden helyzet az övé.

Egyénekről a csapatra átnyargalva azt mondhatjuk, senki sem taposott rá a saját nyelvére. Kuytön és a kötelezőt hozó Reinán kívül senkit sem vitt el a végkimerülés kaszása, ami reméljük a jövőben változni fog és a tegnapinál több kalóriát égetnek el a játékosok.

A gyenge teljesítmény ellenére elképesztő eredményességgel sikerült szinte a teljes védelmünket ledarálni: Kelly és Agger kisebb sérüléssel hagyták el a pályát, Kyrgiakos egyenesen Maláj Tigris lett, sajnos Sandokan reakcióideje és szellemi képességei nélkül, míg Johnson és Fabio Aurelio már részt sem vehettek a tegnapi, barátságos mérkőzésre emlékeztető emlékgálán.

Összességében azonban örüljünk a továbbjutásnak és gyorsan felejtsük el a tegnapit, mert a következő körben már a Bragát kell meggyőzni arról, hogy nem nekik való ez a kupa. Fű alatt Christian Purslow-t is kicsempészték a klubból, ami nagyjából akkora megkönnyebbüléssel tölthet el minket, mint az októberi adásvétel. Legközelebb vasárnap lép pályára a csapat, akkor a West Hamhez látogat a Liverpool, hogy utána egy hét pihenést követően Howard Webbék látogassanak az Anfieldre. Reméljük, a tegnap örömtáncot lejtő Gerrard is pályára léphet már Drakula/Emperor csapata ellen, hogy a következő vasárnap már kezdeni tudjon.