Tíz emberrel tizenkettő ellen
Én ezt a Liverpoolt szerettem meg anno, sok évvel ezelőtt. A történelem nagy igazságtalanságai közé fog bevonulni a délután, mert ma olyan szép dolgot láthattunk, amilyet már régen nem: tíz küzdő játékost. A United-szurkolók pedig jobb, ha csendben arrébb sunnyognak, mert ma nem ők győztek le minket. Howard Webb igazán levehette volna a fekete bírószerelést, hogy az alatta bújó United-meztől legalább egyértelmű legyen, kivel van. Hajtás után a vereség ellenére örülünk egy sort – mert megérdemeljük.
Az egész mérkőzésből csak egy jelenet maradt ki: az egyenlítő találat utáni döbbent csend, valamint az ezt követő jelenet, vendégszurkolóink harsogásával. De ennek ellenére Gerrard kivételével majdnem az egész csapatról csak superlativusokban tudunk beszélni. Mind a mutatott játék, mind a küzdőszellem olyan rég látott magasságokban szárnyalt, ahol utoljára talán a Chelsea elleni 4-4 alatt járt. Pepe Reina gyakorlatilag mindent megfogott, amit ember megfoghatott, a 70. percben még egy kicsit többet is. Agger és Skrtel magabiztosan és önfeláldozóan védekeztek, Martin Kelly pedig másodjára bizonyította, bármikor elsőosztályú teljesítményre képes. Vele kapcsolatban egyedül azt a 20. perc környéki lapos beadását tudjuk kifogásolni, amit szimplán vissza kellett volna gurítani – de hát c’est la vie. Fabio Aurelio bizonytalankodott egy sort, de szerencséjére ezekből nem tudott profitálni a United.
Előttük Lucas a szokásosnál eggyel (sokkal) idegesebben játszott, és Meireles sem épp élete formáját hozta, de így is fényévekre voltak hodgsoni produktumuktól. Gerrardért kár, mert rajta ment el a mérkőzés, ezt így ki lehet jelenteni. Sajnos a becsúszása piroslapot ért, és gyakorlatilag kilátástalan helyzetbe hozta csapatát. Maxi és Kuyt hozták a kötelezőt, míg elől Torres volt ismét kritikán aluli: gyakorlatilag egy jó mozdulata sem volt, vele még sok munka lesz. A cseréket nézve egyrészt megállapíthatjuk, hogy jókor voltak jó helyen, másrészt azt, hogy nem is voltak rossz húzások. Babelt tátott szájjal bámultam, ahogy akart focizni. Hihetetlen volt nézni is, ahogy régen tapasztalt hévvel hámozta át magát a United védelmén: sokszor szeretnénk még ilyet látni. Shelvey az elvesztegetett szabadrúgásért érdemel egy tarkoncsapást, de ezt leszámítva ő is hajtott rendesen, ahogy Ngog is küzdött – bár behozatalával végképp labdát megtartani képes csatár nélkül maradtunk.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a Liverpool – habár fél évig jól leplezte – igenis jó csapat, amelyhez nem kéne sokat hozzátenni, hogy sokkal jobb legyen. Nem egy világverő, de igenis tökös keret ez. Tudunk támadni, tudunk védekezni. „A kormány a helyén van”. A bemutatkozás Howard Webb hathatós közreműködésével kicsit mellément, de megvan az az ösvény, amin el kell indulni (azért Ferguson igazán elhívhatná este vacsorázni). A 4-2-3-1 működött, Torrest még ki kell kupálni, meg venni pár jó játékost az átigazolási időszakban. Ezt szépen összegyúrja King Kenny, és újra szólhat a rock ‘n’ roll. Mert ez a csapat már megérdemli a bíztatást.
Update: Babel is összefoglalta a mérkőzést egy kép formájában. A holland ma sokat nőtt a szemünkben. A tippért köszönet BalintosTheOriginal-nak!
