Blackburn singing in the dead of night…

Korántsem vagyunk nyugodtak a ma estét illetően. A Blackburn nem az a világverő alakulat, de azon tipikus PL-csapatok egyike, amelyek szökőévente egyszer összeszedik magukat és kicsinálnak egy bajnokaspiránst is. Nem feledhetünk egy másik tényt sem: a Liverpool udvarias vendég, aki ritkán sérti meg a házigazdát. Hajtás után elmagyarázzuk a bizonytalanság okát és kicsit okoskodunk az átigazolási piac kapcsán is.

A pozitív oldallal kezdve, mindenképp fel kell hoznunk a csapat Bolton ellen nyújtott teljesítményét. A második félidőben már egészen élvezhető játékot láttunk, pár percre mindenkit elkapott a nosztalgia: az Anfieldre látogató csapatok remegő lábbal és tizenegy emberrel oltalmazták kapujukat, a kapusok bravúrt bravúrra halmoztak, azonban a végén elvéreztek. Aztán pár eladott labda rögtön visszarántott minket a valóságba, de azt hiszem a körülményekhez képest elégedettek lehettünk az év első napján, az utolsó percekben szerzett győztes találat pedig már tényleg olyan luxuscikk volt, ami ritkán jut el hozzánk mostanság.

A sok szép és jó ellenére nem egy ponton megkongatnánk a vészharangokat. A 4-4-2 – dobpergés – ismét csődöt mondott. Egyszerűen nem működik, Hodgson pedig képtelen túlllendülni ezen. A keret felépítése alapján is sokkalta alkalmasabb egy 4-5-1-re, arról nem is beszélve, hogy a január-februári rohanásban a jelen állás szerint nehéz lesz a két csatárt folyamatosan játszatni.

Másik komoly aggodalmunk a védelem: Skrtel instabil, Kyrgiakos lassú, Agger sérülékeny, Carragher pedig legkorábban februárban térhet vissza. Bármit is akar kezdeni a klubvezetés, legyen az negyedik hely, EL döntő, vagy EL-t érő bajnoki helyezés, ezen a helyzeten változtatni kell. Egyszerűen tarthatatlan az a helyzet, hogy annyiszor kapunk infarktust, ahányszor egy védőnk labdába ér…

És akkor el is érkezünk a baloldal problémájához. Részben ésszel, részben pénzzel itt mindent meg lehetne oldani: Insua visszahívásának költségeit úgy 300 forint környékére teszem, körülbelül ennyibe kerül két perc telefonbeszélgetés Anglia és Törökország közt. Elé már természetesen venni kell valakit, de ez azt hiszem nem ér senkit váratlanul. Az elkövetkező hónap negyedik célja pedig az unalomig ismételt csatárkérdés megoldása lehet: Suareztől kezdve Sturridge-ig hallhattunk itt már minden nevet.

Összegezvén azt mondhatjuk, nem az a kérdés, lesznek-e új igazolások. Mert lesznek, ez közel száz százalék. Sokkal inkább a minőségük lesz kérdés. Több év után először fordul elő, hogy a pénztartalékok elköltésének csak a józan ész szab határt, ezért nagy bizalommal várjuk az előttünk álló majd’ négy hetet. A Liverpool relatíve kis ráfordítással sokkal jobb csapat lehetne, itt az idő, hogy a tulajdonosok is bizonyítsanak.

Végül, de nem utolsó sorban: a ma este. A kulcsjátékosokat pihentetni kell, nincs mese, 8-án a United otthonában szükség lesz mindenre és mindenkire. Fergusonék egy nappal többet pihenhettek, a presztizsről pedig azt hiszem nem kell senkinek sem mesélnünk.

Teljesen logikátlan és megalapozatlan, de mi három pontot jósolunk mára. Idegenben ritka gyáván és megalkuvón játszottunk eddig, de jó szurkoló módjára bízunk benne, hogy ez ma fog megváltozni. A pesszimistábbaknak sem kell csüggednie: egy vereség ma az Ewood Parkban, és Hodgson utoljára beszélhet a Liverpool edzőjeként post-match sajtótájékoztatón.