Boxing Day – mert Angliában nincs megállás
A hétvégére ugyan meccs nélkül maradtunk (Angliát még mindig váratlanul éri, hogy télen HAVAZIK), de vigasztaljon minket a tudat, mostantól alig lesz időnk streamet váltani két találkozó közt: amikor a világ nagyobbik része elégedetten hátradől, és meleg otthonaiban készül vizsgáira ünnepli a karácsonyt, a szigetország csúcsra járatja bajnokságát. Hajtás után Boxing Day-t magyarázunk és elregéljük, hogy miként is teltek a december 26-ák Liverpoolban.
Boxing Day. Azmiaz? A nálunk teljességgel ismeretlen ünnep talán legpontosabban a „jóakarat napja”-ként fordítható, de a kifejezés eredetére nézve nincsenek egyértelmű források. Az angolszász hagyományok szerint december 26-a az adakozás napja (innen a „doboz”, jelen esetben „ajándékot tartalmazó csomag” jelentés): a rászorulók ételt, egyéb apróságokat kaptak, vagy a mi esetünkben kedvezményesen juthattak (juthatnak?) be mérkőzésekre. Érdekesség, hogy több afrikai országban is felcsaphatták a szótárt, de egy másik jelentésnél, ugyanis olyan helyeken, mint Ghána vagy Uganda, ezen a napon valóban bokszmérkőzéseket rendeznek (ebbe most nem megyek bele, mert csak humoros, ám non-píszí gondolatok törnek fel, szóval lapozzunk). Visszakanyarodva Angliába, a hagyományok szerint ezen a napon kerültek megrendezésre a városi derbik és egyéb, helyi ellenfelekkel vívott mérkőzések, hogy ezzel is csökkentsék a karácsony másnapján utazó közönség terheit. Mára ez a része elveszett, ám 26-a így is minden klub rémálma. A jellemzően hideg időjárás minden sérülés melegágya, a túlfeszített tempó pedig pont akkor válik indokolttá, mikor a játékosok zöme a jó melegben üldögélne. A csapatok többsége pedig hirtelen észbe kap: féltáv!
A Liverpool elmúlt öt éve viszonylag színes képet mutat december 26-át illetően: sima győzelem, utolsó percben szerzett gól, de vereség is szerepel a listán. 2005-ben a klubvilágbajnokságról tért vissza Benitez legénysége, hogy a nemrég Hodgson gárdáját elcsomagoló Newcastle-t a St. Andrews-ban szedje szét. Ez volt az első alkalom, hogy Michael Owen a Liverpool ellen lépett pályára, de aznap sem alkotott olyat, ami egy pillanatra is megtörte volna „álomkarrierjét” a szarkáknál. A megmentő ismét Shay Given volt, aki három évre és három napra rá ugyanezt a parádés teljesítményét hozta, hogy végül egy 5-1-es buktára mentse azt napot. A vége 2-0 lett, Gerrard és Crouch góljaival.
Egy évvel később a Blackburn már nehezebb falatnak bizonyult. A Liverpool képtelen volt dominanciáját gólra váltani az első félidőben, amit szépen meg is bosszultak a hazaiak. Hiába állt rendelkezésre majd’ egy egész félidő, sem Crouch, sem Kuyt nem volt eredményes.
2007. december 26-a a Derby County otthonában érte a vörösöket, ahol egy korai Torres-gól után, a 66. percben McEveley lépett rá a védelem kollektív tökére. A Derby azonban képtelen volt a labda megtartására, az utolsó tíz percre pedig saját tizenhatosukhoz szegezték őket a vörösök rohamai. A Liverpool oldaláról már csak a kontráktól kellett tartani, de az egyetlen komoly helyzetet Giles Barnes fejelte a kapu fölé. Azonban ekkor jött ő, és a legjobb pillanatban bevágta. Ki más? Persze, hogy Gerrard, aki ezzel a szezon második találkozóját mentette meg utolsó perces góllal (Aston Villa -86. perc).
2008 karácsonya Robbie Keane utolsó tündöklését hozta. Az örökké megosztó Robbie Keane, aki ugyan nem ért 20 millió fontot sosem, de véleményem szerint elmeszelése a 2008/2009-es év sikerébe került, ezen az estén két nem is akármilyen góllal köszönt be. Riera találatával már a 28. percben vezetett a Liverpool, de egészen az 53. percig kellett várni a következő gólra. Ekkor Gerrard ügyes kiugratását vágta be könyörtelenül az ír, majd 5 percre rá Reina zseniális kigurítása sarkallta gyors kontrára a hazaiakat, amit ismét Keane lőtt a hálóba. Felemelő érzés volt 3 napon belül két ilyen ( dec. 29. – Newcastle 5-1) egyértelmű győzelmet látni, kár, hogy nem tartott ez ki januárig…
Egy több mint kínos portsmouth-i betli után viszonylag magabiztos győzelmet aratott a Liverpool 2009-es Boxing Day-en. Gerrard hosszú idő után újra betalált: Insua beadását váltotta ellentmondást nem tűrő fejesével gólra, majd Benayoun biztosította be a győzelmet. Nem volt egy látványos mérkőzés, de hát erről már akkor kezdtünk lemondani az értékes három pontok javára.
Mint láthatjuk, négy győzelem és egy vereség a mérleg. A Blackpool tökös csapat, különösebb gondolkodás nélkül csapnak a pályára két csatárt, Ian Holloway óta pedig tudjuk, hogy igenis lehet irdatlan menő egy kis csapat is. Ezúton szeretnék mindenkit megkímélni attól, hogy felidézzük a mérkőzés anfieldi párját, de azért kicsit boncolgatjuk majd a témát egy külön posztban. Addig is mindenki kösse fel a gatyáját, mert kevesebb, mint két hét múlva indul a téli átigazolási szezon, valamint a két ünnep kapcsán célzott bejglitámadások áldozatai lehetünk. Karácsony és Szilveszter közt csak a világ áll meg, a Vörös Fonat nem!
