Villák az Anfielden – az elmúlt öt év és a jelen

Jó érzéssel lapozgatjuk régi fotóalbumainkat, mert nosztalgiázni örökké szeret az ember. Ugyanígy vagyunk az elmúlt évek győztes találkozóival is – egy kiadós United-megruházásra mindig örömmel gondolunk, de méltatlan lenne manchesteri rokonainkat kiemelni: többen kaptak már kiadós pofont az Anfielden. Sajnos a rossz emlékek is feltörnek ilyenkor, és bármennyire nehezünkre esik, kötelességünk ezekről is beszélni. Hajtás után az Aston Villa elmúlt öt évét boncolgatjuk Liverpoolban és ejtünk pár szót az estéről is.

Az ötös sor első találkozója a 2005/2006-os szezon utolsó hazai, és utolsó előtt bajnoki mérkőzése volt. Nem is maga a győzelem ténye, sokkal inkább Steven Gerrard szédületes duplája teszi különlegessé ezt az emléket. Fernando Morientes révén már a negyedik percben vezetett a Liverpool, ám az 58. percben őrizetlenül hagyott, akkor még a birminghamieknél szolgáló Gareth Barry-nek nem jelentett problémát az üresen hagyott kapu bevétele. Még az előző gólt ismételték, amikor érkezett egy klasszikus Gerrard-pillanat: a kapitány Xabi Alonso kapufa elé érkező szögletét kapásból küldte Sörensen kapujába (hasonló formációt láthattunk két évvel később, 2008. december 26-án, a Bolton ellen – akkor Riera lepett meg mindenkit). A koronát pedig a 66. percben tette fel aznapi teljesítményére: harminc méterről a jobb felsőt kilőve biztosította be a győzelmet. Ekkor még nem sejtette, hogy két hétre rá jóval nagyobb és fontosabb gólt lő a FA-kupa döntőjében.

A következő összecsapás relatíve hamar jött el, 2006 októberében a lapok többsége a Liverpool azévi legjobb teljesítményeként jellemezték az elért 3-1-et. Milan Baros immár másodszorra nézett farkasszemet egykori klubjával, a játékhoz azonban nem tudott sokat hozzátenni ekkor sem. Az első gólt Hyypia lefejelt labdája után Kuyt értékesítette hidegvérrel. A Villa a találat hatására kinyílt, ám egyenlítés helyett csak még két elszenvedett gól volt a jutalmuk. A második félidőben takaréklángon pályára lépő Liverpoolt jogosan büntette Agbonlahor az 55. percben, de a nagy hajtás itt megállt, a hátralevő időt pedig végig dominálta a hazai csapat. A nap másik érdekessége Robbie Fowler 350. pályára lépése volt.

Kevesebb öröm akadt a szűk másfél évvel később megrendezett meccsen. Habár Benayoun már a 18. percben vezető találatot szerzett, a csapat képtelen volt labdabirtoklását újabb gólra váltani. A mérkőzés előrehaladtával pedig tovább esett a színvonal, a félidő ebből a szempontból is jókor érkezett. A második játékrész első perceit csak hatalmas szerencsével élte túl a Villa, ám Martin O’Neill fiai megúszták a rohamokat, és a 68. percben a már jól ismert „hogyan kapjunk gólt rögzített helyzetből” tankönyv újabb fejezettel bővült. Három percre rá Laursen találta háton Aureliot, a megpattanóval pedig nem tudott mit kezdeni Reina. A hazai vezetés pillanatok alatt omlott össze, az egy pontot is csak Crouch kései találata okán tarthatta otthon Benitez. Egyes feltételezések szerint ekkor is a pályán kívül zajló (a két amerikai szarkeverése) történések tették indiszponálttá a Liverpoolt.

 A 2008/2009-es év diadalmenetén belül is akadt egy hét, ami majdnem felért egy trófeával.  Március folyamán a világ szeme egyértelműen Liverpoolra szegeződött. A Real Madrid 1-0-s verését még a szerencsére lehetett fogni, ám két hét múlva nem maradt kétség: akkor és ott Európa legjobb csapata lépett pályára. A 4-0-t szorosan követő manchesteri kiruccanás már a bajnoki harc újraéledésével kecsegtetett, egyszóval az Aston Villa hatványozottan volt rosszkor, borzasztóan rossz helyen. A vendégek emellett rendelkeztek egy egészen furcsa tulajdonsággal: Martin O’Neill regnálása alatt ugyanis nem tartozott a pozitív ómenek közé márciusban pályára lépni – a döntetlenek sem voltak divatosak számára. A skót szakember csapata számára tehát eleve a tavasz egyet jelentett a bukdácsolással. Ennek megfelelően már a 8. percben Kuyt volt eredményes, és a Villa kínjai ezzel épphogy csak elkezdődtek. Habár volt esélyük az egyenlítésre, Reina zseniális védései megmentették a vékony előnyt, és a 33. percben pont az aznap ihletett állapotban levő kapus adott gólpasszt az élete meccsét játszó Rierának. Nem sokkal később a spanyol buktatásáért járó büntetőt Gerrard értékesítette, aki a második félidőben lapos szabadrúgásával és második tizenegyesével mesterhármast ért el. A második büntető érdekessége, hogy Brad Friedel, a Villa kapusa életében először hagyta el a pályát piros lappal, amit Torres, feltehetően nem szándékos, letarolásával érdemelt ki.

A 2009/2010-es mélyrepülés egyik első koporsószöge volt az augusztus végén rendezett Liverpool-Aston Villa. A Stoke City megsemmisítése után mindenki úgy hitte, a Liverpool döcögős kezdése a múlté, ám a nagyszerű első fél órát Ashley Young megpattanó lövése árnyékolta be, melyet Lucas ügyetlen fejese segített át Reinán. A félidő végén a játékosok már lélekben az öltöző felé tartottak, amikor szeretett Martin Atkinsonunk egy utolsó szögletet ítélt a Villának. Mivel Sidwell lövése pont a jelzett egy perc leteltekor haladt át az alapvonalon, a Liverpool legtöbb játékosa a bíróval és véleményes döntésével volt elfoglalva, a megzavart védelmet pedig ismét rögzített helyzetből játszották ki. Demoralizáló gól a félidő végén, ami ráadásul egy látványosan elkerülhető helyzetből adódott. A remény még egyszer felcsillant a 71. percben, amikor Insua megpattanó beadását Torres értékesítette, ám az általában a helyzet magaslatán levő Gerrard ordas nagy baromságot követett el, amikor a tizenhatoson belül rántotta le Youngot. A maradék időben már nem sikerült az áttörés, a vörösök második verésükbe csúsztak bele az addig összesen lejátszott háromból. Ez pont annyi volt, mint az előző év vereségeinek száma.

Ha összességében nézzük az elmúlt öt évet, egyszer úsztuk csak meg kapott gól nélkül (de lássuk be, az a Liverpool nem a mai Liverpool), az átlag négy gól viszont semleges szurkolók számára már jól csenghet. A Villa idén makacs harcos, a Liverpool pedig Gerrard és Carragher nélkül lép pályára – mégis a hazabeszélés mellett mi kérdések nélküli hazai győzelmet várunk. Ngog csütörtöki pihentetésével egy 4-4-2-re számítunk, valamint látványos meccsre: a Liverpool akár a 7. helyig is felkapaszkodhat három ponttal, de a vendégeknek is komoly érdekei fűződnek a győzelemhez. A relatíve rossz időpont ellenére is érdemes tehát végigkísérni a találkozót, arról nem is beszélve, hogy Gerard Houllier egykori csapata ellen indul hadba, s Skrtel is 100. mérkőzését játszhatja vörös mezben.