Vacsora a menzán: nápolyi nápolyival
Kinek is ajánlom ezt a mérkőzést? A foci szerelmeseinek? Nem, akinek van esze, az körülbelül egy éve nem megy Liverpool-meccs közelébe. Perverz Európa Liga-imádóknak? Lesz itt egy Porto-Besiktas, én inkább azt nézném. Azoknak, akik ma akarják megszeretni a vörösöket? Isten ments, vegyenek inkább 2008/2009-es felvételeket. A Liverpool-szurkereknek? Ők így is, úgy is megnézik. És szenvednek. Akinek van esze, nem ül le ez elé. Hajtás után megmondjuk miért.
Távol álljon tőlem a felvetés, miszerint a Napoli gyenge csapat, de Hodgsonnak szinte kötelező hoznia a mai három pontot. Az iksz a vicces sütisek és digók otthonában csak akkor válik elfogadható eredménnyé, ha Roy bá’ hozza a hazai győzelmeket. Ma tehát csak beéghetünk egy döntetlennel vagy egy vereséggel, a nyolcpontos csoportelsőség ellenben abszolút elvárt, sőt a szokásos vállveregetés ezúttal elmarad. Kár lenne már a Chelsea ellen gyáván kiállni. Elég lesz utána. De erről majd szombat táján számolunk be.
Ahogy már fentebb jeleztem, biztosan nem számíthatunk látványos találkozóra, már a hétvégi bajnoki is elég ok lenne tartalékolásra, nemhogy pont egy kékek elleni rangadó – már ha rangadó ez még… Így tehát nélkülöznünk kell az eddig is kevéssé látványos játék leghasznosabb elemeit. Torres, Gerrard, Meireles, Maxi szereplése kizárt, de még Lucas, Konchesky és Carragher játéka sem biztos ma este. Ezekből természetesen egyenesen következik, hogy visszakerülhetnek olyan elemek, mint a régóta nem látott Christian „nálam-még-Lucas-is-jobb” Poulsen, Ryan „bárcsak-rappernek-mentem-volna” Babel, Fabio „általában-sérült-vagyok” Aurelio, vagy Milan „eddig-azt-hittem-a-focihoz-nem-kell-ész” Jovanovic.
A melwoodi öregek otthona szintén szolgálhat pár visszatérővel, az idén szokatlanul sokat gyengélkedő, ám továbbra is vastüdejű Kuyt, vagy Glen Johnson, akire lassan már nem is emlékszünk. Ugyanebbe a kategóriába esik a fent említett Fabio Aurelio, akinek utolsó kiemelkedő teljesítménye a Chelsea elleni 4-4 volt. Azóta vagy roppant szürke, vagy szimplán sérült, vagy szürke és 30 perc után sérült. Nemcsak tőle várnánk végre valami életjel-szerűséget: Martin Kelly sem remekelt épp legutóbb, pedig Lyon ellen mutatott performansza mind a mai napig felrémlik előttünk(Bl – emlékszik még valaki olyanra?). Sérülések terén: Agger biztosan kimarad a ma esti világraszóló banzájból, de Babel és Fabio Aurelio is versenyt fut az idővel.
A feltételek tehát adottak egy idegeket borzoló, vagy jobb esetben csak halál unalmas mérkőzéshez. A felfrissülést talán Spearing és Shelvey szereplése hozhatják, akik üde színfoltjai a helyenként grundfocis vonásokat mutató keretnek. Másik biztos kezdőnk Ngog, aki sajnos ugyanazokkal a problémákkal küzdött legutóbb Nápolyban, mint Torres bármikor: nevezetesen a középpálya nulla felé konvergáló támogatásával, azzal megfejelve, hogy tudásában és erejében sincs El Nino szintjén. Azonban ha sikerül beépíteni a Blackburn és Bolton elleni mérkőzések tanulságait, ezúttal van esély, hogy Ngog többet fog nyújtani egy nápolyi sintérek gyűrűjében vergődő csivavánál.
Összességében tehát egy szenvedve kiharcolt 1-0-át várok ma este egy kései góllal. Az viszont nem kérdés, hogy nagyobb bénázás nélkül elcsomagoljuk a Napolit. Lucas csereként beállva bombáz majd De Sanctis kapujába, Konchesky saját hálóba tartó fejesét pedig Kelly fogja szögletre tolni. Vizuális sokk, facepalmok tömkelege és hajtépés. A Liverpool jelenleg olyan, mint a menzakaja: nem élvezed. Elszenveded.
