Egy rég várt találkozás margójára

Szombaton magyar idő szerint 16:00-tól fogadjuk a Leicester csapatát az Anfielden. A találkozó több szempontból is pikáns. Először is azért, mert a még Puel vezette rókák 1-1-es döntetlent értek el január végén Liverpoolban, így pontot raboltak tőlünk, ami ha úgy nézzük, a bajnoki címünkbe került. Másodszor pedig azért, mert a francia mestert februárban az a Brendan Rodgers váltotta a kispadon, aki Suerezzel, Sturridge-dzsal Gerrarddal és a többiekkel karöltve azt a felelejthetetlen 2013/14-es (tavaszi)szezont ajándékozta nekünk, szurkolóknak. A sors furcsa fintora egyébként, hogy pont pénteken volt négy éve, hogy a klub vezetése megköszönte BR munkáját. A beharangban inkább, az általam oly nagyra tartott északírről és a piszok erős Leicester Cityről lesz szó. Hajtás után bővebben.

Ki ne emlékezne ezekre a sorokra:
Brendan Rodgers..
Brendan Rodgers..
Brendan Rodgers Liverpool
We’re on our way to glory
Built the team like Shankly did
And kids will have a story

Hallgassátok meg, garantáltan visszahozza a 13/14-es szezon tavaszi félévét.

Majdnem a mennybe mentünk vele, ahonnan nagyon gyorsan szinte a pokolba zuhatunk, majd egy utolsó próbálkozás, pár hónap, és útjaink (végleg) elváltak. Mi Kloppal megint a magasba tartunk, míg BR a Celticnél újraépítette magát, átgondolta, mit hibázott, mit kellene máshogy csinálnia, és most leült a Leicester City kispadjára, ahol megpróbálja bebizonyítani, hogy sokkal több van benne, mint amit utolsó liverpooli hónapjaiban láthattunk tőle.

Rodgers labdarúgó pályafutása idejekorán véget ért egy súlyos térdprobléma miatt. Ezt követően hősünk elhatározta, hogyha játékosként nem is, de edzőként jelentős befolyást fog gyakorolni a brit focira. Be akarta bizonyítani, hogy a brit játékosok is képesek focizni, egy olyan korszakban, amit a spanyol válogatott és a Barca uralt. Rodgers egyébként különösen rajongott a spanyol fociért. Az edzői képzése során hosszabb időt töltött Spanyolországban, ahol olyan klubok akadémiát és első csapatának edzéseit látogatta, akik nagy hangsúlyt fektettek a fiatalok nevelésére, és az első csapatba történő integrálására. Természetesen kiemelt figyelmet szentelt a Barcelonának. Ezért is örült José Mourinho 2004-es felkérésének, hogy legyen a Chelsea utánpótláscsapatának az edzője, hiszen Mourinho személyében olyan edzőtől tudott tanulni, aki Cruyffal és van Gaallal is kapcsolatban állt a Barcanál.

Rodgers igazi áttörése akkor érkezett el, amikor 2010-ben a Swansea-hoz igazolt. A walesi csapat háza táján nem volt ismeretlen a spanyolos, labdabirtoklásra épülő játékfelfogás, hiszen a klub korábbi, spanyol edzője Roberto Martinez is pontosan ezt a stílust kedvelte. Azonban Rodgers egy egészen más szintre emelte a hattyúk játékát. Miután feljutottak a Premier League-be, az első szezonjukban a 11. helyen zártak, átlagosan 56%-ban birtokolták a labdát, ami a harmadik legmagasabb mutató volt az egész ligában. Annak ellenére, hogy nem fizikális focit játszottak, elképesztően kontrollták a játékot. A Barcához hasonlóan 4-3-3-as felállásban játszottak, hátulról, türelmesen építkezve próbálták feltörni az ellenfél védelmét. A csapat legfontosabb focistája a liga legalacsonyabb játékosa, Leon Britton volt, aki a labda folyamatos járatásáért felelt.

Viszont sokan felreértelmezték a Swansea játékát, hiszen ez messze volt az attraktív, támadó focitól. Annak következtében, hogy 15 meccsen egyáltalán nem találtak a kapuba, senki nem szerzett náluk kevesebb gólt ebben a szezonban. Rodgers előssorban védekezésre használta a labdabirtoklást. Így kívánta elérni azt, hogy ne legyen az ellenfélnél a labda, és az ne tudjon támadásokat vezetni.

Ezen körülmények közepette érkeztünk el oda, hogy a 2012-ben kinevezték a Liverpool FC menedzserének. Ekkor körülbelül 3 évnyi profi edzősködés volt a háta mögött. A Carra-s interjúban is megjegyezte, hogy lehet túl fiatal volt még ehhez a szerepkörhöz, hiszen mindösszesen 39. életévét taposta kinevezésekor, azonban akkor úgy gondolta (mint, minden fiatal), hogy ezzel a hatalmas falattal is meg tud birkózni. A keret időső, sokat kereső (Maxi Rodriguez) valamint rendszerbe nem illő (Carroll) játékosaitól megvált, és hozta magával korábbi csapatától Joe Allent. Ez az igazolás azt vetítette előre, hogy Liverpoolban is a labdajáratásra épülő focit fogjuk tőle látni. Viszont idővel ezeket az elveit valamelyest feladta részben Suarez miatt, akinek sebességét, robbanékonyságát, hihetetlen harcolni akarását, valamint pressingkészségét hiba lett volna elpocsékolni egy pusztán labdadominanciára épülő, kevés kapura lövéssel operáló csapatban. Emellett az új játékosok (főleg Coutinho) és a feltörekvő fiatalok (Sterling) stílusa remekül illett a kiugartásokra épülő atraktív focihoz, ami fémjelezte csapatunkat a csodaszezonunkban. (Egyébként BR Swansea-ja próbálkozott a legkevesebb kiugratási kísérlettel a 2011/12-es szezonban.) Viszont ennek a látványos támadójátéknak a csapatszintű védekezés itta meg a levét. Sokszor cserélgette a formációt, mindig a legjobb elérhető játékosokhoz alakítva azt, amely remekül mutataja, hogy BR-nek milyen széles repertoárja van, mennyi féle játékstílust ismer és tud használni alkalomadtán. Igazi “kaméleon” edző lett az évek folyamán. Van egy stílusa, ami fémjelzi csapatainak a játékát, viszont rengeteg kis apró módosítással az aktuális ellenfélre tudja szabni azt.

A 2013/14-es szezonban olyan közel kerültünk a győzelemhez, de sajnos nem jött össze, és BR nem tudta tovább folytatni azt az építkezést, amit megkezdett. Valami ott és akkor megtört. Ahogy a fentebb is említett interjúban nyilatkozta, Suarez távozásával elveszette a csapat és ő maga is az identitását (“we lost our identity”). Inenntől kezdve valamelyest eredménykényszerbe (nem feltétlenül a tulajok, sokkal inkább maga és a média részéről) került, hogy megismételje ugyanazt teljesítményt, mint előtte évben. Ez azonban nem sikerült. A következő év tavaszán egy szép győzelmi sorozatot leszámítva csak szenvedett a csapat, elég csak a stoke-i búcsúra gondolni, de a tulajok adtak neki még egy nyarat. Egy nyarat, amivel igazán ő maga sem számolt, és ahol tetőzött a teljes fejetlenség a Benteke-igazolással.

2015 októberében megköszönték a munkáját, amellyel egy korszak zárult le a klub és az edző életében is. Hozzánk érkezett Klopp (és a többi történelem), ő pedig egy rövid szünet után a skót Celtichez igazolt, ahol 7 tróefát is nyert. Ezt követően idén februárban kapott állást annál Leicesternél, ahol minden adott ahhoz, hogy eredeti viziójával sikeres legyen. Vannak tehetséges angol (Chilwell, Maddison, Barnes stb) és labdabiztos (Ndidi és Tielemans) játékosok is, valamint a vezetőség is hosszú távban gondolkodik.

BR, mint sejthető volt valamennyire, a Swansea-s alapokhoz nyúlt vissza. Hosszú labdabirtoklásra épülő focit játszanak, általában biztonságra törekszenek, kevés helyzetet engednek az ellenfélnek. A második legkevesebb lövést (a City mögött) és a második legkevesebb kaput találó lövést (a Liverpool mögött) engedték ellenfeleiknek. Emellett a legkisebb a CCC-jük (Clear-cut-chances), ami azt eredményezi, hogy a forduló előtt az övék a második legkisebb elszenvedett xG az egész ligában, ami elég impresszív. Viszont a támadó oldalon sem brillíroznak, hiszen a 8-as xG-jük a negyedik legalacsonyabb. A meccseik összesített xG-je messze a legalacsonyabb a ligában, vagyis általában kevés gólos, kiegyenlített mérkőzéseket szoktak vívni.

A játékosállományuk alapján nálam top4-ben, de minimum top6-ban vannak, hiszen Chilwell, Pereira, Ndidi, Tielemans, Maddison, Vardy valamint Schmeichel a legtöbb csapatba bőven beférne(talán minket és a Cityt kivéve), míg a padon olyan tehetséges feltörekvő játékosok vannak, mint például Harvey Barnes, vagy Demarai Gray. Rajtuk kívül holnap még érdemes lesz figyelni a tavaly igazolt, de igazán csak idén berobbanó Caglar Söyüncüre is.

Kérdés az, Rodgers miként áll majd a meccshez. Tavaly szezonban és az idei évad elején is a biztonságra törekedett. 4-1-4-1-ben küldte pályára a csapatát, ahol Maddison a szélre került, onnan tört befelé. Ndidi a védelem előtt rótta a kilométereket, míg Tielemans tartotta fent a labdabirtoklást, és igyekezett támogatni a támadásokat. Mellettük szerepelt a középpálya közepén a fiatal Choudhury, aki szintén inkább védekező felfogású, és feladata a felfutó szélsővédők mögötti területek biztosításában öltött szerepet. Viszont ez a felállás túlságosan defenzívnek bizonyult, és sok esetben kevés kreativitás került a pályára. Ebből a helyzetből kétfelé képpen tud kilépni Rodgers és a Leicester. Első lehetőség az, amit a Spurs ellen is láthattunk, hogy Maddison és Tielemans kerül a pálya közepére Ndidi elé. Ez azonban rejt némi veszélyt magában, hiszen Maddisonnal középen a kreativitás oldalon nyernek, de a védkezőn veszítenek, ami a mostani Liverpool ellen döntő faktor is lehet, bár a kis csapatok ellen eredményesnek bizonyulhat. A másik lehetőség, és holnapra ez a valószínűbb, hogy Maddison (ha egészséges, márpedig elméletig felépült a bokasérüléséből) marad a szélen míg középen Choudhury helyét az angolnál kicsit labdabiztosabb és támadóbb felfogású Praet veheti át. Támadásban a belga többet nyújt, mint Choudhury, míg védekezésben erősebb, mint Maddison. A múlt héten egyébként a Ndidi,Praet,Tielemans hármas játszott a középpálya tengelyében a Newcastle elleni 5-0 alkalmával. Mindenesetre az is benne van a pakliban, hogy BR valami teljesen más dolgot talál ki holnapra.

Forrás: statsbomb

4 év elteltével úgy tűnik minden a helyére került. A LFC-Klopp házasság tényleg a mennyben köttetett, míg Rodgers megtalálta a neki megfelelő csapatot Angliában, ahol rendelekzésre áll a türelem és a támogatás, hogy nagyot alkosson. Ha kitartó lesz, tartja magát a stílusához és az identitásához, akkor idén bőven lesz keresnivalójuk, és akár bele is szólhatnak a nagyok játékába. Azokkal a tapasztalatokkal felvértezve, amelyeket szeretett klubunknál is szerzett, bőven megvan minden adottsága ahhoz, hogy újra magasra pozicionálja magát a PL-ben. Remélem összejön neki, mert kedvelem a hozzá hasonló, úttörő felfogású edzőket, akik szeretik felkavarni az állóvizet a pocsolyában. Rodgers pedig különösen.

Pár szót magunkról is szólva. Matip, Shaq sérült, Alisson lehet visszatérhet, de inkább nem fog feltehetően. Más/új sérültünk nincs, így valószínűleg nagy rotálás nem várható az októberi válogatott szünet előtti utolsó bajnoki során. Jó lenne behúzni a meccset, mert a kényszerpihi után lesz ám daráló rendesen. Remélem senki nem vette rossz néven, hogy most csak ennyi szó esett csapatunkról, a válogatott szünetben igyekszem pótolni hiányosságaimat.

A bejegyzéshez a következő irodalmak kerültek felhasználásra:
– https://www.telegraph.co.uk/football/2019/10/03/jamie-carragher-interviews-brendan-rodgers-never-bitter-leaving/
– https://statsbomb.com/2019/09/can-leicester-city-gatecrash-the-top-six-party/
– https://statsbomb.com/2019/04/james-maddison-and-the-tantalizing-potential-of-leicester-city/
– Michael Cox – The Mixer (a magyar fordítás elméletileg hamarosan érkezik)
Egyébként akinek ideje engedi, ezeket is érdemes átolvasni, nagyon izgalmas dolgokat lehet találni.