Az úton tovább

Nagyon magabiztosan vettük a második lépcsőjét a bajnokságnak. Mindkét csapat taktikája nyitott könyv volt a meccs előtt, ennek megfelelően alakult a meccs is. Védelmünk Van Dijkkal és Alissonnal remekül teljesített, nagyon fontos győzelem ez, mivel se könnyű nem volt, se szép. 

Rettentően parázom Gomezen. Jobban, mint kellene. Talán, mert az évek során belém verte Lovren. Más felélem ez, mint Lovrennél, ahol kb az első 2 megmozdulás után lehet tudni, hogy ez most jó vagy rossz meccse lesz-e. Gomez más, ő egész meccseket képes top szinten lehozni, hogy aztán a 78. percben elnézzen egy indítást. Ezen a meccsen Zaha és Benteke csatárpáros ellen, a 10000 felívelés között megvolt az esély, hogy lesz benézett labda. Minden Gomez védekezik pillanatban megtorpant bennem a szusz is, nehogy most jöjjön el ez a pillanat. Túlságosan az elején vagyunk, hogy a klasszik busz elüssön minket. De nem jött a baki, sőt volt egy parádés becsúszása és végig darálta az egész meccset. Jó látni, hogy a jövőnek is van két projektünk Gomezzel és AA-val.

Vannak azok a pillanatok, az új igazolásoknál, mikor elindul a túlzott várakozások feldolgozása. Szoknia kell még a bajnokságot. A társakkal nincs meg az összhang. Nagyon fiatal még. Alig edzett a csapattal. Jövőre törhet be igazán. Nagy teher az árcédula rajta, amint elül a médiákokban a sztori ő is feldolgozza ezt. Nem volt szerencséje. Idő kell még neki. Folytathatnánk még a sort napestig, se Keitára, se Alissonra nem illik egyik se. VVD-re se de őt már féléve lávoljuk és Máté nagyon szépen megénekelte a beharangozóban. Keita még nem szokott össze a társakkal, ez nem is csoda ilyen rövid idő alatt, de amit egymaga képes művelni, már előre meredezek, mi lesz, ha letelik az összekopás időszaka.

Salah és Firmino meccse igen érdekesen alakult. Mezőnymunkájuk megint csillagos ötös volt, de idény eleji formának megfelelően gól ellen be voltak oltva. Mégis sikerült eldönteniük a meccset. Salah kiharcolt egy tizenegyest, ami elsőre elég softnak tűnt, másodszorra nézve viszont jól látszott, hogy egykori kedvcencünk nem csak belecsimpaszkodott, de lábaik is koccantak. Lehet tavaly ezt nem kapjuk meg, viszont Oliver idióta vezetése mellett legalább ebben konzekvens volt. Amilyen könnyedén fújta a faultokat mezőnyben, úgy adta meg a büntetőt is. A vezetés megszerzésével a palace lépéskényszerbe került a taktikai meccsben.

A gólig hozták a tökéletes buszukat, olyan tankönyvbe illően, ahogy csak lehet. Elvétve veszélyeztették a kaput. Minimálisan pressingeltek és nagyon gyorsan rendeződtek vissza a labda mögé. Két négyes vonalban védekezve megfojtották a pálya közepét. Két védelmi vonaluk között minimális teret hagytak, így Firmino visszalépései nem a két vonal közé, hanem a középpályás védővonal mögé kerültek. Így se neki, se Keitának nem volt területe. A szélek védekezését feláldozták a kompaktságuk oltárán, ennek köszönhetően itt tudtunk emberfölényt kialakítani, de a légiveszélyt második vonalból érkezők nélkül .és jól szervezett védelemmel szemben nem tudtuk okozni. Megvoltak ugyan a helyzeteink, de leginkább abból, ha a CP támadásai után gyors transitionre voltunk képesek. Illetve Keita erre:

A második félidőre a Palace többször birtokolta a labdát és emiatt egyre több kontrára volt lehetőségünk, amint eredménykényszerben kellett játszaniuk. Így ahogy fáradtak csak idő kérdése volt, hogy lesz egy kontránk ami végig megy. Előbb Keita lőtte melléa  meccslabdát, miután Salah megmentette az emelését, később pedig sima piroslapot érő szabélytalansággal állították meg, megfosztva a góltól, amiért annyit küzdött. Az emberhátrány és a gólhátrány csak fokozta a kockázatot, amit a Palace vállalt. Feltettek mindent egy lapra, hogy egy pontrúgásból, vagy egy Benteke csúsztatás utáni második labdából egyenlítenek. Labda nélkül folytatták a mély védekezést 10 emberrel is. Ha nem is a legszórakoztatóbb volt nézni, de nagyon örültem, hogy hagytuk az időt dolgozni nekünk. Szépen tartottuk a labdát, a kettős védelmi vonal előtt. Így kell lemenedzselni egy ennyire védekező csapat elleni egy gólos vezetést. Se kapkodás, se tanácstalanság nem látszott.

Mivel a meccs nem dőlt el, így abszolút érthető, hogy későn érkeztek a cserék, és hagytuk a gála támadósort a pályán. Ami a végén kifizetődött, sikerült lezárni a meccset.

Salah fontos villanásai mellett kiemelném Firmino passzát a kiállítás előtt, valamint Keita helyzete előtti visszamozgását, ahogy nyomás alatt megtartotta a labdát, és elhozta a védőt magával, mögé pedig Robertson robbant be ahogy kell.. Mindkettő klasszis megoldás volt, annak ellenére, hogy nem volt kifejezetten jó meccse a kapu előtt.

Védelmünk felnőtt a feladathoz, hogy nullán tartsa az éveken át rendre gondot okozó stílusban fellépő Palackot, és a támadósor minőségbeli különbsége hozta a meccset. Nagyon kellenek azok a győzelmek, mikor csak 80%-on pörög a csapat, vagy 80%-on tart minket egy nagyon fegyelmezett ellenfél.