Ha jók vagyunk, nagyon jók vagyunk

Dat Gini-smile :)

Mindenkiben ott mocorgott a kisördög a tavalyi első igazi WTF-élmény miatt, ami Bournemouth ellen bekövetkezett, de idén nagyon magabiztosan abszolváltuk – az egyébként sokkal rosszabb formában levő – az ellenfelünk elleni meccset. Az egyetlen, ami kérdéses: a konzisztencia az úgynevezett kiscsapatok ellen.

Még mielőtt erre a témára kanyarodnánk, pár szó a meccsről. A Bournemouth nem tipikus kiscsapat, legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem tolja be a buszt, pakol fel 9-10 embert a tizenhatosára, mint ahogy az Everton és a WBA tette, hanem megpróbál játszani, a labdát kihozni, próbálja magasan tartani a védővonalát. Pont ez az, ami fekszik nekünk, mert azért a játékosai nem a legmagasabb színvonalat képviselik, így a Firmino vezette támadószekció, illetve a középpályásaink (Ox 4, Henderson 2, Wijn 1 ütközési kísérletéből 5 sikeres is volt, összesen 12-t mutatott be a csapat) labdát tudnak szerezni az ellenfél letámadásával, és le tudjuk indítani őket.

A magasra húzott védelmi vonal átka (Forrás: ohyoubeauty.com)

Második példa, második gól (amúgy a harmadik) (Forrás: ohyoubeauty.com)

Salah és Coutinho vagy Lovren (!) dicsérete (az övé volt a szezon hetedik fejesgólja a részünkről, tavaly összesen volt 10) elég nyilvánvaló (Bár azért jegyezzük meg, hogy Salahnál korábban a szezonbeli 20 gólt csak háromszor értek el a klubnál: Rush 1986-ban november 8-án, míg Roger Hunt 1961-ben és 1965-ben lőtte meg a 20 gólt ennél korábban), így ezzel nem is foglalkoznék, akiket viszont megemlítenék, az Ox, Henderson, Robertson és Gomez. Ox és Hendo kiválóan mozgatták a középpályát, labdákat szereztek, előbbi a kreativitásban (cselek és lövések) jeleskedett, míg Hendo 94 passzából 86 volt pontos, miközben 3 kulcspassza is volt (Wijn a maga 96 százalékos pontosságával maradt észrevétlen, de ez az adat is jelzi, hogy mit jelent “megolajozni” a középpálya és a csapatjáték működését). Robertson pedig kezdi megmutatni, hogy miért is igazoltuk le, Gomez pedig egy egészen kiváló, nemzetközi szinten is komolyan jegyzett (aka klasszis) játékos képét sejteti: érett, okos játék, labdabiztos, rendkívül gyors, nagyon jó fizikumú, ráadásul magas is :). (Zárójelben: Klavan teljesítménye is megsüvegelendő, megnyerte minden párharcát, földön és levegőben egyaránt, valamint a legpontosabban passzolt az egész csapatban.)

Firmino megénekelve (és igen, az outfit miatt :)

Igen, megvolt Defoe helyzete, de szokjunk hozzá, hogy ha nem is ekkora, de viszonylag nagy helyzete, egy vagy kettő akadhat mindenkinek, minden meccsen. És igen, Firmino lesen volt a gólja előtt, és abban a világban, ahol Henderson vagy Lovren megmozdulása tizenegyest ér, amikor Solanke kezezését befújják, de a Watford gólját megadják, ott akár dönthetett is volna a bíró úgy, hogy Lovren csukafejese önveszélyes volt. Mindig lehet találni ilyen “Mi lett volna, ha…” momentumokat, de itt most nem mi voltunk a cerka rossz végén. Mondhatni, megérdemelten nyertünk, hiszen minden mutató alapján jobbak voltunk. (Megint egy kis megjegyzés: ha az első félórában gólt lövünk, akkor általában gólzápor a vége. Ha nem, szenvedés…)

És itt kanyarodhatunk a konzisztencia kérdéséhez, hiszen ez elmondható volt számos más meccsünkre is, amikor mégsem sikerült nyernünk. Ami rendkívül biztató, hogy az akárhogy számolt (Caley, Understat, stb.) xG-k alapján végig az egész szezonban legalább 2 körül van a várható lőtt góljaink száma, és 1 vagy alatta a kapott góljaink száma. Ez azt jelzi, hogy a helyzetkialakítással alapvetően nincsenek gondjaink, legfeljebb a kihasználásukkal. Egy topcsapatnak ugyanis két ismérve van: egyrészt, mivel klasszisokkal rendelkeznek, így jobban használják ki a lehetőségeiket, másrészt pedig ezt elég konzisztensen teszik. És ebben a tekintetben a a támadónégyesünkre nem is lehet panasz, az Understat adatai alapján mind a négy több gól lő, mint amennyi elvárható lenne tőle, így az elmaradás a többi játékoson múlik. Matip például kétgólos kellene, hogy legyen, Sturridge is lehetne három, vagy Milner is feliratkozhatott volna.

Mert a csillagjaink igenis szépen ragyognak (csak ki kell várni a hosszú rákészülést):

Érdekesebb dolog a konzisztencia kérdése. Ahogy az Ohyoubeauty szerzője elcsiripelte (bocs…), míg a Szpartak ellen mind a hat ziccerünket belőttük, a következő két meccsünkön egyet sem sikerült. Ám ha úgy nézzük a konzisztenciát, hogy mi a helyzet Top6 vs Bottom14 bontásban úgy az 1ppg vs 2.23ppg (8győzelem, 5 döntetlen) már nem is néz ki rosszul. Sőt, igazából 12 meccse veretlenek vagyunk, és csak 7 gólt kaptunk a Spurs meccs óta. A rendszer és a keret nagy része adott, a számok azt mutatják, hogy nem vagyunk messze egy igazi topcsapattól. Lássuk, mit hoz majd az Arsenal elleni rangadó!

Ezt utólag bedobom még, mert a konzisztenciához, fejlődéshez hozzátartozik (döbbenetes, de minden idősávban a legjobb idényt hozzuk).

Forrás: Beasley, tomkinstimes.com

És hogy legyen összehasonlítási alapunk is:

Mindenképpen említsük meg ekiyeki csodás, azon melegében készült poémáját is:

Kifutottunk a pályára,
Boszmusziak ellen,
Feszültek az izmok és biz,
Épült a sok jellem.

Nem tolták be a buszukat,
Szervizben volt éppen?
Próbálgattak labdarúgni,
Meg is kapták szépen.

Kicsi brazil volt az első,
Következett Lovren,
Az utóbbin a sok néző,
Egy emberként döbben.

Betalált még Szalah bácsi,
Aztán jött Firmino,
A hazai szurkolókhoz,
Szólt a mentő: nénó!

Összegezve: sima ügy volt,
Jól játszott a gárda,
Ha péntekre formánk marad,
Wenger is pipálva.

A végére pedig a Coutinho-pletykákhoz annyit tennék hozzá, hogy féljünk-e (FSG-fóbia):

vagy ne annyira, ha hiszünk (Kloppban és az FSG-ben, a klubban):