Azt kell megverni, aki szembe jön

Captain Reliable

Végre kiszakadt a gólzsák és berúgtuk a helyzeteinket. Végre győztünk, a papírformát a valóságban is realizáltuk. Végre játszott Milner, és végre gólt lőtt Ox.

A Maribor persze gyenge volt, tény, de egyrészt – hogy folytassam tovább a futballközhelyeket – azt kell ugye megverni, akivel éppen játszunk, másrészt – és ez a fontosabb – a szlovén csapat azért is volt gyenge, mert mi gyenge játékra kényszerítettük őket. Hogy mit is jelent ez, pár Ohyoubeauty-s stattal fogom érzékeltetni:

  • 5 ziccerünkből négyet belőttünk (az ezt megelőző 6 meccsen 15 ziccerből összesen hármat lőttünk be)
  • lövéseink 53,8 százaléka kaput talált (ezt megelőzően 26,1% volt az arány)
  • nem blokkolt lövéseink egyharmadából lett gól (ez korábban alulról súrolta a 10 százalékot)
  • 26 lövésből 19 a tizenhatoson belülről érkezett, ez 73% (az előző 6 meccs átlaga 56,7% volt)
  • 4,5 xG (a korábbi átlag 2 alatt volt)

De a két legfontosabb dolog, ami miatt a Maribor nagyon gyengének tűnt (tettük azzá), az az hogy nem hagytuk őket kijönni a tizenhatosuk környékéről, vagyis amit Klopp is kiemelt a meccs utáni nyilatkozatában, hogy a gegenpressingünk kiválóan működött. (Nyilván egy lassabb és gyengébb ellenféllel szemben ez jobban megy, de a Szpartak ellen mégsem hozott ez még gólfesztivált, jóllehet az 5 ziccer ott is megvolt.) A hét gólunkból hat az ellenfelünk térfeléről indult, ami mutatja a gegenpressing előnyeit, ha jól csinálja egy csapat: nem baj, ha elveszítjük a labdát, csak szerezzük minél gyorsabban vissza, és ha ez megvan, végig olyan nyomást lehet gyakorolni az ellenfélre, hogy sorozatos hibákra lehet kényszeríteni őket. Érdemes még megjegyezni, hogy mind Can, mind Milner kiválóan játszott (utóbbinak megvolt a trademark elesős-beadásos gólpassza is, Can pedig úgy tűnt, hogy egy személyben szerzi vissza az összes lasztit), de igazán nem lehetett panasz senkire sem. Kiemelném még Kariust is, akinek ugyan sok dolga nem volt, ám egyrészt biztosan védett abban a két esetben, másrészt pedig megint fel-felvillant, hogy milyen sokat adhat hozzá a játékunkhoz, ha van egy kapus, aki nagyon magabiztos lábbal, és valódi sweeper-keeperként tud funkcionálni.

A WS hőtérképe: a Maribor nem jött ki a szorításból

Jó volt látni, ahogy Firmino ismét megtalálni látszott góllövő cipőjét, és hogy Salah továbbra sem fogy ki a gólokból, egészen parádés a 13/8-as mérlege nálunk, és tökéletesen látszik, hogy miért is volt a csapatnak szüksége egy ilyen típusú támadóra (meghajtom fejemet mindenki előtt, aki ezt a posztot prioritásként kezelte nyáron), főleg Mané kiesése, Lallana távolléte miatt. Jó érzés az is, hogy be tudjuk vetni Oxot is, aki még keresi a helyét ebben a stílusban, de azért kedden is kialakított egy ziccert magának, egyet pedig be is lőtt, de ennél is fontosabb, hogy Salah pihenni tudott a Spurs elleni meccsre. (Ráadásul Ox senior, helyette Ojóval vagy Markovic-tyal próbálkozhatnánk…). Az is pozitívum, hogy a támadótriónk minden tagja három-három gólban volt részes, hogy minden gólunk akciógól volt, hogy öten is ziccert alakítottak ki.

Jó az is, hogy simán be lehet tenni Milnert középre, még mindig megbízhatóan jól teljesít, bármikor lehet rá számítani, nagy értéke a keretnek, hogy van egy ilyen játékosa.

Remélhetőleg, a nagy különbségű győzelem ad egy olyan mentális többletet, ami most már elhiteti a játékosokkal, hogy tudnak gólt, gólokat rúgni, képesek kapott gól nélkül lehozni meccseket. Ehhez persze nagyon fontos volt, hogy korán gólt rúgtunk, és 20 perc alatt már hárommal vezettünk, ha ez nincs, elképzelhető, hogy nő az idegesség, és emiatt rossz döntéseket hoznak, a helyzetek pedig kimaradnak, ami csak növeli az idegességet. Ördögi kör ez, amiben a legfontosabb, hogy a játékosok nyugodtak tudjanak maradni, és mindezek ellenére is bízzanak magukban, hogy a következő szituációt jól fogják megoldani. Ahogy ezt sokszor elmondtam: a játékunk megvan, a helyzeteink megvannak, csak higgadtság és önbizalom kérdése, hogy ez az eredményben is megmutatkozzon.

Szóval, én nem degradálnám a 7-0-s győzelmet, több okból sem. Egyrészt angol csapat még sosem nyert ilyen különbséggel idegenben a BL-ben, amellett, hogy nekünk is csúcs ez, de ennél jobb idegenbeli eredmény még sosem volt a BL-ben: egy idegenben játszó csapat sem nyert nagyobb különbséggel. A csapatunk egy étvizede nem ért el ilyen különbségű győzelmet (Besiktas 8-0, 2007-08-ban, illetve Birmingham 2005-06, FA kupa, 7-0). Nem túl gyakori az ilyesmi, akárhogy is nézzük.

És ha egy kicsit tágabb kitekintést veszünk, nem nagyon van arra példa, hogy szeptember óta a Spurs meccsig bezárólag 10 meccsből hetet (!!!) idegenben játszottunk volna, a Burnley óta pedig 7/6 ez az arány. Ez a klub alapítása óta, vagyis az elmúlt 125 évben összesen 10 (tíz) szezonban fordult csak elő. És az is világos, hogy minden csapat gyengébb eredményeket ér el idegenben, mint odahaza. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Spurs utáni meccset is beleszámítva kik voltak az ellenfeleink, akkor elég jól látszik, hogy nagyon nehéz sorozat után leszünk: a PL-ben az első kilenc helyezettből csak magunkkal és a Chelsea-vel nem játszottunk. A BL-ben pedig a selejtezőben a mostani német 4. helyezett csapaton kellett túljutnunk, a csoportban pedig a Sevilla a hétvégi-keddi leolvadásig elég jól állt (és még most is pontazonossággal 5. csak). (Kis kitérő: a Szpartak-Sevilla meccs mutatja, hogy apróságok hogyan dönthetnek el meccseket, akár nagy különbséggel is, és kontextusba helyezi azt a domináns játékot Moszkvában, és amúgy otthon a Sevillával is.).

Az egyszerűség kedvéért idézem Paul Tomkinst (tudom, sokaknak vörös posztó, mondjuk, nem értem, miért), aki mélyreható vizsgálódást végzett ebben a témakörben, és azt találta, hogy a Liverpoolnak a PL-ben még soha nem volt ilyen nehéz a sorsolása, mint most. 15 mérkőzésen 9 BL-szereplő vagy top4-helyen álló (az előző szezonban ott végzett) spanyol/német ellenféllel kellett játszani. Általában minden 4. meccsen kell ilyen ellenféllel szemben játszani: nekünk most minden 2. meccs ilyen volt. Ráadásul a “könnyebb” meccseink rendszerint idegenben voltak (Newcastle, Szpartak, Maribor).

Elit ellenfelek a PL-ben (Tomkinstimes.com)

És hozhatnánk ugye a Cou-sagát, Mané-eltiltását, most sérülését, vagy korábban Lallana kiesését mindezek mellé.

És igen, azt kell megverni, akivel éppen játszunk, de belátható, hogy erősebb ellenfelek ellen erre kisebb azért az esélyünk, viszont az is következik mindebből, hogy a Spurs meccs után, ahogy az ellenfelek könnyebbek lesznek, szinte teljesen biztos, hogy jobb eredmények jönnek majd, főleg úgy, hogy az alapjátékunkkal túl nagy gond nincs. Én legalábbis erre készülök.