Wifi

Nem megy a wifi a mobilomon. Pontosabban működik, csak az itthoni hálózathoz nem tudok csatlakozni: Jelszót beír, nem jó jelszó. Pötyögve beír, nem jó. Betűnként, másodperceken át csekkolva minden leütést beklimpírozom, nem jó jelszó.

Direkt vettem egy basic routert vidékre családnak, havonta egyszer hazajövök, mindig feltalál magától, most nem. Tegnap este írtam be a laptopba is nagyon triviális, hogy a család se hívogasson naponta, ha vmi lecsattant róla. Üvöltök, kicsit erősebben fogom a fémházat, mint ami a bend-gate óta állítólag jót tesz neki, de oké, human error at it’s best, fel van írva. Megnézem, ez az. Hogy a kopaszfejű garbós kurva apádnak bökném meg a nyelvcsapját a makkommal a föld alatt, mi az anyádért nem működsz, te nyomorult. Mégegyszer. Betűnként, óvatosan, beírom, na, mostmár teker legalább, éééés nem jó jelszó. Telefon repül, szerencsére a spontán dührohamain közepén is van egy ezredmásodperc önkontroll, a cél a falról a kanapéra módosul. Akkor rohadjon meg a vacsorád, nem fogok podcastet hallgatva félálomban fetrengeni fél órát, hogy hátha kimegy a fejfájásom mielőtt posztot írnék, nekiállok most. Remélem örülsz.

Laptop elő, Word indít, nem indul. Nembaszol. Leöl. Újraindít. Nemjó. Oké, lapitopit nem bántjuk, kicsit többe’ is van, meg munkaeszköz is, bár nem mondom, hogy fejben nem hajtok belőle egy gyönyörű formás alumínium U alakot. Pages bazmeg, a corporate kultúra már egy pillanatra elhitette velem, hogy karakter tárolására csak a Word alkalmas. Fel vagyok baszva, mélyen zsigerből, amikor úgy érzem a karma ellenem van és rettenetesen pofán tudnék verni valakit, csak nem tudok kit. Ezer meg egy alkalommal hajtottam már végre ugyan ezeket a lépéseket, annyira egyértelműek, nyilvánvalóak és maguktól értetődőek, nem is szabadna ellenkezőnek történnie, mint amit én akarok. Próbálom keresni az okot, de nem találom. Ha tehetnék valamit, új frissítés, másik program, bármi, de nem. Ha az univerzum szoptani akar, akkor szopatni fog, mert csak.

Ismerős? Bárhogy próbálom megérteni azt, hogy egy ennyire triviális feladatot, mint a Swansea leverése mi a faszomért nem tudtunk abszolválni, nem tudok egy grandiózus okot megjelölni. Hintáztatva vagyunk, az a baj. Ilyen lehet olasz autót birtokolni (gondolom), amikor mész vele, az ünnep, csak jut rá legalább annyi pingvinezés a parajelenségek előtt. Ezt a kurva Liverpoolt szeretni nem egyszerű kenyér, mert edzőtől, kerettől, kezdőtől függetlenül, hogy baszódjanak ketté állandóan a végletek között mozgatnak. Lehetnek éppen bajnokesélyesek, lehetnek a Dinamó legnagyobb kihívói, verhetik a Shittyt, játszhatnak űrfocit 4-5-6 gólokat rúgva, soha nem fogod tudni, hogy mikor tunkolják bele a fejed a bokádnál fogva a derítőbe. Hintázunk bajnokesély és a köd között, szinte bármilyen kézzel fogható ok, vagy előzmény nélkül. Legalábbis így érezzük.

Közben a mobilnetem is elment, luddita dühöm parazsa tovább izzik mellkasomban.

Fogadjuk el, ez szar így. Ha levernénk a kicsiket, kiszopnánk a nagyoktól, mindenki nyugodtan ülne a TV / sztrím előtt, szezon végén meg meghúzzuk a vállunkat, amikor beérünk valahova a 4-6. hely közé, hogy “hát, több pénzük vót, evvan”. Akkor nem kéne a bukott pontokat számolgatni, hogy “bezzeg ha a “B” betűsök ellen nem olvadunk le”, és csóválni a fejünket, hogy ebben a szezonban megint több volt, de majd jövőre milyen kurva kemény lesz. Azért (is) vagyunk felbaszódva, mert innen nem látunk semmit. Nem tudjuk, hogy végigveri-e a csapatot Klopp az öltözőben összetekert törölközővel, nem látjuk Klavant fejjel lefelé keresztre feszítve, következő edzésképeken megint csak a százas mosoly megy, sehol egy sokat sejtető monokli. Nem tudjuk, mi, miért történik.

Ha ez a kezdőnk (mert ez ugye SA ellen nem tartalékolunk) ennyire képes, ki van a padon, aki ezen javíthatna? Ja hogy beállt és nem lett jobb? Tudunk ezzel valamit csinálni? Nem. Szeretnénk látni, hogy valami történik? Persze. Akkor talán elhinnénk, hogy mégegyszer ilyen csúfság nem esik meg, hogy az egyik kieső elpicsáz a “Fortress Anfield”-en. Fiatalokból annyit tudunk, hogy negyedosztályú ikarus ellen ugyan úgy szenvednek, mint a nagyok az első osztályú ellen, mi marad: Venni kéne valakit. Nem is ez a baj –  és fejben itt értem le a saját elmém egy mélyebb polcára – azt szeretném látni, hogy keresünk valakit. Nem baj, ha nem vesszük meg, lelkem háborgó tengere megnyugszik attól, hogy látom, hogy valami történik. Minden télen akartunk eddig támadót, Cou és Studge elég jól bejöttek, akartuk Migiritarján, Kosztát, Villanyt, meg Alex Teixeirát, de mindig volt valaki, aki, ahogy utólag többségében kiderült, elég jól is jött volna.

Két eset van, hogy miért nem történik ez. Az egyik, hogy nincs megfelelő ember a piacon. Lehet, hogy beütött a nagy támadó középpályás / szélső vész és elfogytak a játékosok az egész kibaszott európai (és egyéb) piacon, akik alkalmasak lennének. Nincs egy darab nélkülözött, vagy elvágyódó játékos, vagy olyan, akinek még mi is előrelépést jelentenénk. Vagy árban nincs megfelelő? Ne költsünk felelőtlenül, mert nincs mögöttünk cukros bácsi? Teljesen oké, csak akkor miért nem hallani még egy kósza hírfoszlányt se arról, hogy ajánlottunk valakiért 15-öt, csak 30-ra tartották? Korábban lehetett ilyen, mostmár minden annyira ultra embargós lett, hogy még a Sky közepesen megbízhatlan transfer-feedjébe se fér fel egy kósza név sem? Lehet.

Vagy mert nem akarunk senkit. Mert jól van ez így, ahogy van. Mert visszajön Mané – majd egyszer – aki a szezon végéig 100%-osan elérhető lesz, mert sérülésre nyilván alkalmatlan.

Ez viszont nekem két okból hibádzik. Vegyük azt az alaptézist, hogy a sokat mozgó, sok kiugratással operáló, letámadó Liverpool az ideális állapot, amit szezon elején láttunk és ami busz törésre is alkalmasnak tűnt. Ebben óriási találmány volt, hogy a 4-3-3-as középpályán Lallana volt az egyik CM, aki ezen a poszton úgy játszott, hogy tán még Melben sem merülne fel az eladása. Azért szerintem azt se kell most feltétlen 400 sor excellel körbebástyáznom, hogy elhiggyétek, hogy minél inkább megyünk a kőműves kezdő felé, annál jobb fog szenvedni a csapat a kicsik ellen. A nagyok ellen más, ott nem mi irányítjuk a játékot, most a kicsiknél vagyunk leragadva.

Ha megnézzük a keretet, az van, hogy a középpályás 3-asra 4 emberünk van: Hendó – Gini – Lallana az optimális, Can bárhova ugrik be, már deficitesebbek és kőművesebbek vagyunk. Halkan jegyezném meg, hogy Cou kurva nagyot tud játszani CM-ben, így egy szebb világban őt ide is beszámolnám, de ez most mindegy is. Támadó 3-asra 4,5-en vagyunk: Studge – Bobby – Cou – Mané – Origi, ha Lallanát ide kell számolnunk, akkor megint régen gallyas az egész. Amiből Studge-al én nem tudok számolni, Origi még fiatal, nem várnám tőle, hogy 10 meccsen át folyamatosan, kezdőként hozza magát, van ide 3 emberünk. És mint tudjuk, a támadók végzik a legintenzívebb mozgást (főleg nálunk, ahol a presszing lenne a játék alapja), mivel inkább technikásak, mint tankok, ők szedik be a legtöbb faultot, tehát sérülésnek is ők vannak legjobban kitéve. Itt gyakorlatilag egyetlen Originek kéne megoldania a sérülés esetén a helyettesítést, a kupában rotációt és még ott nem is tartunk, hogy formaingadozás esetén neki kéne a támadók torkán tartania a kést, hogy jó játékot hozva kiszorítja mondjuk a megzuhanó Bobbyt. Vagy ugye ide hazudhatjuk Lallanát, viszont akkor a középpálya nyomja fullba a kőművest, csere nélkül.

És itt jegyezném meg halkan, hogy egyébként, ha BL-be vágyunk, akkor hogy is lesz nyáron? Lesz 2-3 távozó (pl. Lucas és Studge kapcsiból), akit pótlunk, veszünk még hozzá soronként nagyon max 1 ember, jóesetben, mert jajjjajj 5 embert már nem lehet beépíteni, nem szabad többet igazolni. Itt lenne a kurva jó alkalom télen, hogy felfrissítsük kicsit a támadókat, mert most ez az a része a cápának, amitől csapágyas az egész rendszer. Mert azt már csak az önéletrajzi könyvekből tudjuk majd csak meg, hogy hányadik meccset játsza pl. Bobby beinyekciózva, mert bár innen a fotelből ritkán jut eszünkbe, hogy nem a skatulyából veszik ki ezeket a srácokat meccs előtt. Oké, az élsportban mindig fáj valami, meg az ellenfélnél is biztos játszanak kisebb sérüléssel, csak aztán meg nem értjük, hogy XY miért játszik formán kívül. Mert nem figyel oda, a kurva anyját, biztosan a csajokat nézi, azért. Sérült, hiányzó, helyenként fásult támadók miatt meg a presszingünk gyakorlatilag megszűnt, cserébe a 4-3-3 nem. Ami kurva jó felállás, mert ha Lallana van a középpályán, akkor maxra lehet feszíteni a csapat támadó potenciálját, a presszingnek hála meg nem para, hogy Hendó az egyetlen DM.

Na most ott vagyunk, hogy Lallana szélső, Can össze sem vethető egy CM Lallanával, presszing nincs, de még mindig Hendó az egyetlen DM, aztán meg csodálkozunk, hogy ez a nyomorult Swansea is átrohant a középpályánkon a második félidőben. Mert egy jól felépített Liverpoolban kijön, hogy többek vagyunk, mint a játékosaink összesen, de ezekkel az elérhető és szétvertség faktorú játékosokkal ez nem nagyon megy. Ez a Swansea se csinált semmi különöset, ezért is ejtek róluk ennyire kevés szót, mert igazából a nevük beilleszthető bármilyen másik kiscsapatéval. Buszből átrohantak rajtunk jól, mákjuk volt az öreg karakkal, meg rúgtak egy szokásos buzi szögletgólt, amit átlag 2-3 meccsenként kapni szoktunk.

Kedves Jürgen, tudom, hogy te is olvasod a sorokat, az alábbira szeretnélek kérni. Optimálisan vegyél egy speedster szélsőt, mert Mané sincs adamantiumból és kurvára erodálódnak a támadóink, presszing nélkül meg szar az egész, ahogy van. Ha Mané visszajön, akkor se kell elküldeni az újfiút szotyit árulni, mert akkor jó eséllyel lesz BL, és akkor úgy is kell végre rotáció. Ha meg nem, úgy is rá vagy izgulva azokra a buzi belföldi kupákra, talán nyerünk akkor egy olyat. Ha nem veszünk senkit, legalább a 4-2-3-1et pakoljuk már vissza, Origi tartsa a labdát, Can meg Hendó meg vérbefolyt majd minden buszból kirobbanó kontrát.

Csak csinálj valamit, könyörgöm, aminek látszatja van, mert a tehetetlenség a képernyő másik oldalán eléggé fel tudja baszni az embert.