Ez sem(,) csak egy Soton-beharang

Hány ilyet kell még írni, oh, Uram? Bajnoki otthon. Győzelem. Bajnoki idegenben. Csúfos vereség. Átigazolt hátvéd. Bajnoki vereség és gyalázódás. Átigazolt csatár és középpályasor. Bajnoki győzelem otthon. Pár X. FA kupa. EL. Ja, az ellenük pont nem. Győzelmi csula, körszakáll divat. És most Ligakupa. Idegenben, de gyanús, hogy a csapat Ayre dél-hampton-i villájában fog bárbekjúzni és Sons of Anarchy-t nézni a házimozijában.

Ha valaki újabb rendes keretekbe szabott Soton-beharangot jött olvasni, akkor az jó blogon, de sajnos – a mai ritka alkalmak egyikén – szar posztnál jár. A gyönyörűen – és igen, ezt a szóösszetételt keresem: kibaszott ostobán – megkonstruált januárunkba tökéletesen illő Ligakupa elődöntő odavágó (lol) fog következni. Rögtön nyomban a FA-kupás tussolás elmaradást követően. Érdekes egy bajnokság ez. A nagy csapatmeghatározó- és bemutató el is marad. Tudom: könnyek. Én is úgy jöttem ide, hogy majd végre alhatok valamin munka után közben. Annyit azért ide, hogy szeretném, ha ma is a Liverpool B játszana, bár komoly axiomatikus problémákba ütköznénk, mikor azt a Soton csapatától akarjuk megkülönböztetni definíció alapján.

McA köszörüli a torkát a mikrofonhoz hajolva: És ha azt hitted, hogy a rendes beharangot megelőzi majd egy még rendesebb Plymouth kiharang, akkor ebben a témában most nekem kell csalódást okoznom. D-D-D-Double kill! Mint amikor legnagyobb léleknyugalommal legurulsz a melóhelyen a mélygarázsba, paraszt szomszéd megin’ nem volt képes egyenesbe’ berakni a kombi mondeót, hogy a faszomnak vesz ekkora hullaszállítót, ha nem látott még parkolóházat. Mindegy, berakod hátrafelé (höhö), megfordulsz, majd rádöbbensz, hogy BAZMEG A GYEREK ITT MARADT. Na tudok ilyet én is, csak kiharanggal, bocsmá, meg dolgok, meg ilyenek. Cserébe annyit tudok mondani, amit a poszt alatt is fejtegettem: Felment a fakó, ami király, mert szokják az iparművészetet, ikaruszt nem tudtak törni, de ez ellen a csapat ellen a full kezdő is valószínűleg megszenvedett volna, egész pontosan az első gólig. Mert van ennek egy ilyen kritikus tömeg jellege, ha itt is beakad egy helyzet, akkor utána már mindegy, hogy 1 vagy 4 gólt tolunk be.

Így meg lett még egy meccs a fakónak, ami – és ez most gondolom sokakat meglep – egyáltalán nem fáj. Mert nem azzal van bajom, hogy vannak kupameccsek, azzal van bajom, hogy ha áldozatot hozunk a bajnokság rovására ezek miatt. Sérülésből visszatérő peremembereknek, fiataloknak, bénáknak pont ideális egy ilyen sokadosztályú kiscsapat, mert mégis jobban törnek-zúznak az életükért játszva, mint az u23-as elkényesztetett pedigrés pöcsöcskék. Gomez végre mozgott a pályán és néha egész jól tartotta a helyi érdekeltségű rohamnégert, Ojoban benne volt a lendület, P.G Woodhouse meg korához képest nagyon tökösen játszott. Pánik nincs, majd a visszavágón, amikor már nem csak útlevéllel mernek kijönni a 16-osról, betolják szépen a kismackók a rohamrépát a légrésen és jó lesz minden.

S ekkor a cicázásos maciharc legújabb drámai fordulópontjaként Glen karmolja vissza a mikrofont. Ugyanis breaking!, a ma esti meccs kapcsán elfogtunk egy levelet.

Kedves Vörös Fonat!

Megmondom, Urak, nektek az őszintét: undorító ez a mai elkurvult futball-világ. Mindent csak a pénz irányít. Kinevelünk egy jó focistát, isteni statokat – vagy mi a fityfirenges pinaszőrt – hoz, viszi a csapatot egész évben a hátán. De persze nem lehet minden posztra csodagyereket tenni, vagy a stábba kivétel nélkül Mekk Elekeket. Nem vagyunk mi Chelsea, aranyapa! Aztán hopp, jön egy felső-középházas eredmény, és csillingelnek el a normális játékosok. Hova? Hát persze baszd meg, a gazdagokhoz. Olaj. Mér’, szerintetek az Henry papa nem a főd alól szipkázta a zöldhasút, hogy az olasz lubnyi fejét is bekösse, a mocskos kujon jenki sejkje? Bocsánat a vulgaritásomért, neveltetésemből és elkötelezett klubhűségemből adódóan gyermekkorom óta érnek inzultusok szabadszájúságom miatt.

Elkalandoztam. Szóval mi kell, érted, ezeknek a síró-pityogó futballista kuraffiknak: heti 2 Merdzsót hozó fizetés helyett 4 Ferkányi ruppó. Mert az a “szupcsi”. Meg házat, de ne az öbölre nézzen, mert sok a munkás, zavarja a kilátást. Ídesanyád mivel etetett régen, fiacskám? Na nem báránypitével gyomornyugtatónak, az fix 2-es. Jönnél te még a fészerembe kukoricát hántolni, hogy megtudd mi az igazi bölcsesség. Megbotlik, aki rohan – vagy hogy is írta az a szakállas William. Tanulsz te még jó modort, mikor meghallod a bunkósbotod minimalista méretét híresztelő nótánkat a stadionban. Ja meg mit hallok mostanában? Nagyváros. Mert az asszony oda vágyik. Na, menjé haza angolhunból piszkos gyorsan, de most tényleg. Hát, öcsköském, ha az asszonykád nem az ágyadba vágyik legelőször, hanem a guccsi-boltba, akkor nincs több kérdésem. Nagyváros… Régen a grund után legjobban eső csehók mindig az útszéli kis kurta town pubok voltak. Ja, te csak drága bort, azt is szóda nélkül, én kérek elnézést. Azt ne mondd, hogy a sört is korsóból innád pint helyett, mert lekummantom a szíjamat, édes fiam.

De értitek, kedves Fonat, és akkor mit kap ott, az úgynevezett „nagyklubjánál”? Két hellyel magasabb pontszámot a PL-ben, egy nevesebb edzőt, mert hát ugye ha kibasznak a melóból, akkor azt majd rá lehet fogni. Kevesebb játék, kisebb népszerűség a sok többi sztárocska között. És csókolom. Ez kell neked?, hát menjél, kellesz a fenének, majd nevelünk újat, vagy veszünk olcsón mást. Hogy aztán eladjuk azt is, te kurva. Már bocsánat, megszaladt a penna, meg a dokkról hazatérő asszony is itt veri a fejemhez a halat, hogy pikkelyezzem végre.

Na, záró akkordként annyit, hogy ma akkor most megmutathatjátok fiacskáim! Rajta, kívánok sok szerencsét az anyaszomorító FA, vagy milyen kupához. „Tee, anyjuk, milyen vasért is megy ez ma?.. Mi a zátonyhulladék az az EFL?” Ja igen, Ligakupa, újabb zsenge nevén. Hajrá, gyerekek, elődöntő, hát csak kimegyek már én is neves nótákat danolni. Aztán majd tapsolok, ha döntőig meneteltek.

Tisztelettel maradok,

Gavyn Davies,
elkeseredett Southampton-szurkoló.