Szent szar

Első nemzetközi hadszíntéren™ diadalmasan megvívott rangadónk után újra vár minket a Premier League sárdagasztása, a hamis TOP4 remények és a Combhajlító Szörny kalandjai. Mai ellenfelünk nem más, mint az elmúlt nyarak kedvenc kosaraskártya partnerünk, a Southampton csapata. Mozgalmas hetünk főbb momentumait vegyük hát sorra.

GlenTheMathematician nagyszerűen foglalta össze, hogyan is biztosította be varázslattal Cou és a csapat a továbbjutást csütörtök este. Joggal érezhettük, hogy helyreállt a világ rendje, és végre tényleg boldog Liverpool szurkolókkal teltek meg a becsületvesztők. Ugyanígy telt a csodálatos másnapos péntek reggel is mámorosan, eltelve a leírhatatlan érzéssel, magabiztosan ejtettük ki a tehenész bandát és újabb szöget kalapáltunk van Gaal koporsójába. Egészen 13:14-ig tartott ez az érzés, és berobbant az újabb EL “sorsolás” bomba. Én nem mondom, hogy hűtik a golyókat vagy manipulálnak, de igazán nem szégyenkezhetünk az ellenfeleink minőségére idén. Valószínűleg ez a párosítás a legjobbat magának a sorozatnak tesz, hiszen kell-e jobb reklám a nemzetközi hadszíntér™ Ron Weasleyjének annál, mint hogy első európai összecsapását prezentálja a Liverpool-Manchester párharcoknak, majd az egyik legfelkapottabb edző hazatér a bombaformában játszó sikercsapatához vendégként. Míg az elsőnek kifejezetten örültem, mert tudtam, hogy jó eséllyel ötödször már nem lépünk ugyanabba a van Gaal folyóba és Klopp presztízskérdést csinál majd a továbbjutásból, azonban most félek, a németek játékerejét ismerve ez már kevés lesz. 

Viszont azt meg kell hagyni, baromi élvezetes lesz a párharc, talán az elmúlt két év meccsei közül a legizgalmasabb. Klopp és Buksics tudása felbecsülhetetlen értékű ebben a párosításban, ami szintén nem feltételen örömkönnyeket csal a dortmundi szurkolók szemébe, hogy ők is a lehető legnehezebb ellenfelet kapták. Lehet, hogy a Sevilla nagyobb játékerőt képvisel és több tapasztalatuk van a nemzetközi hadszíntéren™, de azokkal a mély ismeretekkel csak és kizárólag a fenti duó rendelkezik róluk. Egyik szemünk sír, a másik meg haj nevet.

Scouse Cafunk, Flani Alves hosszútávú szerződése is lógott már egy ideje a levegőben, nézzük meg hát az aláírás után pár nappal az érmének a két oldalát. Egyik oldala érzelemmentes és pusztán taktikai, illik-e a Kloppballba a következő Carragher? A rövid válasz nem. A hosszú válasz szokás szerint Máté tollából billentyűzetéből fog származni, egy epikus és hideg élelmet igénylő posztban. A már majdnem nem rövid válasz szerint, pedig alapvetően nem gyors játékos, támadásokat kevésbé tudja segíteni, mint az elvárt lenne a rendszerben. Mielőtt megkapom, hogy de hát hogy az ezüstös szezonban állt neki a zászló a baromfiudvarban, meg milyen jó is volt ő, hát meg kell mondani az idő megszépíti az emlékeket, és védekezésben sem volt olyan betonbiztos és hibátlan. Az érem másik oldala viszont, hogy igazi helyi fiú, akinek hozzáállása igazi ritkaság. Potenciális kapitányjelölt is lehetne akár, ha sikerülne állandósítani a helyét a kezdőben, amire azért kevés az esély. Személyiségéről elmondható, hogy őt nem fogjuk Kínában látni, ahogy nyilatkozta is ő egy ritka kihalófélben lévő állatfaj megmentésén ügyködik, amely nem fér össze a környezetszennyező és pusztító ázsiai nagyhatalommal, ez az állatfaj pedig nem más, mint az egy klubos játékos. Abszolút pozitívnak tartom, hogy ez a mentális pluszt adó méltóságteljes élőlény védett státuszt kapott a Fonat Zooban. Kiegészítő emberként, a rotációban bevetve az okos, stabil védelmen alapuló meccsekhez tökéletes ember, ezt láttuk a City idei második meggyalázásakor. Hosszú sérülésekkel tarkított időszaka után szinte csodaszámba megy, hogy újra a pályán van, ami szintén óriási küzdést bizonyít. Azt pedig, hogy sikerül-e stabilan a kezdőbe férnie majd meglátjuk, részemről üdvözlöm, hogy hosszabbítottunk vele, mert többet ad a csapatba egyéb területeken annál, mint amennyire nem illik a Kloppballba. Persze egy ideális világban nem lenne helye a tökéletes rendszerben, de hát ez az utópia nem Liverpoolban valósul meg egyhamar.

Csapatunk a magabiztosság és a konzisztens teljesítmény ösvényére lépve győzte le az előző fordulóban az egyre inkább műanyag palackká degradálódó Pardew legénységet. Vajon az a meccs volt a mély pocsolya, vagy az még csak megnyalintotta a gumicsizmánk szárát? Hát erre a kérdésre majd késődélután már tudni fogjuk a választ, de viszont egy újabb háborús flash back rázza meg kedves szurkolói társadalmunkat. Igen újra lecsapott a Combhajlító Szörny, méghozzá nem más esett áldozatul, mint a legforróbb hot prospect játékosunk, aki az elmúlt hetekben, hónapokban levakarta magáról az őszi floppos árcédulát és már-már a következő Suárezt kezdjük el látni, amint azt a számok is mutatják. Nehéz most nem két kézzel szétverni a kádszélén a laptopot.

Mindeközben Leicesterben

Koeman nyert már csatát Klopp ellen az anfielden, aminek vaskos döntetlen lett az eredménye, egyszer pedig a tökéletes helyzetkihasználásunkkal totálisan szétszedtük a szenteket. A szokásos agresszív pressingük nem fog ízleni és a labdakihozatalunk zavarba hozható, láttuk ezt a MU ellen is. Ha itt most is pressing nélküli magas védelmi vonalat rakunk fel akkor szomorúak leszünk és nemcsak Firmino miatt. Kezdőbe sok rotációt nem várok (azért Origi-Stu párost megnéznék már) lévén, hogy válogatott szünet következik, amikből amúgy is jól jövünk ki sérülésügyileg. Jöjjön a meccs, két nap alatt sokat fordult a világ. Milától Alanig.