Továbblépések

Volt egy cikk a Fonaton tavasszal Brendan Rodgers személyiségéről, manőverezéseiről és liverpooli kilátásairól, ami akkor született, amikor már bőven össztűz alatt volt az alany, de még nem voltunk túl a palace-os/stoke-os rémálmokon. Ez annak az írásnak a folytatása, ami hasonló szemüvegen keresztül vizsgálja az edző körüli történéseket és jóslatokba is bocsátkozik. Akkor egész pontosan be sikerült lőni, hogy mi lesz. Itt is ez a cél.

(THE SUN OUT, THE SUN ON SUNDAY OUT)  of Liverpool during training session at the Rajamangala Stadium on July 13, 2015 in Bangkok, Thailand.

Áprilisban írtam egy posztot “Lépések” címmel, ami Rodgers személyiségéről és helyezkedéséről, illetve a személye körül várható történésekről szólt. A teljes eszmefuttatásért katt ide. A plotszerű összefoglaló annyi, hogy Brendan Rodgers egy intelligens, hiú, makacs, diplomatikus és konfliktuskerülő ember (all in one!), a menjen/maradjon viták csak eltolódni fognak egyik vagy másik irányba a szezon végéig, egyértelművé nem válnak majd, a tulajdonosok pedig valószínűleg marasztalni fogják. Meg kell hagyni, az utolsó hónapjában eltolta a falig a vele kapcsolatos hűségpróbát az észak-ír, a belső körös szezonértékelőjén és jövő tervezésén viszont szerepelt annyira jól, hogy tovább élvezheti az FSG bizalmát és támogatását. Egy darabig.

Kaphatott azért ultimátumokat a bizalomért cserébe. Erre enged következtetni, hogy a mögötte ülő edzői stábot napokon belül kiürítette a klub és a Rodgers embereknek tartott Pascoe-ék helyére nem-Rodgers embereket rakott, érezhetően azzal a szándékkal, hogy enyhítsék a 2014 tavaszi szerződéshosszabbításakor kiharcolt szakmai egyeduralmát a klubnál. Jegyezzük fel, hogy egy-két helyről csomagolták ezt úgy, hogy ő küldte el a segédeit, na, de na… nem. A szervezeti átalakítások másik oldalán viszont a kezére játszottak a történések, az igazolási politika a fiatalok közti moneyballozás helyett bizonyítottabb arcok szerződtetése felé fordult, jelentsen bármit is ez a jelző.

A Lépésekben volt egy arról szóló gondolat, hogy az FSG szemszögéből nagy totálban ésszerű lehet Rodgers megtartása, még nagyon ideges légkörben is, mivel ezzel tudják magukat menedzserekkel törődő és stratégiában gondolkozó tulajdonosokként profilozni az edzők között. Ennél a pontnál ne felejtsük el, hogy noha az elmúlt évek gyenge liverpooli eredményei a top játékosok Anfieldre jövetelénél – illetve inkább nem jövetelénél – már érzékeltetik a hatásukat, az idősebb edzők körében még mindig nagy nimbuszú a Liverpool, és ők jobban sajátjukénak érezhetik a csapat európai elitbe való visszavezetését, mint a húsz plusz-mínusz éves csillagok. Nem véletlenül ment május végén a nyilvános flörtölés Ancellottival és Kloppal. Ez egy fontos szempont lehet az FSG-nél, Henryék márkaépítési to-dojában ott lehet, és a most nyári, Rodgers melletti kiállásuk még nagyon jó pont lehet a Rodgers utáni menedzser megtalálásában, jöjjön is el az a helyzet bármikor a következő években. Mindeközben a közismerten Rodgers lieblingek leigazolásával – élükön a röhejesen túlárazott Bentekével – elegánsan át is raktak rá minden nyomást. Ők mostanság a korábbi, időnként kétes tulajdonosi szerepükhöz képest csapatba sokat invesztáló jó fejek, akik annyi pénzt adnak keret erősítésre, mint a korábbi gazdák soha, ráadásul még a stadiont is bővítik éppen, így ha folytatódnak a rossz eredmények, ahhoz vajmi kevés közük lesz. Elég drága PR, de működik.

Ez a cikk viszont nem az FSG-ről szól, és még annyira sem akarja elzavarni Rodgers-t; sőt, éppen, hogy arra kíváncsi, hogyan fog viselkedni a következő időkben. Azokban az időkben ahol főleg s két gyengébb tavaszi hónap és rajta pár horrorisztikus vereség hatására nagyon, de nagyon keveset hibázhat BR. Mindeközben pedig nyomás lesz rajta abba az irányba is, hogy a negyedik évében nyerjen egy címet, miután minden korábbi Liverpool edző három abszolválta ezt. Ezek hatására szerintem Brendan Rodgers…

rsz_cdtskupwmaag_eg

… megint nem tud majd priorizálni. Máté egy korábbi cikkéből kristálytisztán kiderült, hogy a Rodgers csapatok heti egy meccsel sokkal jobban teljesítenek, mint heti kettővel. Miután a bajnokságbeli meccseket nem lehet skippelni, marad a kupákkal való jengázás, itt pedig jó lenne látni valamiféle stratégiát, hogy melyik vonalra akar ráfeküdni a Liverpool. Ideális esetben én szeptemberben kiesnék a Ligakupából, az EL csoportkört pedig jól tervezett szolid győzelmekkel és okos döntetlenekkel elpihengetném. BR viszont egy nálam sokkal hiúbb ember, és az egoja állandóan sokgólos showtime veréseket szeretne látni, miután rákapott a drogra 2014 tavaszán. Tartok attól, hogy a papíron mélyebb keret érzésével előre akar majd menekülni és neki akar majd rontani mindenkinek, aki szembejön, mivel nagyítóval fogja nézni a meccseit ország-világ, és az ittléte során először nem fog beleférni egy lassabb évkezdés. Annyiszor akar majd KO-zni, ahányszor csak tud, és ez nyilván könnyebben elérhető egy League 1 csapat ellen, mint az Arsenal ellen.

… kapkodni fog. Ez kétesélyes mondás részemről, mivel az első meccsek sikeressége vagy sikertelensége gyakorlatilag 180 fokokkal tudja majd dönteni a sztorit. Ahogy Macca szépen bemutatta tegnap, ugyanúgy tudott ősszel működésképtelen rendszerek mellett horgonyozni, mint tavasszal jajveszékelve keverni a kártyákat potya pontok reményében. Nem küzd most olyan problémákkal, mint tavaly év elején, egészséges az összes nyári igazolása, nem várható window zárási nagyobb igazolás, nem sérült egyik alapembere sem (szegény Sturridge-ot már szóba se hozzuk). Mindene megvan, amivel főzni tud a szezon során. Van egy olyan furcsa szokása, mióta nálunk van, hogy télen szokott kitalálni jól működő dolgokat, így a diamondozást, vagy a 3-4-3at, amik aztán egy jó tempójú második félévet el tudnak hozni. Most viszont nem lesz ideje a naptári év elejéig kísérletezgetni a Szent Grállal és jobb esetben gyorsan működni fognak a Benteke köré írt ötletei, rosszabb esetben pedig újraéljük a 14-15 végi kavarodást valamivel vállalhatóbb eredményekkel. Remélhetőleg az új staff kicsit enyhíteni tud majd a bipolaritásán.

… szerényebben fog nyilatkozni saját magáról. A feszült helyzetek alatti több, mint magabiztos Brendan Rodgers volt a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése számomra. Már ha levesszük azt, hogy néha a hodgsoni időszakot idéző kilátástalansággal fociztak a vörösök, amire szintén nem számítottam. BR egészen a legvégéig olyan arccal beszélt a saját pozíciójáról, hogy ha nem ismertem volna a kontextust, elhittem volna neki, hogy minden rendben van. A Stoke utáni sajtótájékoztatón azért annak rendje és módja szerint masszívan megtört ember benyomását keltette, aki publikusan a főnökei kezébe helyezte a jövőjét. Remélem, hogy annak a pofonnak a hatása kitart annyira, hogy egy esetleges jobb szeptember – októberi futás hatására nem fog visszamenni mini-Mourinhoba. Alapvetően jó arcnak tűnik Brendan a maga kicsit darabos stílusával is, szimplán idegesítő, ha felveszi a Chelsea időkbeli főnökének a jegyeit.

… még inkább az egekbe magasztalja a játékosait. Ha van valami, ami még a Rodgers-féle furcsa arroganciánál is idegesítőbb tud lenni, az a kiscsapatokkal vívott góltalan döntetlenek utáni “Great character!”-ezés. Egyes angol blogokon már külön hashtaget pörgetnek erre a characterezésre, nem véletlenül. Félreértés ne essék, nem a játékosok dícsérésével van gondom, hanem azzal a műanyag légkörrel, amit akkor teremt, amikor egy három jó szerelést bemutató Emre Can-t a világválogatottba küldene. Az a bajom ezzel, hogy mára teljesen elértéktelenítette a játékosok dícséreteit a nyilvánosság előtt és már egy City ellen mesterhármast vágó Coutinho-t sem kerülne feljebb a saját kommunikációs zajából, ez pedig demotiváló lehet a játékosoknál. Ha valamit viszont tényleg eltanulhatna Mourinhotól, az a dícséretek adagolása. De nem fogja.

… karácsonyig minimum kihúzza. Egy közepes évkezdés után október elejétől lesz egy kőkemény másfél hónapja a Liverpoolnak: Everton – Spurs – Soton – Chelsea – Palace – City, így sorjában. Tulajdonos legyen a talpán, aki egy ilyen sorozat alatt kirúgja az edzőt, és ember nincs, aki kétpontos átlagot várna ettől az időszaktól. Vagy ha van, az hülye. Ebből a szempontból még szerencsés is BR, egyenletesebb terhelésnél hamarabb elkezdhetnének szállni a feje felett a BROut! repülők. Decemberben, az EL csoportkör után jöhet majd az új zárthelyi, amin már viszont vélhetően csak az eredmények lesznek a célkeresztben, az elméleti sík felett eljár majd az idő.

Vízválasztó hónapok elé néz a saját életében Rodgers, így közvetve mi is a szurkolói életünk egy érdekes szakaszába, eddig még nem tapasztalt szakaszába léphetünk majd vele együtt. Annak örülök a legjobban, hogy most nem jön majd az a 2012 és 2014 őszén is tapasztalható “Várjuk meg, amíg összeáll a keret!” malmozás, hanem a szezonnyitó első középkezdése után teljesítenie kell a csapatnak és az edzőnek. Brendan Rodgers olyan lehetőséget és feltételeket kapott, amit az elitfociban általában még az eredményes köztekintélyek sem kapnak meg, nem, hogy egy nyeretlen fiatal reménység.

Hogy tovább tud-e lépni innen, azt nagyon izgalmas lesz végignézni.