A Fock off árnyalatai

Szinkron Fock off (a zsűri pontszámai: 7.0 7.5 7.5 8.0 8.0)

Egyperces néma Fock off

A Fock off iránya

 

Atkinson-féle Fock off

Atkinsonos Fock off

Cahill-féle Focked off

Csapat Fock off

Kakukktojás Fock off 2005-ből

Az erősebb árnyalatokról ennyit, nézzük a finomabb, ki nem mondott Fock offokat.

Fock-off-tényleg-vége-lesz

Megtalállak még, Fock off

Sooooooon.Fock.off.jpg

(Képek az LFCBostontól, az AnfieldLens-ről és az Echoról.)

Kellett már a lelkemnek egy ilyen válogatás, erre pedig ez a meccs tökéletes alkalmat biztosított. Ha majd kijön a Best of Season válogatáslemez DVD-n és bakeliten, akkor rakok rá olyan extrákat, mint ez vagy ez, ha pedig a visszamenőleges Complete Collection érdekel, akkor még ilyesmihez is hozzájuthatsz. (A bakeliten egyébként Bánki Dodó mondja el, hogy mit lát a képeken a szemüvege nélkül, majd mindhez egy-egy fradis anekdotát hozzáfűz a dicső nyolcvanas évekből. #nobrainer)

Ami a poszt összefoglaló jellegét illeti, ha nem láttad a meccset, nézd meg, de úgy tényleg, ha meg láttad, akkor a fenti sorozat már önmagában egy összefoglalás. Pontozásba, helyzetelemzésbe, bírózásba nem mennék bele (amúgy szerintem az ő büntetőjük fújható volt, Costa kezezéséért meg én nem fújnám be), kiélvezem még egy kicsit azt, hogy milyen is volt tavaly egész tavasszal összefoglalót írni vágni a gifek és az érzelmek tengeréből.

A nagybetűs egy mondatban, hogy a szezon legjobb meccsét hoztuk le a szezon második legnehezebb ellenfele ellen, és bár ez még mindig csak egy felülteljesített döntetlent jelen összességében Courtois miatt, ez mégis valami, amire büszkék lehetünk. Kicsit a saját térfelünkön söprögetve pedig még megtalálhatjuk, hogy a mi leggyengébb láncszemünk az a Moreno volt, aki pofátlan módon képes volt nem ember felettit játszani, azaz nem olyat, mint amit Can, Skrtel, Sakho, Lucas, Gerrard+Lallana, Coutinho vagy Sterling hozott. Egyébként nem tudom, hogy honnan szedték, honnan szedtük hirtelen ezt az erőt, dinamizmust és koncentrációt, meg azt se, hogy hol volt ez egészen idáig, de ha ez többnek bizonyul egyszeri extramotiváltságnál, akkor az a 3% a top4-re már legalább…. 5%. Nem mindegy.

A továbbjutás szempontjából viszont sajnos látni kell, hogy egy lépést sem tettünk előre, az 1-1 igazából kábé semmit nem jelent, az idegenben lőtt gólok ugyanis csak a hosszabbításban számítanának majd a Ligakupa kiírása szerint. Ennek megfelelően kvázi egyszeri, idegenbeli meccses fordulóra redukáltuk a kétmeccses elődöntőt, semmiféle kézzel fogható előnnyel nem megyünk ki jövő héten a Stamfordra.

Az más kérdés, hogy lélektanilag mennyi többletet jelent majd, hogy a gatyába barnítás helyett elhisszük, hogy meg tudjuk verni a legerősebb Chelsea-t is.