Az átigazolási ablak két oldala

Ritkábban alkalmazott szerkesztői megoldáshoz folyamodunk most, mikor a januári átigazolási időszak értékelésére adjuk a fejünket. Az egész egy körkérdésnek indult volna, azonban sikerült elsején úgy berágnom, mint az ötösanya, frusztrációmat pedig ki kellett írnom magamból. Miután a jakuzzi tagjai elé tártam irományom, döntött úgy Máté, hogy bár sok mindenben egyetért, az enyémmel szemben egy mérsékeltebb nézőpontot fogalmaz meg, így két álláspontot is szeretnénk egy témában elétek tárni, a Fonat történetének szerintem leghosszabb posztjában. Két napi hideg élelmet elő, kávét kézbe, jó szórakozást.

McAllister

Nem örülök.

Jellemző rám, hogy (főleg saját szórakoztatásom kedvéért) olyan l’art pour l’art jelleggel írok kisebbnél nagyobb hülyeségeket egy – egy posztba. Ez most nem az az alkalom, január hónap történései számomra nem hoztak átigazolási szempontból olyan eseményeket, amiken akár kínomban is mosolyogni tudnék.

Kezdjük mindjárt az alapok lefektetésével, mert azok az érzések, amelyek most bennem kavarognak, csak akkor állnak össze értelmes egésszé, ha értitek a puzzle egyes elmeit.

Az első ilyen elem a keretünk felépítése. Én azt gondolom, hogy hiába van egy csapatnak több ellenfél ellen többféle taktikája, amit akár a meccsen belül is tud variálni, minden együttesnek kell lennie (és általában szokott lenni) egy általános játékképe, egy alapfelállás, amiben a legjobb és amit a legtöbbször játszik. BR megmutatta, hogy stílusban sokféle játékra próbálja felkészíteni a csapatot, legyen az labdatartás, kontrázás, formációban legyen az 4-3-3, 5-3-2 vagy amit akartok, de egyben az is kiderült, hogy ezek közül (hiába korrigáljuk ki az adott teljesítményt az aktuális ellenfél „erősségével”) nem mindegyik fekszik a csapatnak. Ráaduásul az is elmondható, hogy BR inkább közelítette meg játékos oldalról és nem rendszer oldalról a mostani Liverpoolt: Az aktuálisan elérhető legjobb tizenegyet akarta valamilyen formában a pályára tenni, nem pedig a korábban elgondolt, legtöbbet használt taktikát alkalmazni. Ez azért is érdekes, mert a tavalyi szezon ennek pont szöges ellentéte volt, BR is fejlődik, nem csak a csapat, de sok esetben úgy érzem, hogy sikerült a ló túloldalára átesni, amikor több esetben mindent a SAS vagy adott esetben Coutinho csapatba erőszakolásának rendelt alá.

De hogy ne csak rébuszokban beszéljek: Az én, teljesen szubjektív, abszolút érzelmi alapú elgondolásom szerint a mi csapatunknak a 4-3-3-as felállás fekszik a legjobban. Ami már így leírva is teljes hülyeség, lássuk be. Az én, a Liverpoolt még mindig magasztos nagycsapatnak látó szemüvegemen keresztül van a top4 (illetve top6), amikor ildomos lehet taktikailag reaktív módon aláfeküdni a másik a csapatnak és az ő játékukhoz igazítani a miénket, a többi esetben (akár idegen, de főleg hazai meccsekről beszélünk) igazodjanak a „kicsik” hozzánk. Ezzel nem azt mondom, hogy meccs közben soha nem szabad változtatni, mert a mi csapatunkban is emberek fociznak, nem gépek, de ha konzekvensen azt játszanánk, ami miatt BR megérkezésekor annyira lelkesedtem (Death by Football, labdatartás, együtt támadás / védekezés, rengeteg fluid helyváltoztatás), akkor ez nem lenne kérdés.

Hogy jön ez ide? Az én nézőpontomból klub szinten is azt a modellt kéne követnünk, mint a belgáknak: Ők is 4-3-3at játszanak, U3-tól U21ig, egységesek, ha kiesik egy ember, akkor a  mögötte várakozó pontosan tudja, hogy mit kell játszania. Válogatott szinten elég durvák lettek így kb. a mi (magyar válogatott alatt értem a “mi”-t) szintünkről indulva, ráadásul a hasonló stílusban játszó klubcsapatokba is gyorsan beépülnek. Mert ha mi is egy szezonon belül játszunk 50 féle stílus / felállás kombinációban, akkor mit építünk? Mihez igazolunk embert? Maga a konkrét felállás tökmindegy, tőlem építhetjük a történelem legdurvább kontracsapatát, csak akkor legyen meg egységes játék, amit az esetek többségében játszunk, aztán ezt lehet még cizellálni, rokokózni bizonyos ellenfelek ellen. Lehet erre mondani, hogy ugyan már, ezek profi játékosok, igaz egyik se egy matematikus (kivéve Glen), de csak tudnak játszani 3-4-5 felállásban. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy túl sok vesztes, vagy szar játékkal lehozott, vagy a SAS-által a pöcegödörből kihúzott meccsről írtam összefoglalót, túl sok printscreenen karikázós, nyilazós képet gyártottam, hogy ebben tudjak hinni. Annyi példát mondhatnék: Amikor 3-5-2-ben nem esik le a két szárnyvédőnek, hogy át kéne lépni a középpályát, amikor 4-2-4ben gyaláznak minket a játék összes elemében, vagy a védekezésünk jórészt bármikor. (Teljesen ide nem illő, kínos kérdés: Futtattunk már idén ellenfelet lesre? Nem úgy meccsen, hanem 23 forduló alatt összesen. Mert szerintem csak a kiscsapatok védekeznek ennyire behátrálva, ikarus módjára, mert nekik a „sok lúd disznót győz” a vezérelvük. De legalább igazoltunk egy csomó CBt. Néha úgy érzem, hogy vettünk egy csomó versenylovat, akik gyorsak, erősek, társaikhoz képest kimondottan jók, de mi szántáshoz használjuk őket, bár ez inkább egy másik poszt témája lehet)

Szóval tegyük fel, hogy 4-3-3-at játszunk, labdatartás, sok passz, ismeritek, unjátok már ti is. Ebben a szisztémában egyszerű a dolog: Van egy ide illeszkedő legerősebb kezdőnk, a kulcspozíciókban még egy tartalék, a maradékot meg fel lehet tölteni a fiatalokkal. Akik a u3-tól az u21ig szintén 4-3-3 játszanak, ezért ha lesérül nem is tudom, Lucas (és ez nyilván egy elrugaszkodott, durva példa, ilyen soha nem történhet meg), akkor megnézzük, u21-ben ki játszik controllert és a gyengébb csapatok ellen be is lehet illeszteni. Nem lesz olyan jó, nem hoz annyi tacklet, de legalább tudni fogja, hogy mit játszik a csapat, mert ezt tolja ő is látástól mikulásig, nem fog rohangálni, mint pók a falon. Szerintem ezzel a felállással amúgy nem is lövök nagyon mellé, mert többségében 4 védővel 3 vagy 4 középpályással illetve 2 v 3 támadóval állunk ki, ebből a szempontból a 4-2-3-1 v 4-3-3 v 4-1-2-3 most részletkérdés, szóval nézzük a mostani keretet. (A felállásra innentől 4-3-3 ként fogok hivatkozni, értsétek jól.)

Ha mindenki egyészséges, kapus poszton jók vagyunk, nem érdemel több szót. Védelem közepe szintén, 4 CB kettő posztra, vettük Sakhot, ott a rutinos Touré, oké. Most következik viszont egy nagyon szubjektív gondolatmenet, senki ne ijedjen meg: Szerintem kétféleképpen lehet interpretálni egy jó 4-3-3-as felállást: A szélső védők dísznek vannak, jól védekeznek, nem adják be mellettük a labdát, néha besegítenek a támadásban, semmi extra. Ellenben a középpálya aprít: támadásban és védekezésben is bőven kiveszik a részüket, gólokat lőnek, kisegítik a védelmet, stb. Vagy az ellenkezője: Szélső védőink darálják szét a pályát, rengeteg helyzetet alakítanak ki, befelé húznak, területet nyitnak, ez esetben elbírjuk a nem túl aktív, vízhordó stílusú középpályát. Az ideális nyilván az lenne, hogy a két pozitív verzió egyszerre teljesülne, de nem akarok nagyot álmodni.

A mi csapatunkban viszont a FB-ek iszonyatosan gatyák: A második vonal le tudja hozni a minimum elvárhatót (Flano / Aly), ennél többet viszont se Glen, se Enrique konzekvensen nem képes. A 1st choice FB-ek csak akkor tűnnek jónak, ha játszanak a 2nd choice-ok, így marad a sor végén a középpálya. Tartom az alapállítást: A kapusunk jó, a védelmünk emberanyagban oké, a támadó sasok annyira repülnek, hogy szinte csak ki kell őket szolgálni, így a középpálya az, ami a fókuszban van nálam. Mondjuk nem ártana, ha egyrészt nem csak ki tudnánk őket szolgálni, mert egyre több csapat kezdi észrevenni, hogy a középpálya megszállásával el lehet szigetelni a csapattól a SASt, másrészt szintén nem lenne hátrány, ha középpályáról is várhatnánk gólokat. Sokszor leírtam már: A többi csapat se viccből halmozza itt az embereket, a PL irama eszi a középpályásokat. Itt három posztra (a 4-2-4 érdemben csak egyszer jött be, a Stoke ellen, de azért ott se volt valami fényes a dolog, inkább működtek az egyéni megmozdulások, mintsem, hogy a csapatjáték lett volna a döntő) van négy játékos. Lucas a kontroller, ez rendben is.. Henderson a vízhordó, cseréje Allen, ezt is értem. Gerrard már 34 éves, így maradjunk annyiban, hogy csak ezért nem veszem számításba és nem azért, mert csak a nagycsapatok + everton ellen hajlandó fokozatba tenni a seggét. Cou-t szándékosan nem veszem ide, 23 forduló alatt egyedül most, az Everton ellen hozott értelmes teljesítményt középpályás poszton (meg úgy általában is). Itt azért nincs hat játékosunk, bárhogy nézzük, jóindulattal négy. És akkor Alberto-ra elköltött 7 misit jófejségből nem buktaként, hanem „befektetésként” könyvelem el.

Vékonyan vagyunk, de ehhez jön hozzá még egy faktor: A sérülések. Erre lehet mondani, hogy balszerencse: “Ó, szegény balszerencsés Liverpool, megint lesérült valaki, de kár.” Viszont ha globálisan nézzük, a szezonban van kb. 45-50 meccs, nyilván a keret jó része kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódik. BR nagyon csúnyán benézte ezt a szűk keret dolgot: Ha emlékeztek, egy felállás megtippelése 90-100% pontossággal megy egész szezonban, csak meg kell nézni, hogy ki az egészséges. Ez nem szerencse kérdése, ez balfaszság kérdése: 0 azaz 0 lehetősége volt végig rotálni a csapaton, főleg középpályán (vagy ha lett is volna, nem tette, lsd Alberto). Persze, hogy a 60-80%-os fittségű Allen / Gerrard / Lucas egyből vissza lett dobva a mélyvízbe, persze, hogy megint lesérülnek. Még akkor is kéne ide ember, ha mindenki egészséges lenne, hogy formahanyatlás, esetleg valami egyedi taktika esetén legyen kihez nyúlni, ne csak magunkhoz. Abban is biztos vagyok, hogy az előbb említett játékosok tudnak pihenni –  nem kell mindig minden meccset, ráadásul sokszor 90 percig pályán tölteni – akkor sokkal kevesebbet lettek volna sérültek. Erre lehet azt mondani, hogy „De így is a 4. helyen vagyunk” de a szezon hátralévő részében még fáradtabbak, még kizsigereltebben lesznek a középpályásaink, a sérülések is egyre gyakoribbak lesznek. Lucas például megint kidőlt, így ide a bökőt, hogy Allen, aki folyamatosan sérült, újra kezdeni fog. Nyomorult ráadásul nem is tehet mást: Nincs más a keretben, plusz bizonyítani is akar. Ahelyett, hogy konzekvensen játszhatna egészségesen, megint rá fog sérülni. Mi meg ülünk majd itt és hümmögünk: „Hát igen, ha nem lenne 7-8-9 sérültünk, akkor sokkal jobban állnánk”. Igen, ha lenne alternatíva, akkor nem is lennének sérültek. A SAS, vagy magában Suarez játéka elég jól palástolja ezt a hiányosságot, amire lehet azt mondani, hogy ők is csapat részei, de ettől még a hiányosságokat nem lehet nem létezővé tenni. Ugyan ez a helyzet egyébként a szélső védőkkel is: Ott is állandóan sérültek, de ha már 60%-on vannak dobják is őket vissza.

Idén kevés meccsünk volt, amikor csapatként nyertünk, ahol többek voltunk, mint a játékosaink összessége (De azok milyen szépek is voltak. Tottenham?), ahol mindenki kivette a részét képességeihez mérten a játék összes eleméből és nem azért nyertünk, mert SAS valamilyen formában villant. Sőt az esetek döntő többségében ők szerezték a meccseken az első gólunkat, rájuk vagyunk utalva az Ikarusok feltörésében. Játékos centrikus lett a csapat, ami teljesen szembemegy a korábban leírt, illetve BR idejövetelekor lefektetett elvekkel (emlékeztek, h baszta ki a keretből Stu-t, Hendót, Carollt, mint macskát szarni? Csak mert nem illettek a játékhoz). Ezt ráadásul az átigazolási politikánk nem követi le, de erről később.

Lehet, hogy csinálni is fogok egy folyamatábrát, amin látszanak az aktuális sérülések naptár szerint, elég jól fogja bizonyítani az alaptézist. Amiért ez a hosszú bevezető született, az ennek a megállapításnak a felvezetése: A középpályánk helyzete, mégha nem is tűnik sokszor annak, válságos, de kis befektetéssel át lehetne billenteni egy megnyugtató állapotba. A középpálya azon aspektusáról már nem is beszélve, amit sokszor pozitív irányba szoktunk csak kihangsúlyozni. Több poszt (pl. Lucas posztja több esetben, Allen posztja szinte mindig) a szürke eminenciások posztja: Nem rúgnak 30-ról hálószaggató gólokat, de folyamatosan helyezkednek, kérik, adják tovább a labdát, ezért is kell ide mindig friss ember. Sokszor csak akkor vesszük észre ezen poszt(ok)nak a fontosságát, ha valaki nagyon bénán játszik ott, lásd Gerrard az Aston Villa ellen. Sokszor még ennyi sem kell, ha volt már olyan érzésed, hogy szarul játszik a csapat, de nem tudod miért, akkor jó eséllyel valamilyen középpályás gyenge teljesítmény oka. Utólag nyilván okos az ember, de megvan Cou játéka a WBA ellen? Ő kapta a legtöbb passzt, de nagyon gyenge százalékban osztotta tovább.

Visszatérve a kerethez, jelenleg egy időzített bombán ülünk: Szerencsére pont úgy adták ki a sérülések, hogy tudják egymást váltani a játékosok, de a 4-ből 3 könnyen lerobbanhat hosszabb időre. Ha kitekintünk ebből a szezonból, mert ugye az átigazolásokkal stratégiai szinten is számolunk, akkor látszik, hogy Gerrard lassan nyugdíjba megy, Lucasnak a térde szintén nem tudni, mikor készül ki (főleg, ha ennyit játszatjuk), marad két fiatal, akinek adja az ég, hogy egyik uruk-hai ork sem töri el a lábát. Így szerintem alsó hangon kettő, azonnal bevethető (értsd: nem Luis Alberto típusú) középpályás kell. Mi? Majd Cou fog védekezni? Nem, nem fog. A középpályának amúgy is sokkal többet kell robotolnia, mert SAS együtt 0-t védekezik. Mi? Hogy majd ők is védekeznek? Nem, nem fognak, felejtsd el. 23 forduló alatt egy, legfeljebb kettő kibaszott példát láttunk erre, ne ebből következtessünk. De ajánlok egy fogadást: Az Evertonhoz képest a WBA ellen Cou is és Sturridge is lófaszt nem fog védekezni, rekesz sört rá.

Ennek tükrében nézzük az átigazolási stratégiánkat. Azt mondjuk, hogy minden játékosnak van egy ára, mi azt kifizetjük, de nem többet. Azt mondjuk, hogy van egy profil, amibe keresünk: Fiatal, kb 24 vagy az alatti, jó statokkal, lehetőleg nagycsapatból elvágyódó, vagy közepes ligákban kiemelkedő, akiknek BL nélkül is előrelépés tudunk lenni. Azt mondjuk, hogy statokat is nézünk, rengeteget, hogy a teljesítményük mennyire kiegyensúlyozott. Azt viszont már nem mindig mondjuk sajnos, hogy aktuálisan szükség van-e rá. Se Salah, se Koponyányimonyók igazából gecire nem kellett, be lehetett volna magyarázni, hogy “Hát igen, bal oldali tükörszélső azért nincs most nálunk annyi, meg ez nem olyan fajta, mert ez másik színű cipőt hord”  közben ez a két srác megint két trükkös vézna gyerek, akik nullát védekeznek, de jól cseleznek. Cou / Ebay / Sterling (ő legalább védekezik) már itt van egy posztra, mert ugye a 4-3-3 támadó részéből a SAS-é. Több éves távlatból ez egy nagyon jó stratégia, fenntartható, illetve olyan játékosokat szerzünk, akiket később is jó áron lehet továbbadni, így a csapat ki tudja termelni a saját költségeit, tiszta sor. Viszont nem számol a mostani kialakult helyzettel: van egy többszörös visszaeső sérült vkp, egy darab neki dedikált posztra, mert máshol nem tud játszani, egy öreg legenda aki már csak a hírnevéből él és csak a nagy meccsekre kapja össze magát, meg két, fiatal srác, akiket már most kizsigerelünk. Akiknek a Liverpool legfontosabb csapatrészének a vezetését bíznánk, miközben nem is biztos, h alkalmasak erre, legalábbis nem elég idősek, az tuti. Ebben a helyzetben szép dolog a stratégia, de amikor ég a ház, én nem az öntözőrendszer terveit rajzolgatnám, hanem hoznék egy vödör vizet. Szerintem ennyi sérüléssel, amennyit középpályán beszedtünk, főleg ilyen eloszlásban érezzük magunkat nagyon szerencsésnek, ne nagyon szerencsétlennek.

Ezek a problémák nem újkeletűek, a szezon nagyrészében végigkísérték a csapatot, így számomra az evidencia határát súrolta, hogy ebbe a csapatrészbe fogunk igazolni. Ha tudtunk venni egy Tourét úgy, hogy semmilyen szempontból nem illik a stratégiai igazolások sorába, ha tudtunk hozni egy Mózest és egy Alyt kölcsönbe (és itt most tekintsünk el attól, hogy ezek az adott igazolások mennyire váltak be, vagy nem), akkor középpályára miért nem lehetett? Én esküszöm azt is elnéztem volna, hogy hozunk embert, csak nem válnak be, megpróbálták, így sikerült. Ha az Arsenal látván Ramsey sérülését illetve Flamini eltiltását tudott lépni és tudott hozni egy Kallströmöt, mi miért nem tudtuk, ha nem is feltétlenül őt, hanem a saját Kallströmünket elhozni? Értem, hogy van egy stratégia, ami szerint építkezünk, de ehhez minden körülmény között ragaszkodni ugyan akkora faszság, mint egy adott taktikához ragaszkodni egy szezonon át. Utalok vissza az első részre: Kell egy általános irány, de ha a helyzet, vagy az ellenfél úgy hozza, kell tudni váltani.

A téli ablak amúgy is a keret kiegészítésének, foltozásának időszaka, megértem, ha nem tudunk 20-30M-s játékost hozni, aki hátára veszi a csapatot, akár egyet is. Azt meg senki ne mondja nekem, hogy ezen a kibaszott nagy átigazolási piacon több ezer játékos közül ne lehetett volna elhozni kettő darab középpályást kölcsönbe, akár pár millióért, hogy az első 11-hez tartozó játékosainknak legyen ideje felépülni. Lehet, hogy nem illik 100%-ig a stratégiába, de az én meglátásom szerint a helyzet sem átlagos. Ha a kezdő 11 egy meccsen eltöri egyesével a lábát, akkor is ezen elvek mentén igazolnánk? Nem hiszem. Nem hiszem el, hogy pl. Franciahonból nem lehetett volna leszedni a fáról egy Cissét, Sissokhot, Tourét, bármi mást, fél szezon kölcsön, vételi opcióval vagy anélkül. Nem hiszem el, hogy Németországban, ahol szintén posztra nevelnek, ne lenne akár egy fiatal középpályás a piacon. Lehet rá kellett volna csörögni az öreg finnre? Benne van, hogy csak többen leszünk vele, de jobbak nem? Benne, lásd Aly esetét. Akkora szembeköpése ez a stratégiánknak? Összes csapat ha meglát minket a következő átigazolási ablakban akkor ezt fogja gondolni? “Uhh, itt a Liverpool, ezek egy rafkós csapat voltak, nem fizettek senkiért többet (mint amennyit dobtak dobókockával). De most igazolták le kölcsönbe oroszból ezt a Lass Diarrát, meg megvették utolsó nap szintén oroszból M’Vila gyereket 16M-ért pedig transfermarkt szerint csak 12-t ért. Akkor én is megfejem őket, odaadtam volna ezt a XY gyereket 12M-ért, de most jól megszorzom 3-al az árát”

Őszinte leszek, sok dolgot nem tudok. Nem tudom, BR-nek mennyire van szabad keze az igazolásokban és mennyire szólhat bele a TC munkájába. Nem tudom, mennyi pénzből gazdálkodhat, illetve azt milyen arányban költheti el. Nem tudom, mit lát edzésen, mit mond neki a csapatorvos, a segédedző, mit beszél a játékosokkal. Nem gondolom BR-t hülye embernek, én egy egyszerű IT-s vagyok körmondat fétissel, ő meg nem véletlenül a csapat edzője. De azt látom, hogy mit csinál a többi csapat és azt is látom, hogy mi folyik a pályán. Így nem tehetek róla, de olyan érzésem van, hogy csak én látom, hogy a király meztelen: Ép ésszel sajnos nem tudom feldolgozni, hogy miért nem vettünk középpályást. Nem támadó, nem szélső, rendes, anyabaszó CM-et. Nem volt a legjobb játékos elérhető? Télen nagyon ritkán az, de ha tudtunk minden más posztra hozni ideiglenes megoldást, akkor ide miért nem lehetett? Egy ilyen igazolásra lehet mondani, hogy nem javít az első keret minőségén, de ha nem kell sürgetni senkit a visszatérésben, akkor nyerhetünk a mostani helyett egy tartósan 100%-os Lucast, akinél igazolni jobbat erre a pozícióra, erre a szerepre nem is nagyon tudnánk.

Lehet, hogy a szezon végén meglesz a BL így is. Lehet, hogy a végén nem lesz meg, nem tudom. Lehet, hogy akkor se lett volna meg, ha  igazolunk és vica versa, olyan ez mint a pillangó effektus, nem tudjuk, hogy a karmának melyik bajszát rángatjuk egyes tetteinkkel. De a józan ész (mármint az én józam eszem, ami lássuk be, aki szokta olvasni az írásaimat olykor nem is annyira józan) azt mondatja velem, hogy nem jól csináltuk. Ezzel a mostani kerettel, ezzel a sérült állománnyal, ezekkel a sérülési kilátásokkal és ezekkel a középpályás teljesítményekkel kellett volna igazolni legalább egy CM-et, akár áron felül is, egyet meg kölcsönbe, tűzoltásnak. Aztán lehet játszani stratégiásat nyáron. Nem bántani akarom a csapatot, csak féltem, a tavaszi hajtástól meg a saját haragomtól. Glent is azért utálom, mert a nehezét mindig szépen megcsinálja, aztán valami agyatlan faszságon ront: bevállal még egy cselt, hosszan tolja meg, rosszul passzol, stb. és ettől sokkal jobban felbasz, mint mondjuk Aly, akin látom, hogy ennyire képes szegényem. Az előbbi sokkal idegesítőbb, mint az utóbbi. Remélem, hogy csapatunk nem így fog járni és miután megcsinálta jól a nehezét, nem egy ilyen faszságon fog elmenni a top4, mert akkor sokkal kibaszottul idegesebb leszek, mintha végig a 10. helyen lavíroztunk volna, így egyelőre csak

Nem örülök.

 

guthmate

IDŐ, TÜRELEM a mai felgyorsult világban ritka dolog. Másként: ritka erény. Ahhoz vagyunk szokva, hogy bármi nagy (politikai, gazdasági, technológiai hírek) vagy kicsi (bulifotó, haver gyerekének fotója, bármi egyéb személyes) történik a világban, arról azonnal tudunk. Sőt, ez már elvárás, kényszer is, hogy tudjunk róla és AZONNAL tudjunk róla. Ebből kiindulva nem csoda, hogy mi szurkolók is ilyenek vagyunk. Mindent és azonnal szeretnénk/akarunk. Esetünk még durvább is, mivel nem kevés időt, energiát – szellemit és érzelmit – fektetünk kedvenceinkbe.

Először általánosabb témákkal kezdenék, így foglalkozzunk kicsit az életkor-kérdéssel. McAllister 24 éves kort emlegetett. Nagyon tetszik ez az elképzelés, de én inkább 26-t mondanék, mint kort, hogy annál idősebben ne igazoljunk. Mi is jó a fiatal játékos igazolásában? Relatíve olcsóbb, így ha nem jön be, kevesebbet buksz rajta. Viszont ha bejön, a pályafutása legjobb időszakát nálad tölti, úgy hogy lehet még értéke (emlékeztetőül: 29 felett meredeken zuhan a játékosok ára) eladáskor. Teljesen racionális és hosszú távon fenntartható stratégia, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az átigazolásoknak kevesebb, mint a fele lesz sikeres. Ide tartozik még egy érdekesség, melyet egy remélem valamikor elkészülő poszthoz ástam elő (meg van adatbázisban a lfchistoryról 59/60-s szezon óta az összes igazolásunk). Shankly csapathoz kerülésétől (1959) 25 éven keresztül nem igazolt a csapat 26 évnél idősebb játékost, így épült fel szépen lassan a klub a másodosztályból a BL címig, ez volt a vezérelv a legszebb, legjobb időszakban. Shankly igazolásainak átlagéletkora 21,7 év, Paisley 22,1 év, Fagan 22,5 év, Dalglish 23,16 év.  Én csak örülni tudok, ha minél jobban ragaszkodunk a fiatalok igazolásához.

Sokat szoktunk még marquee igazolásokról és nagy pénz költésről beszélni. Sokan azon a véleményen vannak, hogy ezek nélkül nincs élet és nincs siker, sőt csak ilyen játékosokat vegyünk. Itt érdemes modellért visszanéznünk ismét a klub aranykorába. Shankly kinevezésétől az 1989/90-s szezon végéig az igazolásainknak 64%-a tartozott az olcsó kategóriába, 18% a közepes és 16% a drágába (az éppen aktuális brit igazolási rekordhoz számítva vétel/eladás: olcsó 25% alatt, közepes 25-50% között, 50% felett drága ár). Az első megállapítás, hogy FSG mellett ebben eléggé el vagyunk maradva, de ha figyelembe vesszük, hogy az aktuális brit rekord CRoni illetve Bale 80, illetve 83 millió fontja és az anyagi erőnket akkor ez annyira nem meglepő. A másik megállapítás, hogy olcsó igazolások között legalább annyi klub legendát találni, mint az ennél drágábbak között. Az olcsó legendáink: Ron Yeats, Ray Clemence, Steve Heighway, Kevin Keegan, Phil Neal, Alan Hansen, Ronnie Whelan, Ian Rush (először), Bruce Grobbelar, Steve Nicol, Gary Gillespie, Jan Mølby. A másik az az, hogy a drágább (közepes és drága) igazolások között is akad bőven téves igazolás: Peter Thompson, Geoff Strong, Tony Hateley, Alun Evans, Alec Lindsay, Larry Lloyd, Jack Whitham, Peter Cormack, Joey Jones, David Johnson, Frank McGarvey, Craig Johnston, David Hodgson, John Wark, Paul Walsh, Kevin MacDonald kik ők én nem tudom, de jelentős összegeket költöttünk rájuk. Persze minden éremnek két oldala van hatalmas legendák találhatók a drágább igazolások közt is: Ian St John, Emlyn Hughes, John Toshack, Ray Kennedy, Terry McDermott, Kenny Dalglish, Graeme Souness, Alan Kennedy, Mark Lawrenson, John Aldridge, John Barnes, Peter Beardsley, Ray Houghton, Ian Rush (másodszor). 16 rossz 14 jó igazolás a drágábbak közül is bizonyítja, hogy kevesebb, mint az igazolások fele lesz sikeres. Azaz azt nem mondanám, hogy nem kell vagy, hogy nem szabad költeni, de azt igen, hogy nem csak az az egyetlen járható út, mint azt a történelmi példa is alátámasztja. A másik, amit le lehet szűrni az az, hogy nagy pénzt csak extra óvatossággal érdemes költeni, hiszen nincs garancia arra, hogy mert drága be is válik. Főleg a jelenlegi anyagi helyzetben, amikor 4 riválisunknak is több pénze van (olajosok, MU, Arsenal) nekünk sokkal kevésbé fér bele a mellényúlás, mint nekik.

Egyetértek a kollégával és én is azt szeretném ha egységes klubmodell keretében egységes stílus, taktika alapján épülne fel a csapat működése a legkisebbektől az u6-s csapattól kezdve minden korcsoporton át felfelé. A fonat utánpótlás “szakértőjeként” kifejezett öröm lenne, ha folyamatosan termelnénk a stílusunkba illeszkedő és beépíthető fiatalokat Kirkbyben. Az különösen megdobbantaná a szívemet, ha ez a stílus a labdabirtoklós 4-3-3 lenne, ami a klub pass&move gyökereitől abszolút nem áll távol. DE azt látni kell, hogy ilyen egységes klubmodell és fiatalok beépítése alapvetően két klub esetében van jelen: a Barcánál és az Ajaxnál. (Persze előfordulhat kisebb csapatoknál is, de mi azért az elithez tartozunk, vagy legalább is oda akarunk tartozni, így most kisebbekkel nem foglalkoznék.) Máshol nincs meg jelenleg (a MU és a Bayern voltak még ilyenek egy időben, de előbbinél elég rég építettek be fiatalt sikeresen, míg utóbbi, ahogy az egész német foci, stílust váltott az elmúlt években). Az Arsenál a 4-2-3-1 szép, technikás, támadófocijával áll még ehhez közel, de Wengernek is 10-18 évébe került ezt felépíteni és elsőre még így sem jutottak eszembe. Ennek sok oka van, de az egyik legfontosabb, hogy ehhez nagy fokú stabilitás, kell a vezetőség részéről, hogy egy ilyen hosszú távú stratégia mellet kitartson relatíve sikertelenebb időszakokban is és ne írja felül a rövid táv a siker kényszer miatt vagy a politikát vagy stílust. Gondoljunk bele, hogy mennyi is az a hosszú táv, ami alatt összehozható az egységes klubmodell és látszik is minden eleme? A 15-20 év teljesen reális első válaszként. 15-20 év, mert ennyi kell, hogy ebben a modellben felnőjön az első generáció, akikkel 6 éves korukban elkezdtél foglalkozni. Persze hamarabb is lesznek részeredmények pl.: 14-15 éves gyerekeknek is meglehet tanítani a 4-3-3 labdabirtokló stílust, de nekik is minimum 5-8 év mire felnőnek és beépíthetőek lesznek az első csapatba. Azaz alsó hangon is minimum 5 év mire az első jelek láthatóak a klubmodell esetén. Mint már mondtam IDŐ és TÜRELEM kell ezekhez a dolgokhoz. Esetünkben 2009 előtt történtekkel nem érdemes foglalkozni, hiszen a 90-s évektől eddig gyakorlatilag egymástól függetlenül működött a csapat és az utánpótlás. 2009-ben a Rafa a két bohóccal szerződéshosszabbítás kapcsán harcolta ki, hogy átvehesse az utánpótlást. Emlékeztetőül Rafa alatt – ekkor már – egy taktikailag kiegyensúlyozott 4-2-3-1-t játszottunk. Hatására érkezett az utánpótlásunk vezetésére a McParland, Segura, Borell trió, akik nem meglepő módon az egész akadémiában többek között az edzők képzésén keresztül bevezették a 4-2-3-1 alkalmazását. Ennek alapvetően egy technikás labdabarát stílus változatát. Azonban a csődközeli helyzet és Rafa távozása 2010-ben nem tette lehetővé, hogy mostanra szépen lassan egységes klubmodellként tudjuk ezt a változást értékelni. Az utánpótlásunk klasszisokkal jobb lett ugyan, de a nagy cél, ami nem mellékesen a klubvezetésnek is célja nem tudott, így létre jönni. Azóta az első csapat több managert megélt új tulajdonosaink vannak és mostanra a nagy trióból nem maradt senki az utánpótlásunkba. Meggyőződésem, hogy FSG-ék Brendant 2012 nyarán azért választották, hogy a fent emlegetett cél felé vigye a klubot. A szép támadófoci, labdabirtoklás, 4-3-3 kulcsszavak mentén. Azt hiszem, az sem véletlen, hogy most már hónapok óta húzódik az akadémiai vezetés kinevezése. Talán nem elvetemült gondolat, hogy megvárják ezekkel a kinevezésekkel BR szerződéshosszabítását (ha így folytatja, akkor lesz) és az ő embereivel és az ő stílusa alapján fog felépülni a klub hosszú távon. A McParland vezette utánpótlás nem áll nagyon távol a BR-i Deat by Footballtól, de azért nem egy és ugyanaz: ergó idéntől 5 év múlva lehet majd várni az első részeredményeket ebben a kérdésben.

Érdemes kicsit megnézni a dolgokat az FSG szemüvegén keresztül is. 2010 őszén csődközeli helyzetben vették át a klubot, amely olyan félelmetes nevek kezében volt, mint RH- és Christian “Championship Manager” Purslow (mondhatjuk, hogy ez a pillanat történelmi mélypont volt). Ekkor még semmilyen tapasztalatuk nem volt az európai fociban. Csak a teljesen más elvek mentén felépülő baseballban voltak tapasztalataik. (Itt azonban a hozzánk nagyon sokban hasonló Boston Red Sox-szal – nagy múltú, így nagy potenciállal rendelkező csapat, de sikertelen; egy régi kis stadionnal, valamint egy hatalmas anyagi előnyben levő ősi riválissal, a New York Yankees-zel – kiemelkedő sikereik vannak: 3 bajnoki cím a vezetésük alatt, míg előtte 86 évig semmi.) Hozták magukkal, amiben erősek. Moneyball, vezetőségi csapat, nem egyedi döntések (marketing, média és pénzügyek mellett). Ennek megfelelően ki is neveztek elveiknek megfelelő embert a Manager fölé Comolli személyében DoF (Director of Footballnak) (baseball hasonlat general manager). Ő statto és Moneyball hívő, Billy Bane ismerőse, így teljesen jól illett a képbe. Úgy voltak vele, hogy adnak időt RH- tevékenységének, de mint tudjuk, olyan pocsék volt az öreg bagoly, hogy idő előtt ki kellett rúgni. Ekkor hozták tüzet oltani fél évre az egyetlen lehetőséget, a közönségkedvenc King Kennyt, akinek olyan jól sikerült a tűzoltás, hogy szerződést kellett hosszabbítani vele. Ezzel mondhatjuk, kényszerpályára állítva őket. Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy ugyan első kinevezéseik/döntéseik nem jöttek be (Comolli, King Kenny), de hamar rájöttek tévedéseikre és változtattak. A DoF pozíció ugyan megszűnt, de BR személyében olyan manager került a kispadra, aki erősen használ a háttérbrigádjában statisztikusokat és a Transfer Comiitee (TC) felállásával megvan az az elv is, hogy nem egy személy dönt a fontos kérdésekben, de ennyire nem akarok most előreugrani, csak azt akarom mondani, hogy elveik mentén bebizonyították, hogy képesek tanulni hibáikból.

Pusztán igazolások terén a statisztikai módszereivel Comolli Kennyvel közösen nem igazolt rosszul, ha az igazolásaiknak az igazolási/eladási ár arányát nézzük, illetve azt, hogy amikor nálunk voltak, mennyit játszottak. Az ő politikája más miatt bukott meg, de erről majd később. Most azt akarom kihozni, hogy az ő eredményeiknél, úgy néz ki a TC jobb eredményeket tud felmutatni. No meg azt, hogy a TC alapjában véve a Comolli, Kenny duónál már látott elvek mellett épül fel – az FSG elvei mentén – és annak egy javított verziója. Mi is ez a TC és milyen elvek mellett működik? Value for money, azaz értéket a pénzért és közös döntéshozatal. Tiszta FSG. Egyik fő módszere a statisztikák intelligens használata. Arra a kérdésre, hogy miért jó a TC? A válasz azért mert nem csak a scoutok, nem csak a menedzser, nem csak a pénzügy dönt most már az igazolásokról, hanem ezek tervszerűen együttműködve, válogatják a felmerülő neveket. A különböző szakterületek együttműködése pedig csökkenti a tévedések valószínűségét. TC-vel is vannak és lesznek mellélövések, de kevesebb és kisebb értékű. Korábban sem az volt a legfőbb probléma, hogy teljesen hülyék intézték az átigazolásokat (bár Purslow azért nem állt ettől messze) Comolli (a mai Tottenham alapjait ő igazolta össze) KD… hanem nem volt meg a tudatos együttműködés adatelemzők, scoutok, menedzser között, hogy 3-4-5 értelmes verziót tudjanak prezentálni posztonként a pénzügyeseknek, hogy azok ha az A opció ára magas lett tudjanak váltani a B C D opcióra. Úgy látom ez most meg van alapvetően. A TC-ben együtt dönt a világon az egyik legjobb scoutnak tartott Fallows, BR, a pénzügyi oldalról Ayre és Michael Edwards a klub statisztikusai közül. Még annyit, hogy a klub statisztikusainak eszméletlen részletességű és mennyiségű adat áll rendelkezésére a meccskről és az edzésekről (itt most csak ennyit, mert terv szerint erről majd vmikor írok egy külön posztot), így annyi biztos, hogy a saját játékosaink teljesítményéről fantasztikusan pontos képe van a TC-nek.

A keretre rátérve nézzük meg kicsit az alakulását. Azt, hogy mit örökölt meg BR. Ehhez érdemes megnézni, hogy milyen stílusok, milyen taktikák vezették a klub működését. Rafa utolsó éveiben ugye 4-2-3-1 és kiegyensúlyozott stílus kontra jelleggel volt a jellemző, ehhez voltak meg a játékosok. Az RH- Purslow féle igazolások… no ezeknek nem volt igazán vezető elvük. Mindenesetre ekkor klasszik brit stílus volt: 4-4-2, mély, zárt védekezéssel, gyors támadásvezetéssel és hosszú labdákkal, védekezési hangsúllyal. A Comolli-King Kenny duó idején alapvetően szintén brit stílus volt jellemző: 4-4-2 kiscsatár-nagycsatár duóval, hangsúly a beadásokon és a fejpárbajokon, alapvetően a hangsúly a támadásokon volt, pedig ekkoriban Clarke miatt a védekezésünk volt a jobb. A britesítésnek részben volt oka a HG szabály, a fő oka az volt, hogy Comolli a statisztikákból azt, olvasta ki, hogy a PL-ben azon csapatok szoktak rendszeresen meccset nyerni, akiknek sok beadása és nyert fejpárbaja van. Ezen stílus erőltetését még jobban szükségessé tette, hogy mega igazolásuk Carroll csak ebben a stílusban használható. Ennek köszönhetően köré építették a csapatot. Elhozták 2011 nyarán az előző szezon két legjobb beadóját Downingot és Hendót, valamint hoztak még egy Hollywood labda és rögzített szituáció specialistát Adam személyében. Mint tudjuk az egész megbukott, mivel sérülések, hatalmas elvárások és formahanyatlás miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a sörivó bajnok. (A britesítési hullám a brit felárnak is köszönhetően kellően drága volt, hogy óvatosságra intsen) A lényeg az, hogy 2012 nyarára maradtak Rafa emberei és a britesítési hullámban érkezettek no meg Suárez, akik közül alig, volt valaki, aki mindenben megfelel a BR-i elveknek a 4-3-3 és a Death by Football elvárásainak, így már akkor is, úgy tűnt, hogy kell legalább 2 év mire olyan lesz a keret, amilyent szeretne. Miért is legalább két év? A Tottenham idei példája mutatja, hogy nem lehet túl sok játékost egyszerre hozni a kezdőbe. Szerintem nyaranta max. 4 telente max. 2 játékos tud érkezni egyből kezdő környékére anélkül, hogy visszesésre kellene számítani az összeszokási problémák miatt. No meg persze az igazolások anyagi vonzata miatt is.

FSG-k, eddig is bebizonyították, ha arról van szó költenek, annyit amennyit a klub anyagi helyzete racionálisan megenged. 2011 telén nettó 2 mó fontot (57,8 mó kiadás, 55,8 mó bevétel). A 2011/12-s szezonban 52,65 mó font kiadás, 23,3 mó font bevétel, azaz 29,35 mó font nettó költés. 2012/13-s szezonban 49,9 mó font kiadás és 13 mó font bevétel, azaz nettó 36,9 mó font költés. Idén 44,8 mó font költés 28,7 mó font bevétel, azaz nettó 16,1 millió költés.

Idei pénz: anélkül, hogy most bővebben belemennék van pénz. Idén már él a PL új TV szerződése, sorra kötjük az új szponzori szerződéseket pl.: Donkin Donoughts, Garuda, így a hosszú évekig 180-190 mó font körül stagnálás és a tavalyi 206 mó után az idei szezonra 240-250 mó között várható majd a bevétel. Azaz költeni van mit, biztos, hogy több, mint eddig bár azért fél szemmel már a stadion felújítást is nézni kell. (Tehát nem ez az oka, annak hogy most télen nem igazoltunk.)

Ezekkel el is jutottunk az idei szezonhoz és a jelenlegi kerethez. A kollégával nem tudok és nem is akarok abban vitatkozni, hogy a 4-3-3 lenne nekünk az igazi, azzal sem, hogy az ideális az lenne, ha minden posztra lenne 2 azonnal bevethető kezdő szintű játékosunk. Azzal sem, hogy a FB és a DM, CM poszt a leglukasabb.

Az eddigi érvelésből azt, hiszem nem meglepő, hogy ha azt mondom, hogy ennyi idő alatt nem lehetett ezt a célt elérni gondoljunk csak bele, hogy Carroll, Adam, Downing, Spearing voltak akikkel indultunk.

A másik érvem meg az ha meglenne minden posztra két ember akkor nem a 4. helyért harcolnánk hanem a bajnoki címért, ami még nem reális.

A harmadik érv, hogy az idei szezon meccs terhelése nem teszi feltétlen szükségessé, hogy minden posztra meglegyen a két ember. Az idei szezonnak úgy futottunk neki, hogy a fő hangsúly a bajnokságon van a hazai kupákat ha nem is leszarjuk, de másodlagosak, európa ugye meg nincs idén. Az elméleti maximum 51 meccs volt Kenny féle két hazai kupadöntős szezonból kiindulva. Könnyen lehet, hogy összesen 43 meccset játszunk idén, ha az Arsenál otthonában kiesünk a tusi kupából. Ahol szeretnénk lenni az évi 55-60 meccses átlagot feltételez. Így a kisebb keretméret idén nem annyira problematikus.

A negyedik érv: most már nem Spearingeket, Adameket kellene lecserélni jobbra, hanem a jelenlegi középpályánkon a Koke, Benderek, Strootman szintű játékosok javítanának, akik mind vagy BL vagy BL aspiráns csapatban játszanak. Nem egy téli ablakban lehet megszerezni ezt a típust. Nem elég valaki franciaországból, vagy valahonnan.

A TC-nek a saját játékosokról és a piacról is minimum százszor több információja van, mint nekünk, így azt az érvet nem tudom elfogadni, hogy marhák vagy vakok és nem látják hova kellene igazolni. No meg azt sem, hogy nem akarnak.

Alapjában véve nem vág földhöz, hogy lemadtunk Salahról és Konóról. Egyikük sem hiányposztra érkezett volna. Igen tudom bosszantó 1-2 millió fontokkal lemaradni játékosokról, de drágán tanultuk meg, hogy ne fizessünk senkiért se többet, mint amennyit szerintünk ér és hosszú távon kifizetődő, ha minden piaci szereplő tudja, hogy nem hagyjuk megfejni magunkat és csak annyit fizetünk amennyit nekünk ér.

Az én kérdése(i)m a következőek lennének megfontolásra. Tud-e bárki olyan, FB, DM, CM-t mondani, aki télen csapatot váltott és illik a mi profilunkba (kor, ár, stílus)? Bevallom felületesen követtem az eseményeket, de én nem tudok. Akkor miért nem hisszük el, hogy most télen nem volt ilyen játékos a piacon? A tulajok, a TC többszörösen bebizonyították, hogy értik a munkájukat (az iparági átlagnál jobban igazolnak), nem sajnálják a pénzt HA jó a minőség lásd pl.: Sakho. No de akkor miért kell azt, feltételezni hogy hülyék??? Még egy kérdésem van jobb-e a keret, mint 2010 szeptemberében, mikor az FSG átvette az irányítást? Illetve, hogy jobb-e a keret, mint 2012 májusában, mielőtt BR érkezett? Szerintem egyértelműen igen a válasz. Érdemes-e felrúgni a stratégiánkat rövid táv miatt? Szerintem nem.

Alapvetően jó a stratégia és jó irányba haladunk, ha az FSG szezonokat nézzük: 58, 52, 61 pont után idén jó eséllyel haladunk a 70 felé (igen idén még mindig a 70 pont a cél szerintem).

IDŐ, TÜRELEM.

 Összefoglaló

guthmate: a végkövetkeztetésem: ha csak önmagában nézzük ezt az átigazolási ablakot jogos a kiakadás, de ha folyamatában és összefüggéseiben akkor nincs ok rá. Még egyszer az átigazolások kapcsán a legfontosabbak: minden igazolásnak kevesebb mint 50% az esélye, hogy bejöjjön. Évente csak limitált mennyiségben lehet a kezdő játékosokat cserélni.

McAllister: Az átigazolási stratégiánk alapvetően jó, eddig mindegyik ablakban sikerült a TC által legalább két embert hozni, akiért kifizettük a megfelelő lóvét, illetve a kezdőbe érkeztek (Cou & Sturridge ill. Sakho & Mignolet). Viszont ebben az ablakban nem sikerült a középpályát befoltozni, pedig ideiglenes megoldásokat más posztokon (Touré, Aly, Moses) szoktunk használni. Kedves TC: Elbasztátok, Béláim.