Karakteres középszer

Kezdjük a legfeketébbel mára: 1984 óta nem nyertünk Stoke-on-Trentben a bajnokságban. Gerrard 4, Touré 3, Jones 2 éves, Johnson pedig 3 hónapos volt akkor, a keret többi tagja meg még a gólyaellátóban várta, hová is pottyanhat. Jó, 25 éven át nem játszott a legfelsőbb szinten a Stoke, és a Ligakupában nyertünk is ellenük idegenben még két éve (nem is akárhogy), de a szomorú tények attól még tények maradnak. Ennek megfelelően óriási tett volna ma a győzelem, ahogy tulajdonképpen augusztusban is az volt.

Na fussunk is neki a Stoke bemutatásának. Igazából rém egyszerű dolgom van, mindenki tökéletesen ismeri a Stoke játékát, mindenkinek megvannak a prekoncepciói az angol futball nagy matuzsáleméről, szóval összességében adott egy csapat, amit senkinek nem kell bemutatni. És ez nem csak itt a blog négy falán belül van így, de szerintem egy csak Bundás 2-t néző fociszeretőnek sem lehet ismeretlen ez a jól csengő név. Ha belegondolunk, ez mekkora teljesítmény már? Mondok neveket, akik erős (azaz BL kieséses körébe rendszeresen csapatot adó) bajnokságokban a 12. vagy jobb helyen állnak: Hoffenheim, Vitória Setúbal, Hellas Verona, Guingamp, Go Ahead Eagles, Gaziantebspor, Krilja Szovjetov. Tegye fel a kezét, aki fociszeretőnek vallja magát, és háromról vagy többről hallott már, és/vagy el tudná helyezni egy vaktérképen. Pedig nem a macedón 2-ből vannak ám, ezek ugyanolyan közép/középalsó csapatok, mint a Stoke. Vagy a Fulham, és itt álljunk is meg egy szóra. Lehet akármennyire utálni a Stoke-ot – elsősorban persze azért, mert örök mumust képeznek számunkra -, de elvitathatatlan, hogy az egyik legszínesebb, legismertebb középcsapata a PL-nek. Ha választani kéne, hogy a mondjuk Fulham vagy a Stoke essen ki, én a Fulhamet mondanám, aminél szín és szagtalanabb, minden-nagycsapatnak-otthon-is-lefekszem attitűdűbb, simulékonyabb klubot nehezen képzelek el. Jó, el kell ismernem, hogy elfogult vagyok, és ez már a korai munkásságom talán első jobbnak nevezhető posztjában is meglátszott, ahol ki bírtam jelenteni, hogy a Stoke az angol futball krémje.

Legutóbb ugye augusztusban találkoztunk a Britannia rémével, és bár akkor a meccs előtt nagyon reménykedett Máté, hogy a Pulis-Hughes csere végre elhozza az általa hőn áhított kiesését a rögbicsapatnak (imádom a rögbit, és felháborít, hogy egy, a focinál sokkal tisztább, meg nemesebb sportot a Stoke-kal párosítanak össze).

Hát hogy is mondjam.
Nem jött be.
A West Ham feljutása előtti időkben lerakatunknak használt csapat az ég világon semmit sem változott, maradt ugyanaz a roppant fizikális, rakkolós Ikarus-csapat, akik voltak, és ezzel együtt megtartották a kis hazai várukat is; a Britanniában idén is csak egyszer kaptak ki, ezt egyedül a két szénhidrogén csapat tudja übereli az erődjeikkel. A Chelsea egyébként 0, a City és az Everton 1-1 ponttal távozott a Britanniából, az egyedüli győztes meg az ilyen veretlenségi sorozatokat ad hoc módon elbarmoló kiscsapat, a Norwich volt – ami persze nekünk nagyon fura Suárezzel a keretünkben, de tavaly az Arsenalt, a Cityt és a Unitedet és az Evertont is megverték a kanárik.

Jó, jó, erős ez a Stoke otthon, de pontosan kitől is kéne nekünk félnünk? A házi góllövőlista élbolya: Charlie Adam (4), Crouch (3), Assaidi (3), Ireland (2), és egyesével jönnek a többiek, köztük Pennant is, csak, hogy még több ismerős nevet dobjak a levesbe. Itt egy kicsit meg kell hasonulnom önmagammal: félek a Stoke-tól, nagyon is. Hírhedt, otthon szinte verhetetlen squad – akár katonai, akár sportjelentéssel felruházva -, de mégis, rettegjek egy olyan csapattól, aminek a legeredményesebb játékosa Charlie Adam? SRSLY? (Tegyük hozzá gyorsan, hogy a Blackpool színeiben még az Anfielden is nyert, mint MotM(!)). Mi jöhet még?

És akkor most mi a terv?

Hannobal hátulról irányít, Murdock balon, Szépfiú jobbon támad, középen meg Rosszfiú gányolja szét a buszt. Szupercsapat, imádom ha egy terv működik, Mr T, minden ami kell.

touré

Alternatív Mr T, mert nem bírtam kihagyni a poént. (A kivitelezés gyatraságáért meg bocs.)

De valójában Minyon – Johnson, Skrtel, Sakho, Aly – Lucas, Gerrard, Hendo – Sterling, Coutinho, Suarez lesz a csatasor. Nyilván a vak is látja, hogy balon védőszempontból elég lukas ez a rendszer így, és bár Assaidi nem játszhat ellenünk – dec. 26-a óta csak ő lőtt PL-gólt a Stoke-ban -, Pennant vagy Walters így is komolyabb problémákat okozhat majd ott. Johnson szerintem érdekes módon erre a meccsre össze tudja kaparni magát, a kis pihenő után, Sterling (ha Stu a padon kezd) védőmunkájával megerősítve szerintem elég lehet a formája mára.

És ez vonatkozik mindenkire. Sterling kivételével mindenki megkapta a szezonra való pihenőidejét, (Hendonak ez a félidei pihenő 15 percét jelentette az Oldham ellen, amit még sokallt is), szóval itt az ideje megtörni a leghosszabb idegenbeli PL-nyeretlenségi sorozatunkat – sőt, nem volt még PL mikor utoljára a bajnokságban ott nyertünk. És ezzel együtt pont itt az ideje még jobban bizonyítani, hogy nem, ez a szezon nem a tavalyi meg a tavalyelőtti meg az azelőtti szezon. Ez valami egészen más. Ha ez ment augusztusban, akkor most is mennie kell. Felőlem lehet a 70. percben beálló Stu 88. perces góljával, és Minyon büntetővédésével a ráadásban, csak menjen.

Ne csináljunk még egy Hull idegen meccset.