Ez Luis Suarez büntetése, és habár még lehetőségünk van a fellebbezésre, az ítélet legfeljebb csökkentésre kerülhet. Az FA úgy látszik példát akart statuálni, ami a…
A rasszistázós botrány után jön az újabb, Luis ugyanis a meccs után az őt csalózással cukkoló Fulham-szurkolóknak activityzte el a véleményét:
A tegnap esti mérkőzés – az eredménytől függetlenül – tökéletesen foglalta össze a Liverpool jelenlegi helyzetét, választ kaptunk a nagy Lucas-kérdésre is, igaz nem úgy és akkor, ahogy akartuk. Kiállítás, Reina elejtett labdája, egy kérdéses leshelyzet, két kapufa (a másodikért azért jár a respekt Downingnak), néhány egyéb, megkérdőjelezhető bírói döntés: egyszóval a szerencse sem volt velünk, de hiba lenne erre fogni. Fulham-Liverpool: 1-0.
A tegnap látott játékunkkal simán bajnokesélyesek lennénk – ezzel a gondolattal kapcsoltam ki a Sopcastot, és lássuk be, ennél jobb érzése nehezen lehetne az embernek. De azért lehetne: ha mondjuk megnyertük volna a meccset… amit egyébként majdnem olyan könnyen el is veszíthettünk volna, összességében tehát igazságos, ám bosszantó végeredményről beszélhetünk. Liverpool – City 1-1.
Bizonyára többeteknek feltűnt már, hogy míg a Terry-Ferdinand ki-fekekte-ki-nem csatában viszonylag hamar reagált az FA, a Suarez-Evra ügy már lassan egy hónapja húzódik. Mit lehet ennyit tökölni pár vallomás és néhány videófelvétel felett? A Guardian feltette a nagy kérdést: mi van, ha senki sem hazudik?
Ha szombat, akkor bajnoki forduló! – keltem nagy lendülettel, majd gyorsan eljutott az agyamig, hogy legfeljebb egy Anglia – Spanyolországra futja a mai kínálatból. Az EB-selejtezőknek már majdnem vége, így a megszokottnál is unalmasabb lenne ez a két hét, ha nem lenne egy Suarezünk, vagy ha lenne agya az FA-nek. Összegereblyéztük a legfontosabb, Liverpoolt érintő híreket.
A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van balbekkünk, Hendersonról nem derült ki semmi, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Joe Cole a Lille-nél kezd új életet, Carroll ismét gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az Everton-drukkerek pedig kritikán aluliak. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
Roy Hodgsonnal ezt a meccset elvesztettük volna, mert nem elég, hogy a mi padunkat és csapatunkat az öreg elviselhetetlen terhe nyomta volna, de ugyanez a hatalmas fék felszabadult volna a másik oldalról. A viccet félretéve szerencsénk volt, mert korán vezetést szereztünk, utána pedig a csapatnak fekvő játékot játszhattunk, és szerencsénk volt, hogy ezúttal nem bosszulta meg magát az a rengeteg elbénázott helyzet, amely ezeken a meccseken mindig iszonyatmódon szokott büntetni.
Kevés, ennyire demoralizáló 90 percet láttam Kenny regnálása alatt: volt, hogy tisztességesen elvertek minket, volt, hogy mi vertünk el valakit emberesen, volt, hogy küzdöttünk, és csak egy döntetlen lett a vége. De ez? Ez mi volt? A Norwich a Premier League új Blackpoolja, de ez nem menti fel a Liverpoolt. Kihagyott helyzetek garmadája, rossz taktika, rossz csapatteljesítmény. Így nem lesz a BL.