Az idei meccsnaptárnak és az elmaradt meccsek pótlásának köszönhetően két hónapon belül negyedszer csapnak össze fiaink a wolverhamptoniakkal. Kétlem, a csapatok tudnak újat mutatni egymásnak: lassan már mi, szurkolók is unjuk ezt a párosítást.
Este meccs, meglátogatjuk az évek óta egyik legsemmilyenebb PL középcsapatot a Crystal Palacet, egy nem túl örömteli hétközi szopóexkavátor után. Az esti időpont segít, hogy legalább ne a kajakóma vessen véget a motivációnknak egy szeles esős szottyos hamisítatlan trademark brit kiscsapat vs nagycsapat meccsen, ahol még a bíró is úgy…
A szombat esti meccsre Észak-Angliába, Newcastlebe látogatnak fiaink, egy ma már derbynek számító meccsre. Régebben ez egy kedves mérkőzés volt, egy jópofa, nagy hagyományú csapattal. No de a sok új pénz mire nem képes?
„Rövidesen fölért, egyedül, Amon Hen csúcsára, ott zihálva megpihent. A ködben nagy, sík, óriási kőlapokkal kirakott kört látott, körülötte szétmálló bástyafalat, s középen, négy faragott oszlopon magas trónszéket, amelyhez meredek lépcsősor vezetett föl. Felment, beült az ősi székbe, s úgy érezte magát, mint egy elveszett gyerek, aki fölmászik a hegyi…
Egy hónapon belül harmadszor futnak össze fiaink a farkasokkal, így túl nagy meglepetést nem fog tudni okozni egymásnak a két csapat, illetve nézőként sem valószínű, hogy valami teljesen újat mutatna ez a szombat délutáni meccs.
Brighton! Megint! De most a kupában! Sohasem látott izgalmak! Mélyenszántó belsővédők! Passzok! Cselek! Sérültek! ÚJRAJÁTSZÁS TERHE?! Minden, amire a Liverpoolnak és kedves szurkolóinak szüksége van. (Ezt a bekezdést ajánlott Dolák-Sally Róbert raccsoló porondmester hangján olvasni)
A szombat kora délutáni meccsen az idei szezon két top6-os – bár lassan inkább top7-es – alulteljesítője találkozik egymással. Amikor a tapírfasz már 10 pont (igaz, egy meccsel kevesebbet játszva), akkor bizony minden találkozónak tétje van: a másik négybe jutásért küzdő csapat ellen meg pláne.