Az elfogyasztott előétel

42
Baszk mesterünk volt csapatához látogattak Isakék tegnap délután. A délután hármas kezdés ezen a lassú, napsütött őszi vasárnapon akár egy előzésekben nem túl gazdag Forma-1-es futammal is vetekedhetett volna és ezen az sem segített, hogy beneocitránozva próbáltam ébren maradni a világ egyik legdurvább betegségéből – a férfi náthából – lábadozva.  A meccs kiharangozásába ezért besegített nekem RQ17 kolléga is.

A két friss edző eddig inkább a döntetleneket gyűjtögetve szerzett pontokat, így 3 döntetlen 1 vereség mérleggel fogadott minket a Bournemouth. Nekünk 2 nappal több idő jutott pihenni, miután a Cherries 1-2-es végeredménnyel megszerezte első győzelmét az európai haccintéren San Sebastianban. A Bournemouth 4-4-2 fogadott minket, ahol a két elől lévő támadójuk Evanilson és Christie Szoboszlait és Mac Allistert igyekeztek kivonni az építkezésünkből miközben a két szélé Araujo-t és Kerkezt támadták. Ezt úgy próbáltuk kijátszani, hogy van Dijkék magukra húzták a támadókat, majd oldalfa oldalpasszal a hátvédtársnak tiszta út nyílt Mac Allisterék felé, de ez nem sokszor működött. Így a meccs elején nehezen tudtuk eljuttatni a labdát középre Wirtz és Isak felé. A mérkőzést a hazaiak kezdték jobban, és csak Alisson bravúrjának köszönhetően nem vezettek: Evanilson sarkazása nem ért gólt a 18. percben. Az első félidő második felében aztán érzésem szerint igyekeztünk sebességet váltani és kiegyenlítettebb lett a játék képe. Az addigi 2-1-es kapura lövési és 0.11-0.9-es Xg-s statisztikánkat a félidő végére 3-7-re és 0.15-0.49-re javítottuk.

A második félidőre a hazaiak letámadását úgy próbáltuk kijátszani, hogy a két középhátvéd mellé Szoboszlai húzódott vissza, így Araujo kicsit feljebb mehetett Gakpo felé, aki pedig középpálya belseje felé húzódott szétcsúsztatva ezzel a Cherries letámadását. Araujo Gakpohoz intézett passzánál Antonio Silva kimozgott a jobbszélünk fele, és ezzel Cody szólója után nem maradt bent elég emberük az érkezőkre. (Imádok egy szép gólról olvasni.)  A meccs teljes képét nézve örülhetünk, hogy mi szereztük az első gólt, mert az a gyanúm, hogy megfordítani mi sem tudtuk volna a találkozót, és a gólunk előtt Evanilson sarkazásából vagy Christie korábbi helyzetéből (0.43 xG) ők is előnybe kerülhettek volna.

Isak találata után egy régen érzett nyugalom lett úrrá rajtam. A csapat akarata teljesült és Iraola cseréivel megerősítette a védelmünket, valamint a Neo Citrán is kifejtette hatását. A piros-feketéknek több helyzetük is akadtak, azok azonban alacsony minőségűek voltak. A végén Koumasnak is volt esélye betalálni, azonban a kapu kezébe pörgette a labdát. Összességében egy ki-ki meccsen sikerült a főleg a védelmünknek köszönhetően elkerülni, majd megszerezni az első gólt, amely után ügyesen menedzseltük a játékot.

A meccs emberének végül Jacquet-t választották, nem érdemtelenül, azonban számomra a meccs mozdulata mindenképp Alisson védése volt Evanilson sarkazása után, szerintem az alapozta meg a védelmünk magabiztosságát a meccsen. A 100+ milliós játékosaink közül Isak elkezdte törleszteni a vételárát és már most több gólja van, mint a tavalyi szezonban. Én tőle ezt a keselyű magatartást várom, hogy kevés helyzetből is képes legyen betalálni, idén eddig teljesen meg vagyok vele elégedve. Wirtz-nek viszont keresnék valami sokadik generációs viking felmenőt és benyomnám a svéd válogatottba a következő válogatott szünetre. Isakkal aludna, reggelizne, fogat mosna, surströmminget zabálna… bánom is én, csak érezzen rá a svéd csapattársának minden lépésére. Barcola egyelőre szerényen kezdett, de remélhetőleg felveszi a tempót és tudjuk úgy is használni, hogy nincs előtte terület. Gakpo újfent fantasztikus volt és a gólunkat is megint neki köszönhetjük. Mellette Mac Allisternek is kifejezetten jó meccse volt, viszont Szoboszlai, köszönhetően a labdakihozatalok miatti hátravont szerepének is, kicsit elveszett a mezőnyben. Számomra most Kerkez se lógott ki lefelé a csapatból, azonban úgy gondolom, hogy egy 6-os mellett a másik fontos pozíció egy ballábas középső védő lenne, aki tudna játszani Kerkez helyén is, pihentetve őt is, mert konzisztensen még nem tudja azt adni a csapatnak, amit minden meccsen elvárnánk tőle.

RQ17
Legyőztük az AFC Bournemouth csapatát, a hazai pályájukon. Utoljára a 2026. január 3-án kaptak ki a későbbi bajnok Arsenaltól. Ezután egy hosszú veretlenségi sorozat következett, amit végül a Manchester City tudott megszakítani az Etihadban, és most jöttünk mi, és a Vitality stadionban is megvertük őket. Ez egyáltalán nem magától értetődő eredmény, még úgy sem, hogy a veretlenségi sorozat jó részét lehozó edzőjüket pont mi raboltuk le.

Türelem. Iraolának úgy kell felhúzni ennek a csapatnak az önbizalmát és az erőnlétét is a padlóról, hogy közben új szereplőket épít be és ő maga is új kihívásokkal szembesül. Ahhoz képest ez a 0:1 egy szép eredmény. Ha elénk tesznek egy lapot az elmúlt 3 szezonban, hogy egy rendkívül fájdalmas, unalmas, de stabil 1:0-t hozzunk a Bournemouth ellen, én bármikor aláírtam volna. Voltak itt drámai győzelmek, tavaly év elején is, de az a helyzet, hogy rég éreztem magam ilyen biztonságban 1:0-ás vezetésnél, mint most. Pedig ez a csapat még sehol nem tart. A játékosok közti dinamikák, Iraola víziója, a csapat saját magába vetett hite is még csak pislákolnak.

Andoni Iraola veretlenül hozta le az első 5 meccsét a Liverpool vezetőedzőjeként. Ez utoljára Joe Fagannak sikerült 1983-ban. Ez egy nagyon kis minta, de nehéz rá azt mondani, hogy rossz kezdet lenne. A játékunkban felfedezhetők még a tavalyi fásultság jegyei, a letámadásunk szervezettsége és intenzitása sem az igazi, és a kulcsjátékosaink egy jelentős része vagy új (Barcola), vagy még nem találja a helyét a rendszerben (Dominik, Gravenberch, Wirtz), és vannak akik szerencsére berobbantották az Iraola érát a váratlanul jó formájukkal (Gakpo, Jacquet, Araujo, Alisson, Mac Allister). Első sorban azonban csapatként kell jobban működnünk ahhoz, hogy ebből győzelmi sorozat legyen – a győzelmekig pedig elfogadható útnak tűnik, ha addig nem kapunk ki.

Átlagos pozíciók a meccsen – Anfield Sector

A játékosok átlagos pozíciójából is látszik, hogy nem igazán jól egészítik ki egymást a profilok a pályán jelenleg, cserébe némi stabilitásért. Gakpo szűken tölt sok időt, zokogna a jobb szél egy felfutó Frimpongért, aki cserébe nem tud védekezni, ezért rájátszanak a csapatok, ha pályán van, szóval marad a padon. A balon Barcola és Kerkez teljesen újak egymásnak, végig hasonló területeken fordultak meg a meccsen, cserébe kurvára nem tudnak még kombinálni. Nuno Mendes után azért érthető, hogy Barcolának ezt még szoknia kell.

Cserébe Jacquet szerencsére óriási fogásnak tűnik jelenleg. Nem csak hátul brutálisan magabiztos, de olyan passzkészséggel rendelkezik, ami miatt 6-osként is megállná a helyét. Ilyen vonalak közti passzból lesz sokra szükség ahhoz, hogy bontsunk:

Egy pillanat alatt támadást csinálnak a labdabirtoklásból, meglepik az ellenfelet, ahogy Gakpo elfutása is bontott, és hozott is egy gólt „a semmiből”. Ezekben a passzokban Van Dijk, Jacquet, Mac Allister és Nyoni is kifejezetten erősek. Nehéz megindokolni, hogyha Nyoni is beérik, miért ne legyenek mindannyian a pályán, cserébe ezen képessége Dominiknek és Gravenberchnek is limitált. Nem véletlen, hogy a holland később került pályára, mint Nyoni, és ráadásul 10-es pozícióba. Iraola egyelőre egyre kevésbé bízik benne, meglátjuk merre vezet majd ez, egyelőre még nem vonnék le messzemenő következetéseket, de nem néz ki jól Ryan szempontjából. Ezt a meccset nem nyertük volna meg, ha nincsenek egyéni villanások, Ali védése, Isak hidegvére. Ettől függetlenül nem kicsinyleném le ezt az eredményt, és úgy gondolom, hogy egy korrekt szezonkezdésen vagyunk túl ezzel bezárólag.

Ti hogy gondoljátok? Mondjátok el a véleményeteket a szezonkezdésről kommentben, az első időszak legjobb játékosáról pedig ebben a kédőívben.