Andy

Most már tudható, hogy nem csak Salah, de Robertson sem lesz vörös jövőre. A szar eredmények, a nagy átalakítás talán közösen eredményezi azt a helyzetet, hogy sok szurkoló érzelmileg nehezen tart lépést a csapattal. Akik jobban bírják, azok is inkább sodródnak a meccsdömpinben. Magamat is ide sorolom.

Klopp nevével azonosított korszak vitte vissza a Poolt az Európai foci csúcsára és ez az időszak pénzügyi növekedést is jelentett, ami mögött feltételezhetjük a szurkolók számának növekedését is. Az, hogy mit csinál ez a növekmény abban a periódusban, amikor a korszak utolsó kockái is átalakulnak, nagy kérdés. Bizonyára mindenki nem fog tudni a csapattal tartani és azoknak is megterhelő ez, akik a Houllier vagy Rafa korszakban csatlakoztak, esetleg még korábban.

Amikor Dominikot leigazoltuk, furcsa volt megélni, hogy a kétezertíztes évek első felében még itthon többnyire leszart és lesajnált klubunk az egyik legdivatosabb csapat lett. Magam részéről azt gondolom, hogy sokkal könnyebben védhető gyerekként Dominik miatt kötődni a Klubhoz, mint pl. Owen miatt, de persze felnőtt fejjel már tudom, hogy nem ők azok a karakterek, akik miatt érdemes kötődni.

Talán könnyebb Robertsont elengedni, ha már Riiset vagy Fabio Aureliot is el kellett valahogy, de igazából egyik sem mérhető hozzá. Eredmények miatt sem és a skót személyisége miatt sem. A megbántott Enrique fanoktól elnézést, de gondolom, úgyis kifejezéstelen arccal vették tudomásul.

Ugyanazon az idősávon távolodnak tőlünk a dolgok. Egy irányba tűnik el az összes veszteség, legyen az családtag, szerelem, háziállat, sőt, az én generációmban sokaknak otthon, haza. És ez a kurva múltbeli átlépés csöve már borzasztóan irritált, kipirosodott, de nem lehet felköhögni a jelenbe csak úgy egy Cissét a lábtörése előtt. Egy bizonyos Everton meccs előtti Virgilt. De akármikor el tudom képzelni Gerrardot is New York mezben hála az égnek, látom Owent ülni a Real padján. Idén is sokszor szerettem volna Kerkez heéyn Robertsont látni – és bár a szerb fiú kiváló fejlődési ívet mutat, lesz még ilyen jövőre is. Persze nem, senkivel sem kellene olyat tenni, hogy odaképzelünk a helyére valaki mást. Ő van. És mivel az ember saját magától sem szabadulhat, a csapattól sem fog.

Tinédzserként óriási libidóval izzadni az előtted sétáló lányokat látva vagy csak egyet látva folyamatosan és bambulni; pár évtizeddel később sokkal kevesebb hormonnal már nem lehet úgy rátapadni a jelenre. Csak az érzés, hogy amikor a lakótelepen laktatok, ugyanabba a szemétledobóba ment a tejesflakon és a matricagyűjtemény is.

Szóval megyünk az Anfieldre. Néha szopni járunk oda, néha nem, de megmarad ez a lógó hassal bekommentelt sziklakemény vulgaritás. A fasz melyik vége meg a tejszín.

Hugo Ekitikenek legyen bármennyire is furcsa neve, Abel Xavier fodrászához jár, mert régen minden jobb volt. És amúgy tényleg jobb volt. És Hugo is felvette Saviola vagyis Quaresma után a vörös mezt, Wirtzet is elnézem Sneijder helyén, mert csak a jelen van és milyen szar lenne, ha pont ettől a vékony, pontszerű folyamatos jelentől vágna el valami és mennénk mi is a matricagyűjtemény után. Olyat hülyeség lenne leírni, hogy tanuljuk meg élvezni ezt, mert nem lehet, itt van ez a hülye hétvége, az ország egyik része biztosan gyászolni stabilan, de ebbe az irányba nem megyünk tovább – és a csapattal is az van, hogy amíg nem leszünk túl a PSG visszavágón, nem igazán lehet tudni, hogy mik is a tétek ebben a szezonban, bár érezni lehet.

Láthattuk a Klopp korszakot az elejétől a végéig és lehet, hogy látunk majd még valami hasonlót, de nem lesz Isakból Salah, Firmino meg végképp nem lesz, és nem baj, abba kell hagyni ezt a kurva integetést, mert nem vagy te ablaktörlő.

Megyünk az Anfieldre a sérvműtét után három nappal baszni. Mi baj lehet. Mivel minket úgysem kívánnak már meg, csak a fasz jó végén állhatunk a műtéti heg édeskés szagában.

Látni fogjuk Dominikot és Ryant is, Virgilt, ahogy hajtja a fiatalokat, de többnyire már csak a hangja éri őket utol.

A Fulham három meccse veretlen ellenünk, a PSG elleni meccs visszavágójára tekintettel előjött már a Barca elleni fordítás is, de az az igazság, hogy ez most egy másik csapat. Nem érdemes összevetni a két időszakot, mert az egy száz évente párszor előroduló csúcs volt, ez meg egy átmenet.

Bár kiválóan játszottunk a Galata elleni visszavágón, kis szerencsével izgalmas helyzetben találhatnánk magunkat, ha egy PSG ellen is tudnánk úgy jászani, bár azért a PSG játékosok borzalmasan gyorsak, folyamatosan ott voltak egy-két lépésre a mieinktől és fingani sem tudtunk, nem hogy eltalálni a kaput. Szerintem amikor van egy Vigriled a kapu előtt és Kvara meg Doue rohamoznak a többi hihetetlen gyors játékossal, nem nagyon tudsz mást tenni, mint szűkíted a területet. Most viszont majd a középpályán kell szűkííteni a területet, mert valahogy gólt, sőt, gólokat kell szerezni. Meglátjuk.

Fulham:

Két baj van, egyik, hogy azt a csipős, rűgús odalépős focit játszották ellenünk az elmúlt meccseken, ami ellen nem megy és ott van az ellenünk mindig 150%-on prögő Harry Wilson, aki idén már 10 gólt szerzett 6 gólpassz mellett (a legeredményesebb játékosunk a bajnokságban 11 gól 4 gólpassznál áll). Nyilván tök igazságtalan, hogy le kell játszanunk ezt a hétközi meccset ahelyett, hogy a PSG ellen készülhetnénk, de ha már így alakult, valahogy zökkentsük ki magunkat ebből a gödör mellett rogyasztó hangulatból. Gakpo, Salah, Ngumoha frissek és öt cserével meg fogjuk oldani a középpályát is Nyonival és Jonessel. Persze, kurvajó lenne, ha Endo vagy Bradley közül legalább az egyik elérhető lenne, de ez van. Szerintem Frimpong fog pihenni és kezd a három CB.

És akkor még egy sor Salahról. Nem játszott a PSG ellen, azt gondolom, hogy egy ilyen sebességű csapat ellen nem érdemes pályán tartani egy 34 és egy 33 éves játékost akkor, amikor nem tudod tartani a ritmust, mert sokkal gyorsabbak. És Virgilt nem tudjuk cserélni, mert nincs emberünk rá, a BL legjobb 8 között Gomez-Konate nem lenne elég. Lehet ezen pörögni és lehet higgadtan is kezelni. Azt gondolom, hogy ha egy ilyen edzői döntés fenyegető következményekkel járhat, akkor nemn adott minden körülmény a jó munkához, de ezt hagyjuk, nekem már kezd nagyon elegem lenni ebből a Salah mizériából. Klasszis, meg minden, de a csapatból most Andy érdekel.

Kedd éjjelre pedig már minden kiderül, foci is, más is. Nem biztos, hogy nyugodtan fogunk aludni, de most úgy tűnik, hogy a szezon tétje az, hogy a jelenlegi helyünket megőrizzük a tabellán. Meglátjuk, hogyan teljesítenek a környezetünkben lévő csapatok és mire vagyunk mi most képesek. A meccs Robertson miatt lesz érzelmes és az egész beharangben csak róla kellett volna beszélni, de még nem megy. Lesz majd tisztességes búcsúposzt is a szezon végén, de egyelőre szokjuk ezt meg. Most ő számít, végig fogja játszani a hazait és le fogjuk cserélni a 88. percben, hogy állva meg lehessen tapsolni. Azért a percért ülök majd le szombaton 18:30-kor.

Bocsánat, Attila, hogy összepainteltem a munkádat, a legnagyobb tisztelet mellett tettem és hát nyilván amikor készült a kép, még nem tudtuk, mi vár ránk a könnyed két BL meccs között.

Nézzetek közösen meccset, támogassátok egymást, én most maradok otthon.