Ne nézz hátra

Megírta az athletic, hogy a vereség magyarázatát az otthonunkhoz közel, egy kis köztéri bokorba rejtett piros termoszban találom. Vettem a cipőm, kivágtam a kertkaput és hamar meglett. Valami zörgött is benne, kinyitottam, lefelé fordítottam és négy kis szarcsimbók esett a térkőre. 

Megérte előfizetni, mert már megint teljesen képben vagyok.

A meccsről amúgy annyit, hogy a kapott gólig – 39. percig teljesen partyban voltunk, nálunk Salah hagyta ki, a másik oldalon Cherki, majd úgy tűnt, Cherki nem magától esett el, a szoft tizi visztont elmaradt. Nico O’Reilly lába viszont a 36. percben már tényleg találkozott Virgilével és jött is a teljesen jogos büntető. A félidő végéig úgy tűnt, hogy nem törtünk meg a góltól, bár Virgil nem értettem, miért ragad le a bírónál, a lefújás előtt viszont jött a beívelés, Konaté elé pattant Haaland és kíméletlenül fejelt a hosszúba.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy anyám padlásán a télen elfagyott a bojler csöve és beázott az étkező. Most volt időm a foltot szépen lefújni wallkyddel és az első félidő volt a száradási idő. Aki használt már ilyen sprayt, az tudja, hogy nem érdemes sokat szipuzni belőle, mert megárt. Egy pofon jobbról, egy ballról – gondoltam – és lenyomtam a félidőben hengerrel a felületet. A hera gold hatékony. Így kellene nekünk is működni a kapu előtt.

Második félidő, megérte visszaülni. A bajnokságban gondolom még mindenkinek megvan az a bizonyos első félidő, amikor a City ledominált minket. Nekem a meccs elején már az jól esett, hogy ez most nem történik meg, viszont az apró, talán akarattal keresett pozitívum is elveszett az 50. percben, majd jött az 57. és érdemben addig tartott a meccs.

A vendégszektor elkezdett kiürülni, a srácokból viszont nem fogyott a tartás, bár látszott, hogy ebből már kurvára elegük van. Annyira szépen teljesítettek, hogy Oliver hosszabbítás nélkül fújt a sípjába, hiába a két gól a második félidőben, de ennek szerintem mindenki örült. Én is késlekedés nélkül emeltem fel a valagamat a kanapéról és végül az egész étkezőt konyhástul kifestettem, fél 7-re el is múlt a dühöm, majd kocsiba ültem, hazajöttem és gyorsan megírtam ezt a terápiás pár bekezdést.

Most, pár órával a lefújás után azt gondolom, hogy megvolt a lehetőségünk akár arra is, hogy előnybe kerüljünk, lehetett volna ez egy szorosabb meccs is, de Salah borzalmas formában van, Virgil és Konate Gomezzel megtámasztva pedig egy Doku – Cherki – Semenyo sorhoz totál lassú. Ehhez hozzájön még az is, hogy jó volt a City, ezt el kell fogadni, mi meg hiába dolgoztunk ki helyetet – nem tudtunk vele mit kezdeni, majd a hátrányban már egyszerűen nem tartottuk a lépst. Az az egyetlen pozitívum így a végére az, hogy a 70. percig már 4 emberünk lejött, majd Salah is a 77. percben.

Stat nélkül nem alhatunk:

Azt valaki magyarázza meg, hogy a tizi és Salah kapussal szembeni 1:1-es helyzete, plusz Ekitike felédurrantása együtt hogyan lehet 0,7 xG, de az biztos, hogy a 9 lövésből illetv volna beverni kettőt. A játék képe alapján a 4:0 szerintem abszolút nem reális, de nálunk nem volt kapusbravúr és jó formában focizó támadó sem, bár Ekitike szerintem egész jól első félidőt produkált.

Haaland 2022-es érkezése óta a 12. mesterhármast szerezte. Finom volt. A City passzjátéka okos volt, a miénk inkább gépies, bár a meccs elején az átvételek, helyzetbekrülések, Wirtz és Hugo megmutatták, hogy egy stabil védelemmel a hátuk mögött nagy dolgokra lennének képesek. Most viszont a legfontosabb sem jött össze, nem szereztünk egy nyanvadék gólt sem. Sajnos a langyos letámadásunk megadta a lehetőséget, hogy a City játékosok jó döntéseket hozzanak és igazán élesen tudtak fordulni a szerzett labdák után.

Hiába voltunk jók – szerintem – a 35. perig, a City a saját kb. hasonló hosszúságú erősebb periodusában teljesen más minőségban használta ki a helyzeteit. Egy ilyen ellenfél ellen nincs 90 perc arra, hogy majd csak összejön, hanem ha 35 perc potens játékra vagyunk jók és azt ki is használjuk, az egész meccs alakulhatott volna máshogy. Így viszont már megint nekiszaladtnuk a betonfalnak, az ellenfél meg volt annyira jó, hogy a hajrában már ne abuzáljon minket.

Szerdán folytatjuk. Én ott leszek a képernyő előtt, bár már nem én foglak titeket a meccs előtt feltüzelni – vagyis azt, aki addig nem önti le magát benzinnel. Kitartás srácok, koncentráljunk Bálint jövendölésére, bármennyire irreálisnak tűnik. Soha ne nézz hátra.