Pontrúgásspecialisták

Rob Edwardsnak meg kell fordítania a csapatról kialakult képet és egyelőre sikerrel teszi. A farkasok teljesítménye a szezon végén már nem lesz rekordgyenge, elkerülték a megszégyenülést. Edwards a 13. forduló óta csapatra gyakorolt hatása egyértelmű, egy totálisan padlón lévő csapatot tudott olyan szintre felrántani, hogy ma már bárki ellen jók a pontszerzésre.

Wolverhamptonban egyébként nem csak a vezetőedző változott, a vezetőségben Jeff Shi sem mentette át az állását az új évre, a Fosun Sports Group (egy másik FSG) helyére névrokonát, Nathan Shi-t ültette le, összesen tizenegy stábtagot cseréltek ki. Jeff Shi egyébként 9 éve dolgozott a klubvezetésben, az ő időszaka egyértelműen egy sikerperiódus volt a farkasoknál akkor is, ha földbeállás lett a vége.

A saját Wolverhampton meccseken kívül nem láttam a farkasokat játszani, így nem mennék bele, hogy milyen játékelemek változása hozta meg az erős középcsapat teljesítményt.

Januártól a Molineuxban 6 meccset játszottak, a mérleg 2 győzelem, 2 vereség, 2 döntetlen. Nekünk egy olyan eredmény tűnhet csak elfogadhatónak, ami 20%-os valószínűséggel fordul elő. Minden más csalódás. Az idei 1,7-es meccsenkénti átlagos pontgyűjtést fel kell húznunk 2-re, bár akit idén bajnoknak várok, a City is csak 2,1 pontot szerez fordulónként, de az Arsenal 2,2 (az első 28 meccsel számolva) meccsenkénti pontja az átlagosan Angliában a tabellát vezető csapathoz képest nem meggyőző, mi tavaly ilyenkor 2,44-et hoztunk. A viszonylagos gyenge formánkban pont ez a legfájóbb: valaki már megint híg teljesítménnyel fog aranyat kapni a végén. A lesajnált, szerencsésnek mondott Leicester is 2,1 felett volt a bajnoki évében, ami lehet, hogy idén is elég lenne a végére.

Érdekesség, hogy a PL öröktáblázatát (kicker.de) 1,68.as átlaggal vezetjük. Kár, hogy pont az Arsenalt kellene magunk mögött tartani. Egyébként a Wanderers 12. az örökranglistán – de az a helyzet, hogy mi most nem foglalkozhatunk még az idei helyezésükkel sem, csak és kizárólag a jelenlegi formájuk a mérvadó.

Foglalkozzunk magunkkal

Hugo Ekitike 11 bajnoki találata majdnem kétszerese Gakpo (igen, Gakpo) 6 góljának, aki még így is a 2. legeredményesebb támadónk. Persze, a nagyon sok játékidő alatt gyűjtötte ezt össze, így annyira azért nem veszélyes ő.

Rio az egyetlen találatával is 103 percenkét szerez gólt, hiszen összesen ennyit volt a pályán és egyszer volt leredményes. Érdemes ezzel összevetni azt is, hogy idén a bajnokságban a 85. perc után 10 gólt szereztünk, ami a 47 összes találatunk tükrében hatalmas szám. Azért az látszik, hogy Hugo messze a legveszélyesebb támadónk. Salah, amióta visszatért Afrikából 3 gólpasszt ért el, Arne mellett szól, hogy mióta leültette a padra november 30-án, mindössze két bajnokit veszítettünk el 16 forduló alatt, az egyiket pont akkor, amikor visszatért, a másik pedig a City elleni. Nem boncolnám ezt tovább, mert tudom, hogy akkora helyi hős ő, hogy nagyon megosztó dolog akármit is mondani róla, sokakban haragot vált ki, cseszegetni meg szerintem senkit sem kell egy szurkolói oldalon. A klasszisunk pedig nyáron már 34 lesz, így azért a számai nem csak róla szólnak, hanem az anatómiáról is. Azt is meg kell említeni, hogy az első 5 győztes találkozónkon 4 kanadai pontot hozott, majd októbertől az Afrika kupáig 3-at és ehhez képest most inkább javuló formában van akkor is, ha az elmúlt két meccsen nem termett babér. Posztriválisa Isak visszatéréséig nincs, hiszen Frimpong nem fog kiszabadulni idén már a jobb-bunkó szerepkörből. Frimpongnak idén összesen 544 játékperce van, ami édeskevés és hatalmas dolog lenne, ha a hátralévő 10 bajnoki fordulót lenyomná és még van FA kupa meg BL is.

Viszont, a helyzet az, hogy a támadóink esetén nem csak a forma dönt, hanem más is, majd még visszatérek a témához, amit Rio esetén már az előző posztban megpiszkáltam. Nézzük az egészet két lépést hátrébb lépve: egy hosszú meccsnek is felfogható két találkozó jön. Kedd este bajnoki – farkasok idegenben, péntek 6-a – FA, újra farkasok és végül 10-én Isztambul.

Logikus lenne ma a BL odavágó kezdőjét a pályára várni, mert a formajavuláshoz hozzátartozna, hogy növekszik az összeszokottság, viszont nincs komplett B csapatunk a hétvégi FA meccsre, márpedig Rio és Chiesa mellé kell valaki még előre, középre Nyoni és Jones mellé szintén kell valaki és hátul meg Robertson és Gomez mellé kell két ember, az utolsó FA meccsen pedig kapus poszton sem rotáltunk.

A csapat igazi visszaesése pont az Isztambuli Galata meccsel kezdődött. Azután többször idegenben játszottunk a szigeten, de kicsit messzebb – Londonban. A Molineux stadion Kirkby-ból 2 óra lesz busszal, a Liverpool – London közé húzott egyenes első 1/3-nál található. Mivel ilyenkor a játékosok még kevesebb időt töltenek a családjukkal, extrém sokat utaznak és kevesebb idő marad edzésre, megnő annak a jelentősége, hogy mondjuk most Dominik Alexissel és Ryannel tolja együtt 70 percet, majd az távozik, aki hétvégén is játszani fog. Emellett Gomez biztosan játszik, hogy Frimpong ne 90 percet kapjon. Ha valaki hátul megsérül, azzal a visszafogott rotációs lehetőség is szertefoszlik, ami most abból állna, hogy Gomez az FA-ben Konate helyén kezdhessen.

Leoni kieséséért senkit sem lehet okolni, az a sérülés tervezhetetlen volt, viszont a maradék 3 CB, akikből kettő sokat sérült, bevethető, Konate pedig tavaly és idén is sokat játszik. Ezzel szemben feltételezhetjük, hogy Frimpong visszatérő combhajlító sérülése terhelésből fakadó sérülés, a legjobb talán az lenne, ha ma a hajrára jönne 30 percért, a hétvégén kezdőként kapna 70-et és Isztambulban akár 90-et. Így viszont újra Gomezt várom a kezdőbe.

A WHU ellen a meccs elején inkább 4:4:3 volt, mint duplaszűrő és szerintem Isztambulban is egy olyan kezdő kellene, ami agresszíven működik a középpályán. Viszont a duplaszűrős rendszer elengedése azt is jelentené, hogy a középső védőink, akik nagy terhelést viselnek el, magasabban helyezkednek és megnő a sprintjeik hossza. Szóval valami hibrid rendszer kellene ide, a letámadást alkalmazó 10-15 percben más és utána megint duplaszűrő.

Pedig Ryan a szezon előtt abban bízott, hogy aktívabban részt vehet a támadásokban, a szezon elején többször rá jött ki az átlövés és eredményes is volt, majd a kudarcos időszakban szépen visszatért a tavalyi szerepébe. Egy ilyen helyzet motivációs szempontból kevésbé előnyös, márpedig egy sikeres BL tavasz egy kirobbanó formában játszó Ryannal képzelhető el, nélküle annyira nem látom ezt. Ezzel ellentétben Dominik sokkal kellemetlenebb helyzetbe került, hiszen egy számára vonzóbb pozícióban egy újonc Wirtz játszhatott és valljuk be, nagyon lassan érte el a tőle elvárt formát, Szoboszláj meg ment hátra takarítani és ugyancsak ő élte át a VB kizúgást és az ő szerződéséről kell most tárgyalni.

Ha rajtam múlna, Dominik lenne a hétvégén az első 60 percben a harmadik támadó, hogy gólt tudjon szerezni, akit esetleg Hugo válthat. Persze, még egy csomó más elképzelés is jöhet, kiváncsan várom a rotáció alakulását, mert az első isztambuli meccsre gondolva most itt érzem a súlyt.

És akkor még pár szó a formajavulásunk mögötti legfontosabb tényezőről, a rögzítettek védekezéséről.