Pontrúgásspecialisták

Két Wolverhampton létezik: egy idei és egy tavalyi, mármint január előtti. Jó lenne a tavalyival játszani még egyet, bár december 27-én is úgy ültünk le a képernyő elé, hogy végre egy szar formában lévő csapat. És kaptunk egy szenvedős meccset, aminek az első félidejében két perc alatt két gólt tudtunk szerezni, majd egy inkább elveszített második félidőt. Patetikusnak tűnhet, mégsem túlzás azt mondani, hogy ott, december 27-én a félidőben ellenünk fordult meg a Wolves formája.

Az ellenünk lejátszott meccsükkel együtt 18 találkozó alatt 2 pontot szereztek, utánunk 11 meccs, 11 pont a mérleg, mindössze 4 vereség. Ez egy irgalmatlan formajavulás és csak azért nem ér bentmaradást, mert a szezon első felét rekordgyenge eredményekkel teljesítették. Ha fenntartják ezt a formát, akkor 22 pont lenne a vége, ami várhatóan szintén utolsó helyezést fog érni, a bentmaradáshoz a hátralévő 9 meccsen várhatóan a 2-es szerzett pontátlag sem lenne elég.

Rob Edwards december 11-én ült le a padra. Azóta láthatóan eltanulta Klopp gólörömét, hívja fel rá a figyelmet az Atletic; az oldalvonal melletti szaladással és a levegőbe csapkodással együtt. Február 18-án 2:2-es döntetlent értek el az Arsenal ellen, majd 27-én 2:0-ra verték a Villát. Két kőkeményen védekező csapat ellen sikerült duplázni, persze, a két szezon első felében kimagasló csapat sem ugyanaz már. A Villa 13 fordulót hozott 2,8 pontos átlaggal, ami valami elképesztő, de az utolsó 10 fordulóban visszaestek meccsenkét átlagosan 1,3 szerzett pontra, ami csak hajszállal jobb, mint a feltámadt Wolves teljesítménye.

Rob Edwardsnak meg kell fordítania a csapatról kialakult képet és egyelőre sikerrel teszi. A farkasok teljesítménye a szezon végén már nem lesz rekordgyenge, elkerülték a megszégyenülést. Edwards a 13. forduló óta csapatra gyakorolt hatása egyértelmű, egy totálisan padlón lévő csapatot tudott olyan szintre felrántani, hogy ma már bárki ellen jók a pontszerzésre.

Wolverhamptonban egyébként nem csak a vezetőedző változott, a vezetőségben Jeff Shi sem mentette át az állását az új évre, a Fosun Sports Group (egy másik FSG) helyére névrokonát, Nathan Shi-t ültette le, összesen tizenegy stábtagot cseréltek ki. Jeff Shi egyébként 9 éve dolgozott a klubvezetésben, az ő időszaka egyértelműen egy sikerperiódus volt a farkasoknál akkor is, ha földbeállás lett a vége.

A saját Wolverhampton meccseken kívül nem láttam a farkasokat játszani, így nem mennék bele, hogy milyen játékelemek változása hozta meg az erős középcsapat teljesítményt.

Januártól a Molineuxban 6 meccset játszottak, a mérleg 2 győzelem, 2 vereség, 2 döntetlen. Nekünk egy olyan eredmény tűnhet csak elfogadhatónak, ami 20%-os valószínűséggel fordul elő. Minden más csalódás. Az idei 1,7-es meccsenkénti átlagos pontgyűjtést fel kell húznunk 2-re, bár akit idén bajnoknak várok, a City is csak 2,1 pontot szerez fordulónként, de az Arsenal 2,2 (az első 28 meccsel számolva) meccsenkénti pontja az átlagosan Angliában a tabellát vezető csapathoz képest nem meggyőző, mi tavaly ilyenkor 2,44-et hoztunk. A viszonylagos gyenge formánkban pont ez a legfájóbb: valaki már megint híg teljesítménnyel fog aranyat kapni a végén. A lesajnált, szerencsésnek mondott Leicester is 2,1 felett volt a bajnoki évében, ami lehet, hogy idén is elég lenne a végére.

Érdekesség, hogy a PL öröktáblázatát (kicker.de) 1,68.as átlaggal vezetjük. Kár, hogy pont az Arsenalt kellene magunk mögött tartani. Egyébként a Wanderers 12. az örökranglistán – de az a helyzet, hogy mi most nem foglalkozhatunk még az idei helyezésükkel sem, csak és kizárólag a jelenlegi formájuk a mérvadó.

Foglalkozzunk magunkkal

Hugo Ekitike 11 bajnoki találata majdnem kétszerese Gakpo (igen, Gakpo) 6 góljának, aki még így is a 2. legeredményesebb támadónk. Persze, a nagyon sok játékidő alatt gyűjtötte ezt össze, így annyira azért nem veszélyes ő.

Rio az egyetlen találatával is 103 percenkét szerez gólt, hiszen összesen ennyit volt a pályán és egyszer volt leredményes. Érdemes ezzel összevetni azt is, hogy idén a bajnokságban a 85. perc után 10 gólt szereztünk, ami a 47 összes találatunk tükrében hatalmas szám. Azért az látszik, hogy Hugo messze a legveszélyesebb támadónk. Salah, amióta visszatért Afrikából 3 gólpasszt ért el, Arne mellett szól, hogy mióta leültette a padra november 30-án, mindössze két bajnokit veszítettünk el 16 forduló alatt, az egyiket pont akkor, amikor visszatért, a másik pedig a City elleni. Nem boncolnám ezt tovább, mert tudom, hogy akkora helyi hős ő, hogy nagyon megosztó dolog akármit is mondani róla, sokakban haragot vált ki, cseszegetni meg szerintem senkit sem kell egy szurkolói oldalon. A klasszisunk pedig nyáron már 34 lesz, így azért a számai nem csak róla szólnak, hanem az anatómiáról is. Azt is meg kell említeni, hogy az első 5 győztes találkozónkon 4 kanadai pontot hozott, majd októbertől az Afrika kupáig 3-at és ehhez képest most inkább javuló formában van akkor is, ha az elmúlt két meccsen nem termett babér. Posztriválisa Isak visszatéréséig nincs, hiszen Frimpong nem fog kiszabadulni idén már a jobb-bunkó szerepkörből. Frimpongnak idén összesen 544 játékperce van, ami édeskevés és hatalmas dolog lenne, ha a hátralévő 10 bajnoki fordulót lenyomná és még van FA kupa meg BL is.

Viszont, a helyzet az, hogy a támadóink esetén nem csak a forma dönt, hanem más is, majd még visszatérek a témához, amit Rio esetén már az előző posztban megpiszkáltam. Nézzük az egészet két lépést hátrébb lépve: egy hosszú meccsnek is felfogható két találkozó jön. Kedd este bajnoki – farkasok idegenben, péntek 6-a – FA, újra farkasok és végül 10-én Isztambul.

Logikus lenne ma a BL odavágó kezdőjét a pályára várni, mert a formajavuláshoz hozzátartozna, hogy növekszik az összeszokottság, viszont nincs komplett B csapatunk a hétvégi FA meccsre, márpedig Rio és Chiesa mellé kell valaki még előre, középre Nyoni és Jones mellé szintén kell valaki és hátul meg Robertson és Gomez mellé kell két ember, az utolsó FA meccsen pedig kapus poszton sem rotáltunk.

A csapat igazi visszaesése pont az Isztambuli Galata meccsel kezdődött. Azután többször idegenben játszottunk a szigeten, de kicsit messzebb – Londonban. A Molineux stadion Kirkby-ból 2 óra lesz busszal, a Liverpool – London közé húzott egyenes első 1/3-nál található. Mivel ilyenkor a játékosok még kevesebb időt töltenek a családjukkal, extrém sokat utaznak és kevesebb idő marad edzésre, megnő annak a jelentősége, hogy mondjuk most Dominik Alexissel és Ryannel tolja együtt 70 percet, majd az távozik, aki hétvégén is játszani fog. Emellett Gomez biztosan játszik, hogy Frimpong ne 90 percet kapjon. Ha valaki hátul megsérül, azzal a visszafogott rotációs lehetőség is szertefoszlik, ami most abból állna, hogy Gomez az FA-ben Konate helyén kezdhessen.

Leoni kieséséért senkit sem lehet okolni, az a sérülés tervezhetetlen volt, viszont a maradék 3 CB, akikből kettő sokat sérült, bevethető, Konate pedig tavaly és idén is sokat játszik. Ezzel szemben feltételezhetjük, hogy Frimpong visszatérő combhajlító sérülése terhelésből fakadó sérülés, a legjobb talán az lenne, ha ma a hajrára jönne 30 percért, a hétvégén kezdőként kapna 70-et és Isztambulban akár 90-et. Így viszont újra Gomezt várom a kezdőbe.

A WHU ellen a meccs elején inkább 4:4:3 volt, mint duplaszűrő és szerintem Isztambulban is egy olyan kezdő kellene, ami agresszíven működik a középpályán. Viszont a duplaszűrős rendszer elengedése azt is jelentené, hogy a középső védőink, akik nagy terhelést viselnek el, magasabban helyezkednek és megnő a sprintjeik hossza. Szóval valami hibrid rendszer kellene ide, a letámadást alkalmazó 10-15 percben más és utána megint duplaszűrő.

Pedig Ryan a szezon előtt abban bízott, hogy aktívabban részt vehet a támadásokban, a szezon elején többször rá jött ki az átlövés és eredményes is volt, majd a kudarcos időszakban szépen visszatért a tavalyi szerepébe. Egy ilyen helyzet motivációs szempontból kevésbé előnyös, márpedig egy sikeres BL tavasz egy kirobbanó formában játszó Ryannal képzelhető el, nélküle annyira nem látom ezt. Ezzel ellentétben Dominik sokkal kellemetlenebb helyzetbe került, hiszen egy számára vonzóbb pozícióban egy újonc Wirtz játszhatott és valljuk be, nagyon lassan érte el a tőle elvárt formát, Szoboszláj meg ment hátra takarítani és ugyancsak ő élte át a VB kizúgást és az ő szerződéséről kell most tárgyalni.

Ha rajtam múlna, Dominik lenne a hétvégén az első 60 percben a harmadik támadó, hogy gólt tudjon szerezni, akit esetleg Hugo válthat. Persze, még egy csomó más elképzelés is jöhet, kiváncsan várom a rotáció alakulását, mert az első isztambuli meccsre gondolva most itt érzem a súlyt.

És akkor még pár szó a formajavulásunk mögötti legfontosabb tényezőről, a rögzítettek védekezéséről.

A képen egy szögletet látunk, ahol védekezünk. A névvel feltüntetett játékosok közül csak Robertson nincs 190 centi. Ők zónát védekeznek. Nekem úgy tűnik, az a cél, hogy ha a beívelést követő első fejes az ellenfélé, akkor az a berobbanó négyesből legyen valaki. Első fejesből nem szoktunk gólt kapni, viszont a kosaras nyelven szólva a lepattanót gyakran az ellenfél kaparja össze – ez különösen igaz a hosszú bedobásokra.

Mivel a hosszún és a röviden is áll magas ember, így az ellenfélnek nehéz megcsúsztatnia a beadást és kisebb az esélye a lepattanónak. A két CB a kapus előtt áll és a röviden-hosszún két magas ember akkor is, ha arsenalos szögletre készül az ellenfél és az ötösön belül a kapust igyekeznek zavarni. Hat magas embert viszont kevés PL csapatban találunk, Ryan, Gakpo, Ekitike szerepe pedig eléggé rögzítve van. Korábban kitértem arra, miért is kell pl. Gakpot fenttartani akár Rio kárára is. Ha Rio és Chiesa egyszerre kezdenek pl. az FA meccsen, akkor a harmadik támadónak magasnak kell lennie, nem lehet Salah, akire majd az előreívelés mehet, mert felívelni abban az esetben vagy Riora vagy Chiesara fogunk. Inkább várnám azt, hogy a 16-os vonalára megy Chiesa kivágni a zónázók által kifejelt labdát, Rio elöl van, a többiek (nem zónát védekező legmagasabbak) pedig vegyülnek a berobbanókkal – emberfogásban. Az emberfogást végrehajtók közé sem az igazi Salah, oda is sokkal jobb pl. egy Dominik, de ahhoz, hogy Domi mehessen a berobbanók közé, rövidre és hosszúra Ryan mellé kell egy magas támadó. Ha két magas támadónk van, két magas ember szaladhat a befutókkal. A keretünk adottságát tekintve minden megvan ahhoz, hogy a szögleteknél sikeresen szerepeljünk, nem hiába cseréltünk embert a stábban. A támadó szögletekhez is visszatérünk majd, ha marad a WHU elleni eredményesség.

Mivel az Arsenal a szezon első fordulójában bemutatta az új generációs szögletét, régóta tudható, hogy a játékvezetés ezt hagyja. Ennek megfelelően ha BL indulás a tét, alkalmazkodnunk kell az ágyúsok által kezdeményezett változásokhoz. Az elmúlt hét meccsen büntetők nélkül pontrúgásból gólt tudtunk szerezni és sokkal kevésbé kell félnünk egy-egy szögletnél – a hosszú bedobás, megcsúsztatás, lepattanó kombináció védekezése még fejlesztésre szorul. A pontrúgások sikerességéhez kellett Dominik, aki talán a világon a legjobban lő szabit messziről és kellett egy kiemelkedő reagálási képesség, amit meccsek közben is gyakran bemutatunk, de taktika terén folyamatosan jönnek a változtatások, ha szükséges, eredményesen megtörtve a szar periódusokat. Láthattuk ezt az Inter elleni 4 középpályás rendszerrel lehozott meccsen és láthatjuk most is, hiszen az egymás utáni hét nem büntetőből szerzett pontrúgás gól a legjobb mutató idén a PL-ben. Szóval vegy olyan utilitarista vezetőedzőnk van, akit nem zavar, ha nem akciógólt szerzünk, ha pontrúgásokat kell hyakorolni az edzéseken, akkor szerzünk gólt úgy. Nekem úgy tűnik, a hangsúly inkább a reagáláson, alkalmaszkodáson van, és nem azon, hogy majd egyel többet lövünk. A címet olvasva gondolom azt vártad, hogy a soron következő ellenfelünkkel akarok ijesztgetni, de nem.