90 perces dokumentumfilm a kudarckezelésről

Sokszor éreztem már kötődést a csapat helyzete és az élethelyzeteim között. Nem akarok a személyesbe bővebben belemenni, erre tökéletesen alkalmas a pszichológusom.

Az elmúlt félévben egy cipőben jártam a csapattal: A Liverpool 3.0 és én sem tudtam kudarcot kezelni az előző félévben.

Ezen a ponton elengedem magam és csak folytatom a sort a Liverpoolal.
Átjárta a csapatot a maladaptív perfekcionizmus. Ennek elemei  újdonságok, ha végigmegyünk a csapaton, de ha ezt a fogalmi keretet kibontom, új megvilágításba tudom helyezni az idei Liverpoolt.

A maladaptív sémák lényege, hogy nehezítik az alkalmazkodóképességet, károsak az egyénre (vagy egyének egy csoportjára, lásd egy futballcsapat) és rontják a teljesítményt. Ezek olyan ösztönszerű viselkedések, amik évek óta bennünk ragadtak, nem ismerjük fel, vagy tagadjuk egyáltalán a létezésüket, de főleg azt, hogy károkat okoznak.

Ha ezek a sémák a perfekcionizmussal párosulnak, akkor a legkisebb kudarcélményt is egy traumaként kezeljük, ami összezuhanással párosul. Például, ha 2-1-nél kap egy gólt egy bizonyos futbalcsapat és teljesen szétesik, hogy utána kapjon mégegyet. Ismerősen hangzik, ugye…

Nem pusztán az volt a baj az elmúlt félévben, hogy gólokat kaptunk Kerkezről, Konatéról vagy Van Dijkról.
Sokkal inkább az, ahogy reagáltunk rá. Az egész csapat összezuhant, mindenki összeroskadt és ami még rosszabb: egymásra mutogattunk.

Így lett a második Leeds elleni találkozó 2-2, így nem nyertünk a Burnley ellen a második meccsen és ennek a mentális összezuhanásnak köszönhető, hogy elvesztettük a United, Chelsea és egyéb ki-ki meccseket. Ilyen volt a gödörben dagonyázni.

Hogy mik az okok, arról már sokat beszéltünk a fórumon. Vékony keret, rengeteg új játékossal, a régiek összezuhantak, főleg Macca, Gakpo és Konaté.

Azért beszélek erről, mert ezen az íven sosem jó lenni, de akkor is ki kell mondani: lent vagyunk és van út felfelé. Ennek a keretnek, aminek az egyik fele már ért el sikereket, ki tud mászni belőle.

Egyszerű dolog kell hozzá, tényleg egy szó: sikerélmény.

Megvan az az ember, aki miután kibaszták a munkahelyéről elmegy bebaszni, levarr egy nőt és egy szempillantás alatt jobb a hangulata?

Az a helyzet, hogy néha ez kell.

Néha meg kell alázni tejszínen egy Qarabaqot és el kell kezdeni a grundfoci alapjait elővenni, ha nem mennek a komplex sémák. Ennek a csapatnak nem elsősorban a játékkal, vagy a taktikával volt baja (akkor erről nyilatkozna Ornstein és Jimbo, hogy a játékosok ezt érzik).

Hanem a játékhoz való hozzáállással. Annak mentális háttereivel. Ez az, amit Slot nem tudott (vagy akart kezelni), nekem úgy tűnik azért, mert idáig eltagadta a jelentőségét (erről lentebb).

Tavaly azért nyertünk bajnokságot, mert Slot folyamatosan jól menedzselt 90. percnyi játékot (még ha szar is volt a teljesítmény, akkor is ki tudtuk kaparni a győzelmet, mert nyugodtak és effektívek voltak a fejek. Adaptív volt a gondolkodás, hogy így mondjam, rendezni tudta a kudarcélményeket.

És ha nem ment úgy, akkor be tudta hozni Diaz helyére Gakpot, vagy a meccs végeire Endót ésatöbbi).

Lábjegyzet ide: Tegnap néztem meg a Chelsea-WHU meccset, amikor félidőben 2-0-nál Roseniort mutatta a kamera, aki ahelyett, hogy bármi miatt aggódna, higgadtan jelezte Cucurellanak, Joao Pedronak (meg egy harmadik nem releváns személynek), hogy most ők jönnek majd, készüljenek. A 2 csere 3 gólban vette ki a részét. Nem nehéz ez a futballmenedzselés, csak idén Arne szarik bele a cseréibe.

Ami hiányzott szerintem az idei csapatból a mai napig, az nem a tűz, hanem az üllő, ami tartást ad neki.
A tempó többnyire jó volt, de amikor felmentünk a támadásépítéshez, hirtelen nem volt tudomány arra, hogy hogyan is tovább.

Fejetlen kormoránként tett bele 11 játékos apait anyait, mindent, amit tudott, de nem volt szó benne csapategységről, közös munkáról pedig nem igazán lehetett beszélni.
Tökéletes lesz a mai találkozó ellenpéldaként. Ugyanaz a szar ömlött ránk az első 32 percben, ami eddig. Középpályás átmenetekből egy jól kivitelezett akció Gordon részéről (Aki egészen az első félidőig tökéletes hamis 9-est hozott, Soós Márk remekül levezette őt a stúdióban).

Megint vártam azt az összezuhanást és az egymásra mutogatást. Amikor Van Dijk a mély sóhaj után elkezdte angolul közölni a többiekkel, hogy Calma, calma, a kezeivel pedig arra kért mindenkit, hogy zárjanak össze. Na ott, az volt az a pont, ahol azt éreztem, hogy ez a mai más lesz. Az egész csapat ahelyett, hogy beroskadt volna, inkább elővette a régi vagy új Emre Cantól örökölt öltönyét, leporolta és addig ütötte a vasat, amíg az edzőközpontban kitalált tervek meg nem valósultak.

Röviden összefoglalva: mindenkinél jobb hangok lettek a fejekben.

Jó megoldásokat hoztunk egy kellemesebb de még mindig hatékony tempóval és csodálatos megoldásokkal.
Az idei félévet úgy néz ki az fogja meghatározni, hogy milyen meccset játszik Ekitiké és Wirtz. Előbbi a fő góllövőnk lett, tőle várjuk, hogy befejezzen és ebben rendkívül hatékonyan helyt is áll. Remek megoldásokkal véteti észre magát és egy egész világot emlékeztet egy Peter Crouch és Joel Matip hibrid mozgáskultúrával rendelkező Fernando Torresre, miközben emberileg a morális ekitikétett Daniel Sturridgetól vette. Én ezt a csomagot elnevezem most „szupernégernek”.

Hogy még egy kicsit vele és egyúttal a 2. góllal foglalkozzak: emlékeztek mi volt a kritikám Darwinnal kapcsolatban?
Hiányzik benne az a tipikus vadászösztön.

Na most nézd meg ezt a gólt.
1. lépés: felméri a helyzetet
2. lépés: sokkal hamarabb eldönti fejben, hogy ő ezt eképpen fogja játszani
3. lépés: Végigviszi és bebassza.

Ezek után mi jelenik meg kritikaként?…Nagy az arca. :D

Hát bazdmeg.
Mintha egy politikus azzal kritizálna egy üzletembert, hogy az energiaválság kellős közepén duplájára növelte a profitját.

Ez Heki erénye, hogy ő leszarja kivel jön szembe, ő le fog állni a pápával vitatkozni, ha az egyik zsinatot másképp értelmezi. Ő leszarja, hogy Dan Burn mennyire egy tuskó, hát duplázott a Newcastle ellen.
Áldom az eget, hogy nem hallgatott rám a transfer comitee. Sőt, lassan ott tartok, hogy inkább minden igazolást megkérdőjelezek, csak úgy, mint Gravent és őt. Valahogy a legjobban ők válnak be, leszámítva Wirtz, Macca, Szoboszlai, Kerkezt és Nunezt.
(őket egyelőre még a másik oldalra soroljuk, bár Kerkezről kiderülni látszik, hogy nem egy ostoba játékos).

Kiemelhetek és ki is fogok emelni még pár embert, ma A++++ effortot művelt le mindenki. Pont annyira volt effektív és kellemes a tempó, ahogy azt én szeretem.

Most, hogy hosszú idő után volt ennek a csapatnak gerince, a legyengébb egyének is remekül kapcsolódtak a játékhoz.
Kezdve Salahval, aki az első félidőben megint ráerősített a kritikákra, a második félidőre nagyon feljavult és gólpasszt is jegyzett. Ahogy írtam korábban, voltak ilyen időszakai, amikor több meccsen át nem ment neki, érdemes lesz figyelni hova tud nyúlni a City ellen.

Zárásként beszélni kell Konatéról és az utolsó gólról.

A gól maga nem volt a legszebb, de nem a gólban keresendő az egész szépsége. Ibou megerősítette vasárnap azt a tézist, hogy az ember a legnehezebb időszakában a legerősebb.
Olyan teljesítményt vett elő, amit nagyon rég nem láttunk. Addig harcolt, amíg bírta szusszal És még mindig szurkolok neki, hogy írjon alá, mert nekem az ő személyisége elképesztően hiányozni fog ebből a csapatból.

A gól utáni pillanat pedig a Liverpool. Az a nagybetűs. Lehet bármennyire is showműsor ez a játék, mehet bármilyen rossz irányba a futball, a Liverpool itt van, itt volt és itt lesz.

Az idő hiányában ma legyen elég ennyi. Hamarosan hármas sípszó és kezdődik a City elleni meccs.

Ugyanez az elvárásom Arne. Ha így játszunk a City ellen, ezzel a hozzáállásal, mi fogunk nyerni. Majd írok egy beharangot a holnapi kiharangban.

Meccsnézős helyszínek kint. Jó szurkolást vörösök.