Ha negyvenéves elmúltál

Kinézel az ablakon. Saras idő, köd talán éppen nincs, de kimenni sincs sok értelme. Én nem tudhatom, mit nem csináltál meg a ház körül, mivel úsztál el otthon, talán neked sem jut az eszedbe hirtelen semmi. Persze, be is verhetnél pár sört a meccs helyett, de az meg később lehet kellemetlen. Ha túl leszünk a szombati ebéden és a kutya is kikakálta magát, nincs mit tenni, le kell ülni ezt a meccset is. Hogy követi-e másnaposság, fejfájás azt nem tudni, de biztos, hogy szar meccseket már láttunk eleget. Igazából Rafa időszaknak is volt kellemetlen része, Hodgsonénak csak az volt, Kennyvel sem volt minden fenékig tejfel, a BR korszaknakot is inkább Luis vitte el a hátán, aztán Stu, amikor nem volt sérült. Nagy focit Klopp alatt láthattunk, de ott is Virgil érkezése után a Covidig lángolt a szerelem, előtte azért a játék látványos átalakítása és a fékek eltávolításán volt a hangsúly. Én azt is éveztem. A Covid után azért rághattuk a körmünket, hogy ki tudja, hány szezon van még az öreggel, mégsem nyúlunk a zsebünkbe, hogy kihozzuk belőle a maximumot és ilyen fostos CB sérüléses szezonokkal kellett megtűzdelni egy kivételes korszakot.

Most úgy tűnik, hogy az Arne korszak egy középen kezdett kakaóscsiga, de megveted azokat, akik kidobják a pizza szélét a kukába. Vagyis nem tudom, honnan is tudhatnám – én a széléről szoktam kezdeni a csigát, szarabb korszakban szerettem meg a klubot, amikor a mú teljesen más ligának tűnt, majd jött a Chelsea gázos időszaka és nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi rögvaló a vizes ruha, amit még levenni sem lehet.

Az FSG eljövetelét, majd a struktúrát, a döntési stratégiákat a Jakuzzi folyamatosan vázolta nekünk, végül megírták a Könyvet, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, aki kezdi úgy érezni, a gyors vásárlás és a divatos hullámokra való felkapaszkodás, invesztálás lenne a siker útja.

Hát nem. Klopp után mindössze holland bajnoki tapasztalattal rendelkező vezetőedzőt hozni underdog megoldás volt és Edwardsék döntése a PL címmel megint extrának bizonyult. Közhely, hogy Klopp milyen csapatokat hagy maga után, de nem a legjobb periódusában jött el a búcsú ideje. Egy dolgot pontosan tudsz: Kloppot Arneval összehasonlítani teljesen értelmetlen. Na, megint témánál vagyunk, pedig a beharang elején még úgy tűnt, hogy tájleírásba menekülök a szarkák elől.

Eljössz az ablaktól, összehúzod a függönyt, elindulsz, hogy benézz a hűtőbe a meccs előtt és még egyszer görcsbe rándul a gyomrod. Nem, nem az epéddel van baj, csak eszedbe jutott a Bournemouth elleni meccs, meg Klopp bejelentésének évfordulója. Milyen nehéz napok jöttek a utána, olyan szarul érezted magad, mint Kosztolányi:

Miután Klopp elment, egy éjjel
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltűnődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló volt az,
mikor az életed új útra tért.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megúnod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

Mondok valamit. Ezt most kell abbahagyni. Az elmúlt évtizedben előfordult, hogy az úgynevezett futballt Liverpoolban játszották. Most itt egy ember, nevezzük Arnénak, de amúgy nevezhetnénk Alexisnek vagy Virgilnek is, persze ebbe ne menjünk bele, szóval nevezzük Arnenak. Amikor negyven éves elmúltál, kb. így érezted magad, mint ebben a baljós Castle meccs előtti csöndben. Csak arról nem tehetett senki, erről meg tehet. Ez a kurvanagy különbség.

Jöjjön a mélylélektan:

Beszéljünk a fociról. Akkor derül ki ugyanis, miért félünk ennyire. Az aktuális formán túl érdemes megemlíteni, hogy volt pár meccsünk Arneval a Castle ellen, ami magyarázatot ad a szorongásra. Nézzük időben visszafelé:

Augusztus 25.: Virgilbe beleszáll Gordon, piros, elhúztunk 2:0-ra, sima lesz. Erre lő egyet a Castle, majd a 88. percben még egyet. Lefőtt a kávé, azaz nem, mert az még egy másik időszak volt: Dominik átlépi, Rio megnézi és bevágja a 90+10. percben. Így hoztuk el a három pontot.

Tavaly március 16.: Ligakupa döntő: Burn fejelte ketté a meccset pont a 45. percben, majd ha már megreccsent, Isak rávert még egyet. Chiesa a 94. percben szerezte meg a szépítő gólt. A kupát a szarkák emelhették fel, Arne első vasához még aludni kellett párat.

Tavaly február 26.: Dominik és Alexis góljaival 2:0-ra intéztük el szokatlanul könnyedén a csíkosakat.

2024. 12.04.: Arne harmadik bajnokija, amit nem tudott megnyerni, de ezt követte még rögtön kettő. Bunyóztak, odaléptek, csíptek, rúgtak, haraptak, vezetést szeretek, egyenlítettünk, újra vezettek, újra egyenlítettünk, majd a 83. percben Salah beállította a kívánt végeredményt, azaz a 93.-ban, a lefújás előtt Schar elbaszta a kedvünket. 3:3.

Szóval majdnem mindig a végéig kellett izgulni, amikor meg hátra mertél dőlni, odabasztak. Ezért szorongsz, mert a Bournemouth ellen is pont ez történt. Mocsok egy dolog. Ülsz a hátsó ülésen, apa vezet, végre leértek a tengerhez és a füledbe súgja a tesód, hogy félsz a mély víztől. Mivel ellenkezel, nyugodt hangon elkezdi sorolni, mi minden van benne. Mekkora rohadt egy dolog ez!

Nincs más hátra, keressük meg a chipset vagy menjünk le érte. Mint egy karúszó, olyan lesz az ölünkben és pont ezért érdemes lenne egyből kettőt venni belőle.

Bevágod magad mögött az ajtót, arcodba fúj a szél, az idő is szar, mintha az Anfieldhez baktatnál. Egy dolog biztosan jó ebben az elbaszott világban: nem basztuk el a csapatválasztást.

Holnap 21:00, jó szurkolást!