Egy lépéssel hátrébb

A Liverpool Arne Slot első szezonjában bajnok lesz és 35 év után szurkolók előtt ünnepelheti meg címét. A Liverpool bajnoki parádéján egy kocsi a tömegbe hajt, több mint 130 embert megsebesítve.  A Liverpool saját nevelésű jobbhátvédje és legfontosabb kreatív játékosa szerződése lejártával elhagyja a csapatot. A Liverpool megdönti korábbi átigazolási rekordját és 116 millió fontért leigazolja Florian Wirtzet. A Liverpool csatára Diego Jota nyári szünidejéről hazatérve halálos autóbalesetet szenved. A Liverpool 80 millió fontért leigazolja Hugo Ekitikét, aki így Wirtz után a klub történetének legdrágább játékosává válik. A Liverpool eladja kezdő balszélsőjét, korábbi legdrágább csatárlegendáját (nice try Hanyag) igazolását és a tökéletes beugró második kapusát. A Liverpool ismét megdönti korábbi átigazolási rekordját és 125 millóért leigazolja Alexander Isakot.

Elég durva pár év ez így nem? Ja, hogy ez az elmúlt 7 hónapban történt? Ja, hogy azon belül is 4 hónap leforgása alatt? Akkor mégis miért lepődünk meg azon a szintén történelmi teljes felforduláson, amibe az őszi szezon torkollott?

Persze, nekem könnyű dolgom van, az elmúlt félévben eltávolodtam egy kicsit a csapattól, tudom egy lépéssel hátrébbról szemlélni az eseményeket.

Egyrészt azért, mert Shankly nagyon tévedett mikor a futballt fontosabbnak gondolta az életnél és a halálnál, nem az. Vannak fontosabb dolgok az életben a futballnál ezt a Liverpool életében is sokszor megtapasztalhattuk.

Másrészt azért, mert Slottal kapcsolatban sokkal ritkábban éreztem azt a szenvedélyes érzelmi bevonódottságot, ami Klopp alatt megvolt – ez abszolút egyéni ízlés kérdése, de én jobban kedveltem az ő futballját (no nem csak a mostani rossz focihoz képest, a tavalyi bajnoki címet érőhőz képest is).

Harmadrészt azért, mert a köcsög DirectOne kirántotta alólam az előfizetésemet, így az utóbbi pár meccset már nem is tudtam követni.

Nem hiszek hát abban, hogy valami visszafordíthatatlanul elromlott, megtört, befuccsolt és innen az örök kárhozat és újabb 30 év bajnoki cím nélkül, ami következni fog. Szar a forma? Nagyon szar. Látszik innen a kiút? Nem igazán. Volt már ilyen korábban? Számtalanszor. Aztán kijöttünk belőle, mint ebből fogunk. Pár pontra a top4, a BL-ből valahogy meg csak továbbvergődünk.

Ahogy a fejetlenségen nem kell szerintem túlzottan meglepődni a nyári események után, úgy lehetett számítani a konfliktushelyzetre Salahval is. Nem emlékszem már hogy itt fonaton osztottam-e meg ezzel kapcsolatban valamit, vagy csak egy meccsnézésen beszélgettünk róla, számomra az első sötét felhők a tavaly év végi Gary Neville interjúnál kezdtek gyülekezni Salah feje fölött.

Máshogy bánni egyes játékosokkal, kivételezni velük? Hogy jön ez a „no player is bigger than the club” mentalitáshoz? Hogy egyeztethető össze ez az együtt minden sikerülhet éthoszával? Persze ez Salah oldala, nem tudjuk, hogy valójában mit mondott neki Slot, de szerintem épp elég baj, ha ő úgy értette, hogy ezt mondják neki. Nem jó, ha vannak egyenlőbbek az egyenlők között, mert akkor az alázatos munka helyett majd rohangálnak a saját Pears Morganjükhöz, ha valami nem pont úgy alakul ahogy ők szeretnének.

Persze a semmi rotálásból, a hirtelen teljes rotálás nem volt jó húzás Slot részéről sem, ahogyan az sem, hogy nem igazán tud az új érkező igazolások erősségeire építeni. De azt a helyezetet, hogy két százmilliós játékost kéne egyszerre beépíteni a kezdőbe, közben formában tartani a jobban indító másik kilencest, miközben az egész támadásépítést át kell szervezni Trent távozásával és lecserélődött egyszerre mind a két szélsőhátvéd is alapvetően a vezetőség idézte elő, így nagyon remélem, hogy nem is próbálják mással elvitetni a balhét.

Amellett, hogy Klopp szerelmem is volt, hitelesen tudott egy elitellenes identitást adni a klubnak. No nem Dávid és Góliát harca ez, inkább Góliát kisöccse voltunk Góliát ellen, szorgos munkával, a megtermelt bevételekkel, okos olcsó igazolásokkal, saját nevelésű játékosok fejlesztésével és beépítésével fel lehet venni a versenyt a korlátlan anyagi erőforrásokkal rendelkező ellenfelekkel.  Amellett, hogy a rengeteg érkező és távozó a csapatdinamikát is rendesen megborította a 100 milliós mega igazolásokkal, hogy Ekitikere ráhozzuk Isakot, hogy rengeteg saját nevelésű brit játékos (Trent, Nat Phillips, Quansah, Elliott, Morton, Doak) egy nyáron hagyja el a csapatot ezt az identitást is elvesztettük. Mi ez az átigazolási szezon? Mi nem szoktunk ilyeneket csinálni – ezek az érzések voltak bennem már nyáron is a felszabadult öröm helyett.

Nagyon szurkolok, hogy ne így legyen, de azt is könnyen el tudom képzelni, hogy a következő években fogjuk igazán megtanulni, hogy milyen sokat köszönhettünk Kloppnak. Hogy lehet végtelen excelekben számolgatni, hogy melyik pillanatban kit kell épp lecserélni egy másik játékosra, de sikeres csapatot építeni nem lehet így baltával, algoritmusok parancsait követve.

Persze Slotnak is van felelőssége abban, hogy kezd növekedni rajta a nyomás, részben a tavalyi végletekig eredményfókuszú játéka miatt – már akkor is az volt bennem a kérdés, hogy jól van, de mi lesz mikor nem jönnek majd az eredmények? Kloppnál akkor is maradt a küzdelem, a szép játék, a megdöglés a pályán, az „erkölcsi győzelem”. De most mi maradt?

A ma esti Inter elleni párharc viszont nem Edwards, nem Hughes és nem Slot, hanem Mo Salah miatt lesz különösen feszült és nehéz. Három meccs után nyilvánosság elé vinni egy csapatproblémát, fenyegetőzni, végletekben kommunikálni végtelenül felelőtlen és a csapatra ártalmas. Örökké a Liverpool és a Premier League történetének egyik legsikeresebb támadója lesz. De a tőle való méltó elbúcsúzás lehetőségét sokkal jobban veszélyezteti az ő nyilatkozata, mint hogy háromszor zsinórban nem volt ott a kezdőben.

Nem hiszem, hogy nyerni megyünk Milanoba, én egy ponttal megelégednék a jelenlegi formánkban az Inter ellen. Tavaly 12 ponttal tovább lehetett már vergődni a rájátszásba, ha a Marseille ellen idegenben nem is, de a Qarabag ellen otthon azért szerintem sikerülni fog az ehhez szükséges további 3-at összeszednünk.

Jelenleg nem csak egy, de több lépéssel hátrébb vagyunk az európai elit krémjétől, így kár arról álmodozni szerintem, hogy a liga szakaszban tavaly szintén csak 15. PSG „sorsára jutunk” a BL-szezon végén, de legalább egy egyenes kieséses párharcra jó esélyünk van, mint ahogy a történelmi rekord negatív forma ellenére arra is, hogy jövőre is itt lehessünk.
Majdjövőre pedig összeállhat ez a híg fos még valami kemény szarrá is simán lehetünk újra reális kihívói a legnagyobb sorozatok címvédőinek. Egy lépésről hátrébbról nézve egy átmeneti szezonban sok problémával egyszerre megküzdve BL-helyek közelében bukdácsolunk bajnokként. Na nagyobb baj soha se történjen!