Új narratívák

Forest kiharang és PSV beharang duplaposzt

A narratívákról általános vélekedés, hogy az élet írja őket. Tévedés. Az élet legyártja a narratívát, de a néző az, aki ebből kiszemezi azokat az elemeket, amiket képes látni és felfogni.  Aztán ebből visszacsatolja azokat, amiket újra és újra viszontlát. És minél többet nézed ugyanazt a határ fost, annál könnyebb visszatérni a korábbi izomgyakorlathoz, mely szerint: Konaté már Madridista, Salah már tényleg csak önző és nemcsatár, Slot csak a tavalyi Jürgen Klopp csapat miatt volt ott, ahol.

(A kék égbe repülök mérgemben utóbbi gondolattól, egyszerűen felkínálja a félreértést, tipikusan úgy van tálalva, mintha azt mondanám, hogy a hajléktalanság bűntény. Miközben mindkettő igaz in a way, csak nem mind1 ezt hogyan értelmezed.)

Behoznék néhány új narratívát a közösbe. Visszacsatolnék szeptemberre, amikor a következőket írtam: „Inkább nézném, hogy 3-0-ra kiszopunk, minthogy még 1 unalmas fos ötlettelen játékot játsszunk.”

Őszintén tudom mondani, megkaptam, amire vágytam.

A 35. percig. Sajnos az előbbin vett részt igazán szeretett csapatunk. Nagyjából idáig tartom érdemesnek, hogy beszéljünk róla, mert ami utána volt, az a teljes, hamisítatlan nihil.

Ami utána történt, arról már nehéz mit mondani:

A meccs első 30 perce az szerintem a legszebb futballunk volt idén. Folyamatos totális futball volt, a potméter és a tempó tökéletesre volt húzva, jöttek a helyzetek szépen és azt éreztem, hogy ha ezt fenn tudjuk tartani így 60. percig, behúzzuk 2-0-ra.

(Morgan Freeman már narrál engem a háttérben)

Ez volt a tavalyi Arne Slot csapatnak (!!!!!!!!) a védjegye. Nem volt tökig húzva az a bizonyos, nem volt heavy metal sosem, csak egy fasza magyar alter/indie rock. És jó volt ez így, ezért nyertük meg kurva nagy költői túlzással élve már ősszel a bajnokságot.

Ha már zenekar, beszéljünk az új elemekről: a tavalyi gyenge formában lévő Robertsont (amit mind körülírtunk, ne tegyünk úgy, mintha nem lett volna igaz) idén fiatalabb szerb csikó csődör verziója váltotta. Vele kapcsolatban én voltam a bizonytalan hang, de a Forest meccsen először kirajzolódott az elképzelésünk vele.

Rendszeresen fullba tolta a kretént az ellenfelet vagy kifele, vagy befelé, remek összjátékokat nyomott Gakpoval, olyan tükörsimán lépett be félterületre, hogy öröm volt nézni.

Salah ebben az etapban ismét ihletett formában játszott, az volt az érzésünk, hogy végre megérkezett a szezonba. Még nehezen találta meg a hangot Isakkal.

Ennek a gépezetnek egy baja van: kurva, kibaszott mód bizonytalan most, minden értelemben. A támadásépítés finomságai még nincsenek meg egyáltalán.

Ergó minden a stabil védekezésen alapul, a többit lehozza a prémium támadósor.

De ez az átmeneti évből az átmenetiség, ilyen van, kell is hogy legyen, másképp hogyan érnéd el azt, ami ez a csapat fél év múlva lehet.

Nincsen arany sárkány nélkül, a 3 éve Szoboszlai miatt idetévelyedett csávók hogyan éreznék át a győzelmeket, ha nem látnák a mélypontot. Kell nekik is egy Vietnám, a kurva picsába már.

Sajnos korábban vége lett ennek a romantikus és ihletett kezdésnek. Bizonytalanságok Benny hill showja összehozott a ténylegesen kurva semmiből egy szögletet, amiből gól lett.

Mutathatjuk az ujjunkkal, hogy a szögletet megelőző freakshowt CuJO vagy Dominik hozta össze (inkább mindkettő, félreértették egymást, shit happens), vagy a El Muchador Konaté. Esetleg lehet megint egy jóízűt bírózni megint, amit amúgy is imádok. Madley egy faszszopó, tessék, kimondtam (amúgy tényleg relatíve az, csak nem tűnik fel, mert vannak nála nagyobb férgek.)

Tök jó, hogy leírtam ezt, hogy utána leírhassam, hogy bírózni, Konatéra, CUJO-ra és egymásra mutogatni teljesen kurva mind1. Egy „tipikus ha a mamának kereke volna” dillema. 

Amire nincs mentsége a csapatnak, Slotostul bőröstűl, hogy ezek után mindenki néz ki a fejéből, tekintet nélkül, bambán.

És a fejekben 33. perctől a lefújásig az van, hogy „jó, akkor basszameg az egész, tologassuk még azt a fost, és fújják le a gecibe”.

Ez Slot legnagyobb felelőssége jelenleg. Ezt kell elkezdenie gyurmázni, kordába tenni. És erre ő képtelen a Jürgen Kloppi módon.

Nem is Jürgent várom (ő maradjon a helyén, szeretjük, jó volt így, de meg kell tanulnia mindenkinek nélküle élni, különben tényleg a poszt Fergie éra nihiljében találjuk magunkat). Nem egy Paul Maricet várok a 6. meccsen a Bruins ellen.

Épp ellenkezőleg, most nem olaj kell a tűzre, hanem víz. Le kell csillapítani a fejeket. Azt pedig ismerve Arne Feyenoord munkásságát, menni fog, amint ő is a jó irányba néz. Ha nem fog tudni idény végéig, akkor már én is azt mondom hogy ágyő, de én nem kételkedem, hiszek benne.

Védelem tekintetében mostanra elmondható, hogy egy tökéletes kártyavárat épített Slot. Csak basszameg, sajnos ez egy kártyavár. Sean Dyche pedig nem kopog, amikor épp kártyavárat építesz, hanem berúgja az ajtót.

Slot-játék hatékonyságához életfeltétel, hogy legalább 0-0-ra lehozzuk ezeket a meccseket. Onnan fel lehet építeni, be lehet gyömöszölni a kurva labdát.

Nagyon piszkálja az orrom belső falát, hogy a csapat minden addig megszerzett momentumát egy pillanat töredéke alatt elveszítette.

Itt sajnos nem játékosok és a rendszerhibák vannak. Mentálisan bezuhanunk a föld magjáig. A tökéletességre törekedett ez a csapat, miközben a Nottingham úgy vert meg minket, hogy semmit nem kellett csinálniuk. Nézték, ahogy az önpusztító hajlamaink beindulnak, mint egy ázsiai kisdiáknak, aki csak 5 évesen tanulta meg Beethoven: Egmont nyitányát zongorán.  Megköszönték az ajándék szögletgólt, Macca egyéni benézését és ahogy a védelemben a két főtehén nézi, ahogy bebasszák a 2. gólt és a végén a CB mentes félterületet, aztán mentek haza.

Miközben mi egy kontrát se tudunk levezényelni. Szerintem minden benne van.

Ennyit a második félidőről dióhéjban. A többit már vagy leírtátok, vagy nem esik bele a narratívaépítésembe.

Most nem érzem azt, hogy a verbális pofonokkal bárki előrébb lenne. Most egy picit mindenkinek le kell ülnie a családi asztalhoz vasárnap, elmondani a családnak, hogy szeretitek őket és le kell nyugodni. A kurva picsába.

Köszönöm a figyelmet.

hh:

PSV beharang

A Frankfurt és a Real meccs után kijelenthető, hogy a BL-ben tisztítjuk ki a PL-ben kapott sebeket. Érzékennyé vált szurkolóként apátiába/cinizmusba még nem fordult át a hangulatom, mondjuk nem is szokott. Jelenleg a BL-ben négy meccsből hármat nyertünk, így a végső esélyesek közé számolható reállal vagy párizzsal megegyező 9 ponttal rájátszás nélküli továbbjutó helyen állunk.

A Forest beharangban arról írtam, hogy az ellenfél stílusától függően szenvedünk, erre az elfújt City meccs után jött a Forest és inkább hagyjuk is.

A BL-ben nem kapunk angol bírót, viszont Arne korábbi rivális csapata ellen lépünk pályára. Most ez a kettő és inkább az első körülmény arrafelé mutat, hogy nem kell félnünk az anfieldi pokoltól.

Az OPTA 68%-ban határozza meg a győzelmi esélyeinket, a PSV mindössze 14%-ot kapott. (Itt jegyezném meg, hogy a Forest legyőzését 71%-ra lőtték be) Ugyanakkor tavaly kikaptunk a PSV ellen, meglehet, a meccs kimenetele mindegy volt a továbbjutás szempontjából és a kezdőben ott volt Danns, McConnel, Chiesa, Elliott, Endo, Tsimikas mellett belső védő szerepkörben Robertson, illetve Quansah is. Most pedig egyszerűen nem fér bele az újabb hazai vereség.

Csoportmeccsen nemzetközi kupában otthon nem is tudom, mikor nem nyertünk utoljára, sőt, le is írtam, hogy 13 utolsó hazai BL meccsünket behúztuk, de Bálint emlékeztetett, hogy a kieséses szakaszban nem Párizsban kaptunk ki, hanem otthon. Tavaly 10 BL meccset játszottunk, 8:2 a győzelmi arány, a két vereség PSV, PSG.

Ami a kezdőnket illeti, Frimpong és Bradley továbbra sem elérhetőek, ha hazai kupameccs lenne, akkor azt mondanám, hogy talán jön valaki az ifiből jobbszélre. Így, Wirtz visszatérésével szerintem Dominik marad a vonal mellett. (azóta Anre közölte, hogy Wirtz nem lesz még, de mivel az előző meccsen nem a kezdővel és nem is a játék elejével volt a baj, nem számítok változásra a jobb szélen.) Középen Grav, Jones és Alexis játékával egészen jól megvagyunk, Gakpo az előző csapata ellen szerintem kezdeni fog, Ekitike a hétvégi padozása után kötelezően kezdő, így a kérdés Isak vagy Salah. Salaht nem nagyon használnám a csoportkörben, talán a keretből is kihagynám, de nem olyan időket élünk, hogy aktív klubikon ennyire rápihenjen a WHU elleni meccsre. Nálam Konate mellett Salah is a padon kezdene, Gomez pedig jönne a rotációba, bár a katasztrófától nem egy Konate, hanem egy Virgil sérülésre vagyunk, mégis most a CSK nálam ott a kezdőben.

Ha azt lehetett mondani, hogy a Forest ellen Isaknak kezdenie kellett, mert valamikor formába kellett lendüljön, akkor nálam Milos játszik most, talán valamivel kisebb tét mellett és a bajnokin Robertson. A WHU ellen minden rutinra szükségünk lesz, hogy megfelelő önbizalommal vegyük az akadályt, mert egy soron következő elbukott bajnoki után már nehéz lenne türelemre inteni a padozó játékosokat, az ambiciózus, jól teljesítő sztárokat (Ryan, Dominik) és a szurkolókat egyaránt.

Az viszont biztos, hogy a krízisen való lehető leggyorsabb átjutást a támogató közeg segíti és nem a számonkérő, bár józan keretek között a kérdésfeltevés is nagyon fontos és igen, a blogok, így a Fonathoz hasonló közösségek pont ennek a helye.

Jó szurkolást mindenkinek, hátha egy Frankfurt meccshez hasonló összecsapást láthatunk és víz fölé kerülnek a fejek. Kulcsfontosságú lenne egy hazai győzelem.