Dyche és a bozótharc
Elárasztották az internetet Dominik válogatottmeccs utáni reakciói. A furcsa játékvezetéssel elintézett City meccs után a csapat húzóemberének ez a gyomros nem hiányzott. A hétvégére zongoracipelők jelentkezését várjuk.
Tavaly a Forest ellen botlottunk először, majd a Castle, Everton, Fulham sor hozott négy döntetlent közel azonos játékstílussal. A Dyche focisuli szerintem illeszkedik ebbe a sorba és azért hozom fel a tavalyi fájó emlékeket, mert úgy tűnik, hogy nem feltétlenül köd van/volt, hanem a mélyen védekező, hosszú labdákkal operáló, kemény középpályás dominanciát mutató csapatok ellen jellemzően szoktunk pontot veszíteni. Ez nem a 2025 őszének feladványa, hanem a mindenkori Slotballé.
Miért tűnik veszélyesnek az utolsó előtti csapat?
Espirito fantasztikus munkájának hála a Forest Europa Liga indulást érő helyen végzett a PL-ben, majd rossz nyelvek szerint Marinakis, a Forest tulaja igyekezett összeveszni a portugállal és kinevezte a helyére Postecoglut. Marinakis egyébként 2017 óta vezeti a klubot, Filadelfeia (nem a pennsylvaniai metropolis, hanem Athén része) szülötte és a görög származású Marinakis között bonyolult kémia bontakozhatott ki. De talán a származásnál fontosabb volt, hogy Poste végre kupát nyert a Tottenhammal, mégpedig Europa Ligát, amire a Forestnek fájt a foga. Innen nézve logikus volt rárepülni az Europa Liga címvédő edzőre, hiszen a nottinghami csapat több nemzetközi kupát nyert, mint bajnokságot – és mondjatok még egy ilyen klubot! A nemzetközi kupák meghatározzák a Forest identitását, de az európai porond a klub történetén túl, pusztán az elmúlt évtizedek kevésbé dicső eredményeit nétzve is óriási dolog, meg kellett tehát lovagolni. A Nottingham 30 éve járt utoljára az UEFA kupában, akkor egészen a negyeddöntőig jutott. 99 után 2022-ben jutottak vissza a PL-be.
Dyche hasonló helyzettel az Evertonban már megküzdött és ne is csodálkozzunk, ha ez a régi Burnley féle épület lesz azzal a felkiáltással, hogy acélból kell építeni mindent, mert az meg lehet hegeszteni.
Szóval Marinakis szeptember 9-én hozta Postecoglut, miután Espirito a 3 fordulóban elszenvedte az első bajnoki vereségét. Még egy nyár sem volt begyakorloni az új játékstílust. A sötét kanyarban gyorsítottak rá a szezonrajtra és nem is sikerült a pályán tartani a balkáni trailert. Az lett a vége, hogy az Europa Liga címvédő edző október 18-án, a Chelsea ellen elszenvedett 3:0-s vereség után röppent is. 6 bajnokin egyetlen pontot gyűjtött a Forest a nagycsapatos ambíciókkal, 5 meccsen gólt sem szereztek.
Egy Cseresznyésektől elszenvedett újabb pofon után Dyche a mú ellen már kivont karddal, azaz szögesbunkóval érkezett. Az első félidőben szépen hátrányba került a Forest, majd vélhetően a szünetben a lesikított fejű gyülekezet 5 perc alatt megfordította a meccset, amit valahogy Brunoék x-re tudtak menteni. Hogy mekkora dolog is volt a 10. forduló második félidejében beverni kettőt? Addig az egész szezonban 3 nyamvadt gólra voltak jók és a mú meccset megelőző 4 fordulóban egy darabot sem lőttek.
Jött a Leeds, a lábadozó Forestnek be is kotortak egyet a 13. percben, de 2 percen belül ismét érkezett a gyors válasz, a vége pedig x-es félidő után 3:1 lett. A két utolsó forduló forestes forgatókönyve nekem nagyon meggyőzőnek tűnik.
Kulcsjátékosaik között megtaláljuk Neco Williamst, Morgan Gibs-White pedig remek szervező, erős testfelépítésének hála pont jó lesz a második labdákra, hogy valahogy eljuttassa az elé a Woods elé, aki pont a Dyche vezette Burnleyben érett masszív PL támadóvá. Woods viszont sérült, így vagy az 5x-ös brazil válogatott Igor Jesus vagy a francia korosztályos válogatott Kalimuendo teszteli majd a lesvonalunkat.
Dyche és Espirito focija közötti egyik nagy különbség a hosszú passzok aránya. Espirito megoldotta a labdafelhozatalt több lapos passzal, addig a NeoStokeiánus Dyche azt szereti, ha picsánrúgják a labdát inkább, nem kell annyit húzogatni. Mi meg ezt utáljuk.
A mi lesz nálunk most még érdekesebb talán, mint valaha. Csapatunk motorja, a világklasszis szintet hozó Dominik olyan gyomrost kapott a karmától, ami után teljesen természetes lenne, ha mindössze Alexis szezon eleji formáját hozná és a jobb bunkó szerepkörének vákuumja is elkezdte húzni a haját.
Játékra én egy Villa elleni letámadós, odalépegetős, gyors döntésekre kényszerítős focit várok. Isaktól még nem láttunk meggyőző letámadást. Svájc ellen a 62. percben állt be, 4:1-re kikaptak. A két Woltemade árából elhozott klasszis 26. életévében jár. A téli darálás és az Afrika kupa nagy beszállója lehetne, de emellett egy jó 20 percre most jónak kell lennie. Nálam a padon pislogna az elején.
Megint szarok leszünk?
Mielőtt belemasszírozzuk magunkat a szarba így a forduló előtt, engedjetek meg pár erősen szubjektív sort. Az Aston Villa és a Real meccsek számomra meggyőzőek voltak még akkor is, ha a mú vagy a Brentford ellen sem mutattunk feltétlenül gyengébb játékot. Már mondtam, hogy a city meccset csak módjával kérdezném fel Arnenál, sőt az a véleményem, hogy a ködből kimásztunk, sőt, inkább egy stílustól függő köd ez, nem feltétlenül időszakos. A hosszú labdákkal operáló, mélyen védekező csapatok elleni köd egy másik képződmény, ezeket a találkozókat szerintem érdemes a sormintán kívül kezelni, mert a legnagyobb sorozatban éppen úgy forognánk be a sárba, mint ahogy az is előfordulhat, hogy a mi első próbálkozásunk akad be végre és nem az ellené (mint pl. a Villa ellen is megúsztuk kapufával az elejét).
Hogy ki hová teszi a támogató/szigorú spektrumon az éppen ideális szurkolói attitűdöt, szerintem magánügy.
Szoros meccset várok, egy Ekitike gólt, de ha van gondviselés, akkor egy szép Dominik szabadrúgás is beakadhatna. A kezdő tippem: Alisson / Robbo, Virgil, Konate, Dominik/ Jones, Ryan, Alexis/ Gakpo, Hugo, Salah.
Eredményt tekintve kapott gól nélküli meccset szeretnék kérni Hugo szépségdíjas találattal és Dominik szabadrúgásgóllal, mert jár neki egy következő nagy dugó ezért a szenzációs időszakért.
Holnap 16:00, Anfield. A Red Lads a Tompa Angyalba szervez a meccsnézést, a Poolbarátok meg mindenfelé az országba.
