Villa a bőr alá

Vége a kalandozások korának, lenyomtunk egymás után négy augsburgi csatát, nincs tovább. Egy dologra építhetünk, és az az Anfield.

Elvertek minket Londonban, aztán Isztambulban, megint Londonban, és pont az a trágya mú tudott nyerni az Anfielden, de azért statok alapján az a meccs inkább felénk billent, aztán újra pofonért utaztunk Londonba. A Ligakupa meccs ebből a szempontból tök mindegy. Egy dolog hiányzik nagyon, az, hogy Klopp mély hangján lenyilatkozza, olyan szurkolást és hangulatot szeretne kérni az Anfieldre szombat estére, mint ami minket fogadott a Galata otthonában. Nekünk, magyarországi elbaszott nagyokos médiától senyvedőknek egy AAArneee Slot, sa laa laa lala-t a meccs elejére és végére. Egy tisztességes kiállást a szurkolóktól, de legalább fele annyira erőset, mint amit Ryannak kell majd Onana ellen minden egyes fejpárbajnál produkálnia.

Mert most a Villa jön. Ez nem a mú, ez egy jobb csapat. Sorozatban négy győzelem a bajnokságban, a Fulham, Burnley, Tottenham és City soron szaladtak át 8:3-as gólaránnyal. A hadrend 4:2:3:1, Onana, Kamara könnyű legények duplaszűrőben. Boubacar Kamara annyira jól bont, hogy a francia válogatottban is mesterkedik már. Rodgers Watkins mögött, Buendia és McGinn a két szélen. Ez így elsőre olyan stabil, mint egy Etele úti panelház födémeleme. Utolsó fordulóban a City egy gólra se volt jó ellenük.

A legalapvetőbb stat a rúgott és kapott gólok száma, sajnos itt kell kezdenünk. Ez nálunk 16:14. Három csapat tudott csak 17 gólt szerezni (Chelsea, Tott, City), viszont csak 5 csapat kapott nálunk többet. Az Arsenal 3 kapottal a csúcsdísz jelenleg – mi tavaly az első 9 fordulóban 5-öt nyeltünk, most majdnem háromszor annyit. Még a Villa is megállt 8-nál. Láthattuk a fakót focizni szerda este, szépen tették-vették a labdát, igéretes volt, aztán jött a védelmi betli kétszer egymás után és joggal szorongtunk, amikor Mateta is megjelent az oldalvonalnál, hogy becseréljék.

Ilyenkor a stabilitás számít. A Villa jellemzően uralja a saját térfelét, és a pálya középső részét. Ez egy dolog miatt jó, mégpedig azért, mert nem kényszerülnek hosszú labdákra, persze ellenünk azért meg fogják nyújtani néha, de csak mert utáljuk. A védelmük stabil, nem adnak el hátul labdát és kiválóan ütköznek mind a védők, mind a két szűrő. Nehéz lesz dominálni ellenük.

Egy ilyen helyzetben nálunk a Milos vs. Robertson és a többi hasonló kérdést a passzpontosság és a párharcok nyerési arányaira bíznám, mert máshogy nem lesz meg az alapjáték stabilitása. Így is azt mondanám, hogy érdemes mélyebben védekezni és nagyobb területet átengedni akár az Anfielden, ha labdabirtoklásban nem tudjuk rájukborítani a pályát. Nem most venném elő a letámadást, hanem a passzsávok zárása talán fontosabb és a nagyon stabil építkezés. Minél kevesebb labdát adunk el, annál kevesebb hosszú passzért kell megverekedni, esetleg Onanával felmenni fejelni.

Mit várhatunk Milostól?

Milos 86%-os pontossággal passzolt eddig (ebben beívelés nincs). Tavaly a cseresznyés szezonja után komoly elismerést kapott. Csak a PL meccseit tekintve 80,4% pontossággal passzolt. Az 5,6 tized javulás új környezetben nem rossz, talán még egy enyhe visszaesés sem lenne halálos, amit mondjuk tavaszra leküzd. 9 pályára lépése alatt 0 asszisztot jegyez, ha megnézzük, hogy korábban a szélső hátvédek hozták a legjobb gólpassz számokat, akkor ez már kellemetlenebb. Hozzá kell tenni, hogy Robertson több szezonban is volt szöglet felelős és van itt más magyarázat is.

Összehasonlításképp vegyük ide Bradleyt, akinek a mintája kisebb, 360 percnyi idén a PL-ben. 89%-os passzpontossággal operál, Milosnál semmivel sem lassabb játék mellett, folyamatosan kezdeményezve, a támadásépítésekben való részvétellel. Itt azért látszik, hogy Kerkeztől mit lehetne még várni, de most egyszerre két szélsőnek nem kellett felmennie ha Conor, ha Dominik játszott a szélen, ők szervesebben épülnek be a támadásokba. Robertsonra később térek ki.

Ebből a táblából Milos számait elnézve két dolgot emelnék ki. Egyrészt a párharcokban mind földön, mind levegőben kiegyensúlyozottan teljesít és a csapatban bőven a jobbak közé tartozik. A másik pedig az, hogy kinek hány fejpárbajt kell megvívnia. Kerkez 25,5 percenként, Bradley 20 percenként megy fel fejelni és ez az eltérés arányos a fejpárbajok elvesztésének számaival. Robertson és Frimpong azért nincsenek az Opta táblázatában, mert túl kevés percük van a PL-ben. Ha Kerkez marad hátul és esetleg még 5%-ot javít a párharcainak nyerési mutatóin, az sokat segít. Érdemes itt hozzátenni azt is, hogy ki milyen pozícióban érkezik meg a párharcba. Szemből várja a támadót és foglal el mondjuk egy hosszú labda esetén optimálisabb pozíciót, vagy lohol vissza és úgy ütközik. Sajnos, mielőtt a nagy megfejtést elkönyvelnénk, meg kell jegyezzük, hogy a két játékos szerepéből adódó különbségeket nem látjuk, viszont a visszafutó Conortól taktikai sárgát többször is. Ha szemből várja az embert, lehet, hogy más a stat.

Itt arra érdemes figyelni, hogy a Conor és Milos hasonló mennyiségben cipelték a labdát, de a játékidejükben jelentős az eltérés. Ha a progresszív adatot is megnézzük, akkor kijön, hogy Conor azért ebben erősebb, mint Milos, hiába várja mindenki azt, hogy Kerkez is nagyobb távokat tegyen meg az oldalvonal mellett labdával. Igazából a csapatnak az is az érdeke, hogy Kerkez optimális pozícióban várja a párharcokat, azaz szemből és hátul, mert így jelentősen növekszik a védelem stabilitása, mintha bárki mást tennénk oda. Margóra jegyzetelem csak, hogy Robbo 146 percet töltött a pályán a PL-ben, a párharcnyerési mutatói Milosét megközelítik: 60 – 55, de mindössze 5 és 9 esetre épülnek ezek a mutatók, ami miatt nincs értelme a statisztikának. Arne és a stáb itt az edzéseken látottak alapján azért jobban képben vannak, mint az Opta. Azt mindenesetre láthatjuk, hogy Milos nem feltétlenül marad el a tapasztaltabb játékos védekezési hatékonyságától, sőt, az is kérdés, hogy melyikükben van nagyobb fejlődési potenciál, azaz ki lesz itt stabilabb tavaszra? Nyilván megfelelő rotáció mellett.

Nézzünk rá a középpályára.

Illetve először Dominikra, akinek a játékpercei több poszton oszlanak szét. Dominik 86%-ot hoz a passzokban (ívelések ebben sincsenek), leggyakrabban Salah területét célozza meg. 1 asszisztja mellett 12 helyzetet dolgozott ki. Mivel a PL-ben eddig 16 gólt lőttünk és ez egyel marad el a legjobb értéktől, a 12 erős teljesítmény.

Viszont kiosztott 43 hosszú labdát a 16-os magasságában befelé, ami 15 alkalommal tudott átvenni a címzett. Az ívelésekben benne vannak a szögletek is, de ha azokat levonjuk, akkor 35%-os sikerességet kapunk.

Az utolsó passzoknál érdemes megnézni, hogy itt sok esetben nem üres emberhez megy a labda, hanem területre, amiért meg kell küzdeni, esetleg párharcot kívánó eset lesz belőle, fejet kereső beívelés, amit a védő megakadályoz stb. Az, hogy a saját 16-osra érkező labdákért egy PL csapat bárki ellen nagy arányban nyeri a párharcokat teljesen normális.  Ezeket a beadások jelentette kockázatokat vállalni kell, főleg azért, mert Dominik adottságait tekintve a legjobb a hosszú labdákat nézve, más viszont ne nagyon adjon be jobbról. Talán Salah. Persze azt is lehet, hogy a beívelést elfelejtjük.

Ha Arnoldra visszagondolunk, érdemes kiemelni, hogy ő tudott a legtöbb gólpasszt összehozni és Dominik az ő egykori területein elég sokat helyezkedik. A jobb beck-et játszat vele Slot eléggé sarkított állítás, ami idegesítően visszhangzik a sajtóban. Minimum árnyalnunk kell ezt, hiszen a csapat Arnold kulcspasszaitól legalább annyira függött, mint Salah góljaitól – sőt, a kettő össze is függ – és Conor várhatóan ritkábban fogja pl. Salaht kiugratni. Márpedig Salah tavalyi góljait a legkönnyebben úgy lehet pótolni, ha nem nagy a visszaesés. És bármennyire is a stabilitás a kulcsszó, a mi esetünkben a meccstervek nem a túlélésről, hanem a győzelem eléréséről szólnak. Az, hogy majd Wirtz magára talál, nem meccsterv vagy nem Arne szintje.

Ryan

Grav 88%-ban passzol pontosan, egyetlen beadással próbálkozott, de a pálya belső területeiről nehéz is lenne. Helyezkedését tekintve a legtöbb pozícióban feltűnik, de a passzoló szerepe nem változik. Ryan a középpályán ütközik, kritikus helyen passzol, ugyanis ha ő elad egy labdát, akkor nagyon szépen megkontráznak minket egy magasan szerzett bogyóval és jó eséllyel, hogy a 3. legjobban ütköző emberünk mögül indulva. Így kb. nem hibázhat és a mostani fluid középpályán több alkalommal fellép a támadással és más marad a középhátvédek előtt. A két gólja, egy gólpassza ezt szépen mutatja is. 6 helyzetet alakított ki (ez összefügg azzal, hogy többnyire rövidebbeket passzol), ami fele Dominik számának, ugyanakkor a párharc-mutatói kiemelkednek, de ezt majd később. Én a Villa ellen egy sokkal stabilabban hátul maradó Ryant szeretnék látni, ha a stáb is úgy látja, hogy Grav 90+ percre is jó. Amit mondani akarok, az az, hogy a többi középpályásunkban is egytől egyig megvan a támadó potenciál, amíg nem rendezzük a sorainkat, Gravtól a tavalyihoz hasonlóan, inkább mélyebb helyezkedést kérnék. Ehhez társulna egy mélyebb védelmi vonal most a Villa ellen.

A labdakihozatalokban résztvevő játékosok esetén talán a legkritikusabb az eladott labdák száma, mert szépen néz ki az a 88%, csillog villog, de a fennmaradó 12% 54 eladott labdát jelent a 382 sikeres passzra.

Hogy miért feszegetem ezt? Mert Jones 93%-os pontosságával a 238 jó passzra 18 hiba jut. Ebből következtethetnénk arra, hogy Ryan nagyobb rössel robban be a támadásokkal magasabb területekre és ott jön a hiba – ami igaz is, a passztérképen egy csomó eladott labdát látunk elöl, de vannak azok hátrébb is. Meg az is igaz, hogy Jones fáradtabb ellenfél ellen több időt töltött a pályán a PL-ben. Sérülés miatt Jones most várhatóan nem fog játszani, Ryan pedig tippre a padon kezd, így nálam Dominik – Alexis duplaszűrő és Wirtz lenne a középpálya, de simán beférne ide Endo is egy félidőre.

Lapozzunk

Egy dolog biztosnak néz ki: Pep-nél ott borult minden tavaly, amikor a 6-osát elvesztette és a Fonaton is inkább azt olvasni, hogy a középpályán nincs meg a dominancia. Hozzáteszem, Pep játékában – és talán inkább a korábbi éveket kellene mondani – a labdavesztés utáni letámadás sokkal hangsúlyosabb volt. Nálunk viszont a passzsávok lezárása tűnik fontosnak.

Mi a különbség?

Mindenkinek a fülén jön ki, hogy a magas letámadás Klopp alatt magasan szerzett labdákat jelentett és abból gyors kontra és a végén a gól. Ezért szenvedett folyton, ha az ellenfél cseszett birtokolni a labdát, hanem egyből hosszú labdával operált. A hosszú labdákat mi sem szeretjük, pedig nálunk a védekező játékos (legyen az támadó akár), ha nem akarja gyors döntésre kényszeríteni a labdás embert és nem támad le, passzsávot zárva hátrébb helyezkedik, mögötte pedig nem nyílik terület, nem úgy, mint amikor kilépeget akár 3 ember is az ellenfélre.

Miért nem fogunk erőszakosan letámadni? Mert mint korábban írtam, 16 szerzett gólunkhoz 14 kapott párosul. Sokat játszunk hátrányban, ami megnehezíti a meccsek menedzselését. A kapott gólokat visszaszorítandó pedig az ellenfél támadásainál nem feltétlenül a mieink mozgását kellene gyorsítani, hanem csökkenteni a kockázatot és megnehezíteni, hogy létszámfölényes helyezeteket alakítsanak ki. Kellemetlen lenne a mérkőzés elején a Villától is gólt kapni. Ez nem a letámadás felé mutat továbbra sem, bár, ha mi kaptunk volna mindössze 3 gólt, akkor lehet, hogy néha feljebb lenne tekerve a presszing.

Még egy kis Robbo

Nyilván nem lehet mindenre felkészülni, de ha az a kérdés, miért nem kezd majd Robertson, talán azért, mert bár a párharcokban a kicsi mintán sem látszik hangsúlyos eltérés, sokszor jobban él vele a csapat támadógépezete, de a bajnokikon mutatott 76,5%-os passzpontossága egy olyan rizikó, amit nem most kell erőltetni és azért ez már egy 98 passzos mintára épül. Nem megfelelő méretű minta, de annyi mindenesetre látszik belőle, hogy nem feltétlenül a stabilitás felé mutat az ő jelenléte, bár érzésre nekem is sokunkhoz hasonlóan az volt a benyomásom. Nincs akkora eltérés kettejük között, ami miatt meg kellene lepődni, ha a rutinrókát küldjük csatába, de nehéz megragadni azt, hogy a tapasztalatán kívül miért kellene ő, a úgy osztjuk a helyeket, hogy minél kevesebb gólt kapjunk. Lehet, hogy pont azért, de ha Milos váltogatná őt a hajrában frissen érkezve a fáradtak közé, más taktikai utasítással, lehet, hogy máshogy itélnénk meg a helyzetet.

Rögzített szituációk

Szerintem a kontroll visszaszerzése mellett most még egy dologra kell figyelmet fordítanunk, az pedig a rögzített szituációk. Annyira szarok vagyunk ebben, hogy az alapjáték mellett bizony a játékosok priorizálásánál ez a szempont is fontos lesz. Jones 9 centivel magasabb Alexisnél, de mégis a földön nyeri a párharcokat (lásd a fenti táblázatban). Emlékezzünk a kiskakas Thiagora, milyen határozottan fejelgette el a labdákat a középpályán a maga 174 centijével. Alexis 176-ig jutott a növésben. Mindenesetre a Palace elleni játékidejéből arra következtetnék, hogy nem kezd, azonban Jones sérült és Ryanban sincs benne a kezdés lehetősége, úgy a kényszer nagy úr.

A kritikus párharcokat (főleg fejpárbajokat) felerősíti az ellenfeleink sok hosszú labdája. A mú passzainak 72%-a legalább 32 méter hosszú volt. Ez a mai, inkább apró passzokkal operáló, kontrollra, technikai tudásra építő csapatok között a kicsik fegyvere. Ellenünk különösen hatékony – ahogy ezt Arne is megfogalmazta már. Szomorú tény, hogy a PL csapatok ellenünk játszák a legtöbb hosszú labdát, ami azt is jelenti, hogy az átmeneteket gyakran nem rövid passzokkal kötik össze. Ha szeretnénk presszingelni, akkor is rohadt nehéz lenne hatékonyan csinálni ilyen környezetben. Szóval hiába lennél domináns a pálya belső részén, ha a labda ezt szépen kikerüli.

De hogy megkeverjem: miből jön a hosszú passz? Lezárt passzsávokból pl. adódik, és minél több időt hagyunk az ellenfélnek a passzra, annál valószínűbb, hogy távoli célpontokat is megcéloz, mert van ideje felnézni, mert jobban érzékeli a társak helyezkedését és ez bizony a presszing mellett szól a mi esetünkben. Ha nagyon mélyen védekezünk, akkor nehezen fogják a támadók megzavarni az ellenfelet az ívelgetésben, pedig ha hatékonyan lehet, akkor egy-egy embernek oda kellene lépnie néha – ha nem is háromnak. Itt úgy tűnik, nem igazán van jó választás.

A mú elleni bekapott gólnál pl. egy magasan helyezkedő Virgil mögé szaladt be Mbuemo. Mit keresett Virgil magasan? A középpálya párharcait szerette volna elősegíteni, éppen egy fejpárbaj szituációnál tarolta Alexist. Véletlenül helyezkedett volna magasan? Aligha, de Ryanre nem kellett volna fellépnie, mert Alexisnél jó 20%-al hatékonyabban nyeri a fejpárbajokat.

A támadósorral mi legyen?

Salah sok kritikát kap, nézzük meg, mennyire jogos. 805 játékperce (még mindig csak bajnokikat nézek) alatt 16 alkalommal alakított ki helyzetet, ami nagyon magas szám, viszont 73%-os passzpontossága annyi, mint egy átlag Villa támadóé. Gakpo 706 perce alatt 19 alkalommal alakított ki nagy helyzetet, ami elképesztő adat és 81%-ban passzol pontosan. Ez egy hatalmas különbség. Egy kontrollra építő fociban Gakpo Salahnál stílusában jobban illeszkedő játékos, szóval akkor cseréljük is le Salaht.

Kire is?

Hugo 504 percet töltött a pályán, 5 helyzet kialakítása így is összejött neki és úgy, hogy mindig a tűz közelében passzolgat, nem hátul adogat, 71%-ban sikeresen teszi. 42 sikertelen passza mellé oda kell tenni Salah 62 rontott labdáját, amiből mind jöhet a felívelés, de több mint 300 perccel kevesebbet játszott és úgy már nem jön ki a matek. Amit még fontos látni, az az, hogy Cody 220 passzt osztott ki úgy, hogy 100 perccel kevesebbet volt a pályán, mint Salah, és az egyiptomi 233 passzához képest így a 220 egy erős szám. Isak 253 játékperce nagyon alacsony, 67%-os passzpontossága pedig annyit jelent, hogy se ő, se Ekitike nem fogja Salaht váltani szombaton. Egy jobb oldali Wirtz izgalmas lenne, én valami ilyesmit húznék meg, csakhát akkor vagy Jones, vagy Ryan kell a kezdőbe.

Mi van Wirtzel?

15 helyzetkialakítás 596 perc alatt erős, 302 passzt vállalt 80%-os pontossággal, ami a támadójátékban jó szám. Rodgers a Villában 73%-ot hozott hasonló feladat mellett. Ezt az adatot sajnos Dominikéval nem tudjuk összevetni, mert korábban láthattuk, hogy a védelem szélén átlagosan 10%-al pontosabb passzátlagokat látni, így ha most mellé tesszük Dominik számait, magunkat verjük át. Ha Jones nem tud játszani és Ryan sem, akkor Dominik megint hátul lesz, csak most a pálya belsejében és Wirtz kezdeni fog.

A statok forrása minden esetben opta. Azért csak egy forrást használtam, hogy össze lehessen hasonlítani az adatokat.

Jóslásokba most nem bocsátkoznék, kíváncsian várom, hogy Arne mit lép. Nyilván ő sem akar az a hülyegyerek lenni, akivel ötödjére is megetetik a kelkáposztafőzeléket. Nekünk, szurkolóknak szerintem most a határozott kiállás és a biztatás a dolgunk, legyen a vége akármi is. Én már ott megnyugodtam, amikor a Palace ellen semmi kockázatot sem vállalt Arne a csapat összeállításakor a bajnokit tekintve, annál inkább vállalt kritikus pillanatban egy újabb vereséget – amit nem lehet Virgilre és a többi kulcsjátékosunkra kenni.

Zárásként szavazzatok október legjobbjára.