Ábrahámnak nem volt fia

A L’art pour l’art társulat mellett azt hiszem Grätzer József Sicc című könyve játszott kiemelkedő szerepet, abban, hogy megkedveltem a szavakkal és a magyar nyelvvel való játszadozást.

Ilyen marhaságok voltak benne például:

Meg ilyenek:

De hogy hogy jön a Newcastle kiharanghoz ez az egész, és hogy Ábrahámnak nem volt fia? Az egész meccset körüllengő legnagyobb kérdés a kapocs:

Osztoztam a félelemben, hogy egy hatalmas hentelés tanúi lehetünk majd hétfő este Newcastleben. Az egyik első eset amikor újra visszanéztem egy meccset az volt, mikor kigyűjtöttem, hogy hány lapot úszott meg a Newcastle egy pár évvel ezelőtti bajnokin. Valamiért ez az összecsapás mostanában mindig parázsra sikerül, az ork, alul büntetett Newcastle középpálya mellett, az Izsák miatti extra feszültség nem ígért sok jót a meccsre…

Annak viszont örültem, hogy a szezon harmadik meccsnézésére el tudok jutni, mert ismét az utcám vége lett a helyszín. A kezdőben sok meglepetés nem volt, Maccaról tudni lehetett, hogy el sem utazott a csapattal, Bradley is Gomez még nem elég fittek, hogy kezdjenek, így a legerősebb 11 mellett annyi kérdésünk lehetett a meccs előtti órában, hogy Jones vagy Dominik fog jobbhátvédet játszani.

Végül Szobóra esett Arne voksa, és gyönyörűen le is radírozta a Newcastle bal oldalát. Mondjuk a jobb oldala is le volt radírozva. Meg nálunk is a két szél, meg a pálya közepe. Meg úgy általában a futball. Borzasztó unalmas első félidőt láttunk, az épphogy hallható közvetítés melletti nagy alapzaj a Grundon adott egy random kurva unalmas első fordulós EB-meccs az E-csoportban feelinget az egésznek. Ha épp odanéztem a kivetítőre, valamelyik Newcastle játékos fetrengett és az aktuális golyófejű angol bíró bőszen fütyörészett. Mindenesetre Grav és Konaté korai sárgái jogosak voltak, ámde elég fájdalmasak a meccs további részére előretekintve, nem láttam amint majd Wirtz meg Jones fogja nyerni a fizikai párharcokat az északkeleti orkok ellen.

Az első fél óra tényleg nagyjából arról szólt, hogy Hooper mindenre szabadrúgást adott a Newcastlenek, amit jó lassan elvégeztek és semmi veszély nem született belőlük. Mivel nekünk nem akart szabadot adni, Grav úgy volt vele a félidő végéhez közelítve, hogy jó akkor inkább bebaszom 25-ről.

Aztán a szarkák kedvenc mereseysidei leszbikus teniszezőnője úgy gondolta, hogy kipróbálja rá is vonatkozik-e a brazil középpályásokat megillető bírói amnesztia – őszintén meglepődtem, hogy a VAR kihívta Hoopert, aki képes volt meghozni a helyes ítéletet egy angol játékos ellen, aki nem is teljesen nyújtott lábbal taposott Van Dijk achillesére miközben a labda már kb a másik térfélen járt.

A nem túl acélos első félidei teljesítmények közül negatív értelemben kiemelném Ibout. Nem tudom ki ez a srác, aki Ibounak öltözve visszajött nyáriszünetről, de minél hamarabb jelenteni kéne a hatóságoknak az emberrablást. Quansah egy ilyen félidő után egy szezonra elvesztette a bizalmat Slottól…

Aztán a lehető legjobban indult a második félidő, egy gyors Ekitike gól egy szép támadás után, mindenki megnyugodhat, emberelőnyben, két gólos vezetéssel lepörgethetjük a maradék 45 percet. Hát mindenki meg is nyugodott, olyannyira, hogy elfelejtettünk focizni, és a félidő végére inkább tűnt úgy, hogy mi kaparunk valahogy a pontért emberhátrányban a newcastlei pokolban.

A fekete-fehér csíkos börtönválogatott előbb kapitánya révén szépített, majd a sportfogadási specialista Tonali dőlt ki a fizikalitásban, végül a verőafroamerikai Joelinton döntött úgy, hogy összeomlik Grav mellett. Ennek ellenére fokozatosan növelték a nyomást, és teljesen megérdemelten egyenlítettek ki a 88. percben.

Nálunk későn jöttek a cserék, és nem is igazán tudtak hozzátenni a meccshez (Rio kivételével). Bradleyt is jó volt látni visszatérni, nem adott sokkal kevesebbet a támadásainkhoz, mint Wirtz az azt megelőző 80 percben… Florian egy fiatal korszakos tehetség, aki nagyon fontos eleme lehet még a következő évek Liverpooljának. De az első három meccsen nagyon keveset mutatott abból, hogy ez miért lesz így.  Én még nem venném róla le a keresztvizet (mert most hétvégén lettem csak keresztapa, nem lenne korrekt egyből visszacsinálni egy másik embert), de egy neve elhallgatását kérő Liverpooli szurkolótársunk már az új Nunezt vélte felfedezni benne; geci drágán jött és egyelőre nem értjük miért.

De hát milyen unalmas is lett volna megnyerni simán 2-0-ra egy meccset 10 ember ellen, nem sokkal nagyobb móka megvárni a 100. percet, hogy a 4 perccel korábban beállt (addigra már 4-5 perce a partvonal mellett ácsorgó) 16 éves Rio Ngumoha nyerje meg a meccset? Chiesa után ismét egy meglepetés nyerőembert találtunk, idén tényleg érik az a Gomez gól…

Rajta kívül még Szoboszlait emelném ki, aki Milner-díjas alakítással tökéletesen lehozta a jobbhátvéd posztot komolyabb hiba nélkül (Bradley pár perc alatt is összeszedett egy sárgát), nem véletlenül ő lett a meccs embere is.

Hogy kell-e ebbe a csapatba Izsák?
Biztos, hogy nem ezt a csapatrészt erősíteném feltétlenül 130 millió fonttal, de ha tényleg outscore koncepcióra megyünk (amivel kétlem, hogy lehet bajnokságot nyerni, de ha igen, roppant szórakoztató lesz), akkor végül is, miért ne hozzuk el a PL egyik legjobb csatárát?

Ez a nap azonban végül nem róla, hanem egy másik támadóról kell, hogy szóljon. Mindenki gyakorolja a nevét leírni, és kiejteni. Íme a Liverpool történetének legfiatalabb gólszerzője:

Rio Chima Ngumoha Adigun – így anyakönyvezték.

Nyáron úgy döntöttünk, hogy idén megvárjuk az átigazolási szezon végét a szezonjóslatainkkal (a tavalyi szezonjóslatainkról pedig a héten készülünk majd egy kis öniróniával gazdagon megkent értékeléssel).  Két forduló után sem mellett döngetni, sem eret vágni nem érdemes. Az biztos, hogy az Arsenal előrébb tart jelenleg a csapatépítésben mint mi, de tavaly is előrébb tartott mégis mi nevethettünk a végén. Nehéz elképzelni, hogy ilyen védekezés, vagy két gólos előny leadása ellenük beleférne, de történnek néha olyan dolgok az életben, amit nehéz elképzelni.

Addig is, ha valaki nem tudja már kivárni a vasárnapot, és egy kis hülyeségre vágyik, jó szórakozást!